2017. november 25. szombat
Katalin, Katinka
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
Egyedülálló génszabályozási módot írtak le az ingoláknál - 2012-08-27 21:37:08 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 0 hozzászólás 
Egyedülálló génszabályozási módot írtak le az ingoláknál

Biológusok a tengeri ingolákat tanulmányozva teljesen új típusú és meglepő génszabályozási módot fedeztek fel: ezek a hosszúkás, angolnaszerű primitív gerincesek embrionális egyedfejlődésük során testi sejtjeikből több, mint 1000 gént elveszítenek. Ezek a gének kizárólag a primordiális csírasejtekben maradnak meg, melyekből a kialakuló egyed ivarsejtjei képződnek majd a későbbiekben - így a szóban forgó gének következő generációba jutása biztosított.

Bioinformatikai analízisek szerint a felnőtt ingolákból hiányzó gének jórészt a sejtek pluripotenciájának biztosítására hivatottak, vagyis az embrionális fejlődés korai szakaszában van csak szükség rájuk, a későbbiekben véletlen bekapcsolásuk nemkívánatos következményekkel, tumor kialakulásával járhatna (mint ahogy az ismert a fejlettebb gerinceseknél, így az embernél is).

A programozott genom-újrarendezés segítségével ezek a primitív gerincesek tehát embriogenezisük során a pluripotenciáért felelős géneket ‘elzárják’ a csíravonalakba, miközben testi sejtjeikből kitörlik őket. Hasonló jelenséget eddig nem írtak le a semmilyen élőlénynél - egyedül a gerincesek immunsejtjeinek kialakulásakor tapasztalható részben hasonló gén-újrarendeződés.

A tanulmányt a Benaroya Kutatóintézetben (Benaroya Research Institute, BRI) folytatták a Virginia Mason Orvosi Központban folytatták, publikálásra pedig a Current Biology folyóiratban került. A cikk szerzői Jeremiah Smith, PhD, Chris Amemiya, PhD, Evan Eichler, PhD és Carl Baker. A felfedezés a kutatócsoport korábbi, 2009-es tanulmányából indult ki, melyet a Proceedings of the National Academy of Sciences (PNAS) folyóirat közölt. “Új kutatásunk megerősíti, hogy az ingolákban jelentős programozott genom-újrarendeződés és génvesztés történik. A gének csak a csíravonali sejtekben maradnak meg, ami arra utal, hogy egy olyan mélyreható stratégiáról van szó, melynek célja a genom nagyon precíz, általános irányítása. Ez a stratégia lehetetlenné teszi az adott gének helytelen működését. Az emberek szervezete ezzel szemben más, epigenetikus módokon kontrollálja ezeket a géneket, amelyek nem tévedhetetlenek” - foglalta össze a kutatás jelentőségét Dr. Amemiya, a BRI főkutatója.

A felfedezés több szempontból is jelentős: a programozott genom-újrarendezés kutatásával a biológusok megérthetik, hogy a gerincesek genomja miért maradhat stabil, és hogy ehhez a stabilitáshoz milyen genetikai faktorok járulnak hozzá. Emellett – bár az ingolák csak távoli evolúciós rokonságban vannak velünk – biológiájuk felderítése emberi egészségügyi vonatkozásokkal is bírhat, ugyanakkor az alapkutatás szempontjából is érdekesek: egy eddig ismeretlen biológiai folyamatot vizsgálhatnak rajtuk a kutatók.




 
Tengeri ingola (Petromyzon marinus)


Az ingolák a gerincesek törzsfáján bazálisan helyezkednek el, vagyis primitívnek mondhatók: koponyával igen, állkapoccsal azonban még nem rendelkeznek. A kutatók számára számos érdekes tulajdonsággal rendelkeznek, többek között Amemiya kutatócsoportja egy egyedülálló genetikai eszköztárat írt le ezeknél a vízi gerinceseknél néhány évvel ezelőtt, melyet ezek az állatok adaptív immunrendszerük kialakításában használnak. Másik érdekes képességük, hogy képesek regenerálni a sérült gerincvelőjüket – természetesen ezen tulajdonságuk is érdekes az emberi orvoslás alapkutatásai szempontjából.

A most publikált cikkben Amemiya kutatócsoportja ún. high-throughput genomszekvenálási technikát, fejlett bioinformatikai analíziseket és egyéb csúcstechnológiának számító eszközöket használtak, és sikerült azt is bebizonyítaniuk, hogy a testi sejtekből kitörölt gének a csíravonali sejtekben nem csak jelen vannak, hanem működnek is: róluk mRNS-molekulák szintetizálódnak. Ezt transzkriptom-szekvenálás (azaz nem a genomi DNS, hanem az mRNS-ekről készült cDNS-molekulák szekvenálása) segítségével bizonyították be. A Current Biology szerkesztősége olyan kiemelkedőnek tartotta a felfedezést, hogy három külső szakértőt is felkért, akik egy rövid kommentár formájában méltatták kollégáik munkáját, melynek a "Az ingolákban nem minden sejt egyenlő" címet adták.

Forrás: Science Daily, Current Biology, Kép, Kép


2012. augusztus 27.

Walter P. Pfliegler

Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Értékelések száma: 3, Cikk értéke (1-10):


Értékelje ezt a cikket! 


Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés