2018. április 21. szombat
Konrád, Zsombor
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
Ellenanyag termelhető a HIV ellen? - 2010-11-22 19:55:55 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 0 hozzászólás 
Ellenanyag termelhető a HIV ellen?

Az ember immunrendszere kórokozókkal történt fertőzés esetén a patogének ellen antitesteket termel. Nem kivétel ez alól a HIV vírus sem, ám jól ismert, hogy a HIV által okozott AIDS halálos betegség, az immunrendszer védekezése tehát nem mondható hatásosnak. Egy nemrég napvilágot tanulmány szerint ennek az is oka, hogy az immunrendszer olyan antitesteket termel, amelyek túl későn támadják a vírust. A cikk szerzői ugyanakkor arra is kitérnek, hogy hogyan lehetne – a fentiek ismeretében – a vírus ellen hatékonyan küzdő ellenanyagot előállítani.

Az AIDS vírusának célsejtjei az immunrendszer CD4+ T-limfocitái. Ezek az immunsejtek az adaptív immunrendszer elemei, jellemző felszíni struktúrájuk, receptoruk a CD4 jelölést kapta, innen a sejtek CD4+ elnevezése. Ezek az immunsejtek tanulás útján, specifikus módon veszik fel a harcot a kórokozókkal. Ebből következik viszont, hogy az adaptív immunválasz a fertőzés után csak napok, olykor hetek múlva alakul ki.

A T sejtek CD4 receptora kulcsszerepet tölt be a vírusfertőzés folyamatában, a HIV vírus ugyanis a gp120 nevű felszíni molekulájával ezeken a receptorokon dokkol. Ezt követően a gp120 molekula a CD4 receptorral és egy koreceptorral történő kapcsolódás után szerkezeti változáson esik át. Ennek az lesz az eredménye, hogy a vírus egy másik felszíni fehérjéje, a gp41 – amely a gp120-hoz nem kovalensen kapcsolódó transzmembrán fehérje – „kinyílik”, és lehorgonyzódik a limfocita felszínén. Miután ez megtörtént, a gp41 újra feltekeredik, a sejtmembránhoz „húzza” a vírust, lehetővé téve, hogy a vírus burka és a limfocita membránja összeolvadjanak, és a vírus örökítőanyaga a sejtbe jusson.


Bing Chen, a tanulmány értelmi szerzője és a kutatás vezetője szerint a gp41 fehérje három eltérő alakja közül a fertőzés szempontjából kulcsfontosságú az az átmeneti konformáció, ami akkor figyelhető meg, amikor a gp41 már dokkolt a T-sejt felszínén, elkezdett feltekeredni, de még nem eléggé ahhoz, hogy a vírus burkát és a T-sejt membránját egymáshoz közel húzza. Még ennél is fontosabb, hogy ez az átmeneti szerkezet pontosan felderíthető és atomi pontossággal modellezhető.

A kutatók szerint a gp41 fehérje konformációi ellen, és a konformációk közötti átmenetek gátlására a szervezet képes ellenanyagot termelni. Többnyire megfigyelhető azonban, hogy az átmeneti állapotok – vagyis az egyik konformációból a másikba való átmenet – ideje rövid. Elég rövid ahhoz, hogy a szervezetnek ne legyen elég ideje a megfelelő mennyiségben előállítani az átmeneti állapotokat gátolni képes ellenanyagokat. Az átmeneti állapotokat követő konformációs állapotok viszont elég stabilak ahhoz, hogy a termelődött antitesteket csapdázni tudják, de azok ne tudják a szerkezetet megváltoztatni, illetve ne tudják megakadályozni a következő térszerkezet kialakulását.

Az antitestek:

Az antitesteket az immunrendszer limfocitái (B és T limfociták) termelik. Ezek az ellenanyagok olyan molekulák, amelyeket a limfociták speciálisan adott kórokozó ellen termelnek – vagyis az antitestek jelenlétéhez szükséges a szervezet fertőzöttsége. Az antitestek többnyire az adott kórokozóra jellemző speciális felszíni struktúra (antigén) elfedésére szolgálnak, ezért kis túlzással akár azt is mondhatjuk, hogy az antitestek egy-egy adott kórokozó felszínének jellemző mintázatának negatív lenyomatai.
Hatásukat úgy fejtik ki, hogy a szervezetbe került kórokozót az immunsejtek felismerik, előállítják a kórokozóra specifikus ellenanyagot, majd az így keletkezett antitestek sokasága beburkolja, és működésképtelenné teszi a patogént. A B limfociták az ellenanyagokat a vérbe juttatják (szolubizálják), míg a T-limfociták a sejtfelszínen prezentálják azokat, így a két limfocita populáció két eltérő immunválaszt fejt ki: a T-limfociták a
sejtes immunválaszt, a B-limfociták a humorális immunválaszt okozzák.

Dr. Chen és kolégái a fentiek alapján olyan immunogén anyagok előállítását tűzték ki célul, amelyek a szervezetbe juttatva az immunrendszert olyan antitestek termelésére serkentik, amelyek hatékonyan képesek a gp41 molekulát az átmeneti állapotában támadni, meggátolva ezzel a vírus dokkolását, illetve a vírusburok és a sejtmembrán összeolvadását, vagyis a T-sejtek megfertőződését.

A kutatók eredményeiket a Nature Structural & Molecular Biology hasábjain
közölték.

ScienceDaily, 2010.11.22

Szlávik Attila


Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Értékelések száma: 5, Cikk értéke (1-10):


Értékelje ezt a cikket! 


Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés