2017. február 20. hétfő
Aladár, álmos
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
Egy gyermekkori álom megvalósulása Ausztráliában – Interjú dr. Torda Gergely tengerbiológussal - 2013-04-11 12:45:07 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 0 hozzászólás 
Egy gyermekkori álom megvalósulása Ausztráliában – Interjú dr. Torda Gergely tengerbiológussal


Dr. Torda Gergely – tengerbiológus

Születési év: 1977.

Végzettségek:
2000. Szent István Egyetem – alkalmazott zoológus MSc, Budapest
2013. James Cook University – tengerbiológus PhD, Townsville, Ausztrália



Munkahelyek:
2000-2002. Környezetvédelmi Minisztérium Természetvédelmi Hivatala
2002-2004. Universidad de Las Palmas de Gran Canaria, tengerbiológus posztgraduális képzés, Kanári-szigetek, Spanyolország
2005.         Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság, Pécs
2006-2008. Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai Kutatóközpont és Botanikai Intézet, Vácrátót


Mesélj az életutadról! Miért lettél tengerbiológus?

Nyolc éves voltam, amikor a szüleim először elvittek nyaralni az Adriára. Nem tudom megmagyarázni miért, de már előre beleszerettem a tengerbe. Állandóan a Búvár Zsebkönyvek - Tengeri Állatok 1-2 kötetét bújtam, kimásoltam a rajzokat, és izgatottan vártam, hogy minden egyes megrajzolt tengeri herkentyűvel személyesen is találkozzam. Amikor leértünk a tengerhez minden olyan volt, mint amilyennek megálmodtam! Faggattam a felnőtteket: Mit kell tennem, hogy tengerbiológus legyek? Persze azt mondták, jól kell tanulni és majd az egyetemi évek alatt ösztöndíjjal külföldön tengerbiológiára kell szakosodni. Megfogadtam a tanácsot végigtanultam a tinédzserkoromat, azonban legnagyobb csalódásomra mindenhol falakba ütköztem. Az egyetemi éveim alatt, ha 100 helyre nem adtam be pályázatot, akkor egyre se. Tanulni csak tandíj ellenében volt lehetőségem, a tandíj összege pedig a csillagos eget verte, így végül Magyarországon a Szent István Egyetem alkalmazott zoológus szakát végeztem el. Az akkor induló szakon összesen 20-an voltunk egy évfolyamban. Azt hiszem nagyon jól választottam, hiszen a magyar zoológus társadalom krémjétől tanulhattunk, kiváló képzést kaptunk. A szakdolgozatomat így viszont nem tengeres témából, hanem a mezei verebek viselkedésökológiájából írtam.

Az egyetem alatt az államigazgatásban dolgozó nagyapám kérésére, megpályáztam és megnyertem egy úgynevezett Európai Közigazgatási Képzési Ösztöndíjat. Az ösztöndíjjal egyben kötelezettséget is vállaltam, hogy az diplomaszerzés után két évig a szakmai területemhez legközelebb álló minisztériumban fogok dolgozni.

A Természetvédelmi Hivatalban kollegáim személyében nagyon jó barátokat ismertem meg, de szakmailag abszolút nem találtam a helyem. Amint letelt a két év, megpályáztam egy spanyol posztgraduális ösztöndíjat mellyel aztán újabb két éven keresztül a Kanári-szigeteken az Universidad de Las Palmas de Gran Canaria-n végre tengerbiológiát tanulhattam. Ekkor még elsősorban a karizmatikus megafauna etológiája és ökológiája érdekelt, mint a cetek akusztikus viselkedése.

Ezt követően úgy nézett ki, hogy családi okok miatt fel kell adnom tengerbiológusi álmaimat. Újra Magyarországon helyezkedtem el. Először Pécsett a Duna-Dráva Nemzeti Parkban kaptam állast, majd az MTA Ökológiai Kutatóközpont és Botanikai Intézetében dolgoztam. Mindkét helyen nagyon jó dolgom volt, de nem tudtam belenyugodni abba, hogy nem azzal foglalkozom, amit igazán szeretek.

Végül 2008-ban, Ausztráliába, az Australian Institute of Marine Science-be utaztam önkénteskedni. Itt két hónap alatt olyan kapcsolatrendszert építettem ki, mely lehetővé tette, hogy sikeresen megpályázzak egy PhD ösztöndíjat a James Cook University-n, Townsville-ben. Azóta itt vagyok, és idén márciusban készhez vettem a doktori diplomámat.


Mi a fő kutatási területed?

A trópusi korallzátonyok ökológiájával és védelmével foglalkozom. Leginkább a korallzátonyok társulás-dinamikája érdekel, mint például a rezsimváltások (regime shift), fordulópontok (tipping point) a zátony fajösszetételében.  A PhD során a korall-lárvák diszperzióját tanulmányoztam populációgenetikai módszerekkel. A cél az volt, hogy meghatározzam milyen távolságra sodródnak a  karfiolkorall  (Pocillopora damicornis) és a tű korall vagy needle coral (Seriatopora hystrix) lárvái a szülőkolóniától a metamorfózisuk előtt, és ezáltal megállapítsam, hogy egyes zátonyok lárva importőrök vagy exportőrök-e, esetleg „zárt rendszerek”. Mindkét korall "elevenszülő" (brooder), azaz kész lárvákat bocsát ki a vízbe, szemben az ívással szaporodó (spawner) korallokkal, amelyek ivarsejteket engednek a vízbe és a megtermékenyítés külső.  További érdekesség, hogy a karfiolkorallokat sokáig a brooder korallok modellorganizmusnak tekintettünk. Aztán a modern molekuláris taxonómia kimutatta, hogy amit eddig egy fajnak hittünk, az valójában több faj, és vannak közöttük spawner-ek és brooderek is.


Kérlek, mutasd be a kutatás menetét!

Az első lépés a minták begyűjtése, ami igen komoly logisztikai feladvány. Egy ilyen terepmunkánál figyelembe kell venni az időjárási viszonyokat és az árapály jelenséget. Gondoskodni kell a csapat élelmiszerellátásáról, biztosítani kell a hajók, autók, kutatóállomások, felszerelések hozzáférhetőségét, számításba kell venni a segítőtársak időbeosztását. Ezért tulajdonképpen az utolsó napig bizonytalan az indulás. A szervezés sokszor több időt vesz igénybe, mint maga a gyűjtőút, viszont mikor végre kint vagyunk a terepen, a nyűgös készülődés feledésbe merül.


A Nagy-korallzátony több mint 400 korallfajnak az otthona Fotó: Dr. Aurelie Moya
 

A PhD projektemben a mintagyűjtést a Nagy-korallzátony északi és középső részén két zátonyra összpontosítottam: az Orpheus Island-re és Lizard Island-re.
 
Először a korallkolóniákat (azaz a „felnőtt” korallokat) mintáztam meg a zátonyokon, majd a fokális zátonyoktól távolodva egyre csökkenő intenzitással a környező zátonyokon.


Lizard Island két szatellit szigete: Palfrey és South Island


Búvárkodás közben kis darabokat törtem le a megmintázott  korallokról, melyeket a későbbi genetikai elemzéshez, etanolban konzerváltam. Fejem fölött egy GPS-bóját húztam, és minden kolóniáról fényképet készítettem, melyeknek az időbélyegzőjét felhasználva, minden kolónia pontos helyét meg tudtam határozni. Így gyűjtöttem be közel 2000 koralldarabkát. Ezzel párhuzamosan korall lárvákat is gyűjtöttem: A zátonyok meghatározott pontjain 10x10 cm-es terrakotta lapokat helyeztem el, melyekre előszeretettel telepednek korall-lárvák. A lapokat kéthavonta újakra cseréltem, a frissen megtelepedett lárvákat pedig szikével eltávolítottam, majd szintén etanolban konzerváltam.


Korall lárvák mintázása terrakotta lapokkal



Korall mintázása populációgenetikai vizsgálathoz


Második lépésként a mintákból kivontam a DNS-t és mikroszatelliták segítségével genotipizáltam. A mikorszatelliták néhány bázispár ismétlődéséből álló, nem kódoló részei a DNS-nek, és jól használhatók populációgenetikai vizsgálatokra. Az így felépülő genotípus adatbázisból pedig már csak pár ravasz statisztikai bravúr, és meghatározható, hogy legnagyobb eséllyel mely lárva, mely zátonyról származik.

Kifejlesztettem egy molekuláris módszert a korallok gyors taxonómiai azonosítására. Ennek segítségével a mintáimban szétválasztottam a különböző kriptikus fajokat, és összehasonlító vizsgálatot végeztem a korallok diszperziós képességére.


Tíz éves szukcessziós állapot: egy bója kolonizálása


Milyen következtetések vonhatók le a kutatási eredményekből?

Kiderült, hogy a korall-lárvák fantasztikus diszperziós képességgel rendelkeznek, azonban azt, hogy végül a szülőkolónia közelében, vagy attól több száz kilométerre telepszenek-e meg, elsősorban a helyi áramlási viszonyok fogják meghatározni.

Az árapály során keletkező örvényszerű áramlatok ugyanis, egy-egy zátonyon sokszor fogságba ejtik a lebegő lárvákat, így azok akár több hét planktonikus életmód után gyakran csak méterekre telepszenek le a szüleiktől. Más zátonyoknál épp az erős, állandó irányú áramlatok sodorják el a lárvákat több száz kilométerre születési helyüktől. Természetesen egy-egy zátony rezilienciája erősen függ attól, hogy lárvái helyben maradnak, vagy exportálja azokat. Természetesen az sem mellékes, hogy kap-e megfelelő lárvautánpótlást más zátonyokról.

A tengeráramlatok, és így az azokkal utazó organizmusok mozgása is egyre precízebben modellezhető. Az ilyen, és ehhez hasonló kutatási eredmények adják az alapot a lárva diszperziós modellek paraméterezéséhez, melyekkel akar egész régiókra megállapítható, mely zátonyok kulcsfontosságúak a zátonylakó fajok metapopulációinak védelmében.

 
Milyen fokozottan védett fajokat emelnél ki az általad vizsgált zátonycsoportból?

A korallzátonyok életében nem az egyes fajoknak, hanem a rendszer egészének van jelentősége. Egy korallzátony csak úgy működőképes, ha magas a diverzitása.

A legjobb példa erre a karibi korallzátonyok 80-as évektől kezdődő óriási mértékű pusztulása. Ekkor a túlhalászás miatt eltűnő algaevő halak szerepét hamarosan a tengeri sünök (Diadema antillarum) vették át. A gond akkor kezdődött, amikor a tengeri sünök populációit egy betegség megtizedelte, az algák pedig abban a pillanatban túlszaporodtak, ellepték a zátonyokat és kiszorították a korallokat.

A bajt csak tetézte, hogy a klímaváltozással mind gyakoribbá váltak a trópusi ciklonok, melyeket jelenleg a korallpusztulás elsődleges okozóiként tartanak számon. Az ilyen pusztító viharok kompetíciós előnybe hozzák az algákat, felgyorsítva ezzel a zátony degradálódását.
 
2011-ben volt „szerencsém” a pusztító erejű (5-ös erősségű) Yasi ciklonhoz, mely teljesen leradírozta a Palm Island keleti oldalán levő mintavételi területeimet. Ezeken a területeken szó szerint kő kövön nem maradt. Kisebb ház nagyságú sziklákat dobáltak a hullámok szanaszét, és a korallborítottság szinte nullára, 1% alá csökkent. A zátonyok dinamikus rendszerek, és még az ilyen drasztikus változás is része a természetes folyamatnak. A kérdés az, hogy a zátonyoknak lesz-e idejük regenerálódni, mielőtt újabb negatív hatás éri őket. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy ha egyéb emberi tevékenységekkel, például vízszennyezéssel, túlhalászattal, vagy akár további fizikai rongálással bolygatjuk őket, akkor lassabban, vagy egyáltalán nem fog visszabillenni a rendszer a magas fajgazdagságú és biomasszájú korall dominálta állapotba.


Korallborítás mérése Fotó: John Rumney


Összességében a hangsúly a zátonyok biológiai sokféleségének megóvásán van. Az ilyen összetett rendszerek ereje a funkcionális redundanciában rejlik, azaz egy-egy ökológiai feladatot különböző élőlénycsoportok látnak el, melyek más-más környezeti tényezőkre érzékenyek.


Mi volt a legemlékezetesebb élményed a munkával kapcsolatban?

A terepmunkák mindig nagyon kedves emlékek. Abban a hihetetlen szerencsében van részem, hogy munkám során a világ egyik leggyönyörűbb környezetében búvárkodhatom, mégpedig nem is keveset, hiszen az elmúlt 4 évben több mint 500 órát töltöttem víz alatt. Még ennyi idő után is minden merülés mutat valami újat, néha csak egy apróságot, például egy „unalomig” ismert zátonylakó halacska megtámad, hogy a fészkét védje, néha átvitt értelemben, vagy akár fizikai értelemben is hatalmasat. Ilyen szó szerint is értendő óriási élmény volt, amikor merülés közben a korallok közül felnézve, egy hosszúszárnyú bálna (Megaptera novaeangliae) mama úszott el a borjával tőlem körülbelül 20 méterre.  A bálnákat júniustól szeptemberig – amikor feljönnek párzani az Antarktiszról – folyamatosan halljuk énekelni, viszont a szemünk elé ritkán kerülnek. Hangjuk olyan erős és átható, hogy hiába vannak tőlünk több tíz vagy száz kilométerre, akkor is úgy hallani őket, mintha mögöttünk „állnának”.


Az óriáskagyló (Tridacna gigas) szifonja akkora, hogy könnyedén beleférne a kezem
(ha olyan bolond lennék, hogy beletenném...) 


Milyen távlati terveket szeretnél megvalósítani?

A munkám minden egyes szakaszát szeretem, így örülnék, ha nem kellene feladnom a jelenlegi tevékenységemet. Szeretném jobban megvetni a lábam a James Cook University-n és az Australian Institute of Marine Science-ben, hogy folytathassam a korallzátonyok ökológiájának kutatását, mint önálló kutató, később talán, mint egy kutatócsoport vezetője.

Továbbá szeretnék eljutni Óceánia helyi kisközösségeihez, hogy segíteni tudjak zátonyaik megóvásában. Az olyan helyeken, mint a Cook Islands, Samoa, Fiji (Fidzsi-szigetek), Solomon Islands nincs pénz sem kutatásra, sem természetvédelemre. Sok helyen a helyiek ősi tapasztalattal menedzselik zátonyaikat. Ezektől a közösségektől rengeteget lehetne tanulni a fenntartható erőforrás-használat terén.


Az ágas-bogas korallok búvóhelyet nyújtanak a fiatal halivadékok számára


Más közösségeknek viszont meg kell érteni a zátony működésének alapjait és segíteni kell nekik kidolgozni a fenntartható hasznosítási módokat. Ezek a közösségek modern technológiával, sokszor destruktív módon hasznosítják zátonyaikat, ami feltehetően pár évtizeden belül a zátonyok pusztulásához fog vezetni.

Nem utolsó sorban, szeretném a világot megmutatni három gyermekemnek, és szeretnék szabadgondolkodású felnőtteket nevelni belőlük.


A fehérfoltos szirtcápák (Triaenodon obesus) előszeretettel szunyókálnak a korallok alatt


Mit tanácsolsz a pályakezdő fiataloknak?


Az évtizedesre nyúlt pályakezdésem után, azt hiszem meg tudom adni a receptet a sikeres induláshoz: Tanulj nyelveket, de legalább angolul beszélj! Az egyetemen tanulj szépen és ügyesen! Önkénteskedj egy olyan kutatócsoportnál, ahol szívesen PhD-znél vagy dolgoznál hosszú távon! Ez utóbbi anyagilag megterhelő lehet, de máshogy nem megy. Végül hengereld le őket a magyar virtussal és soha ne add fel az álmaidat!


A munkanap vége Lizard Islanden


Mi a véleményed az mRNS.hu-ról?

Klassz kezdeményezés. Gratulálok, és sok sikert kívánok az ötletgazdáknak! Örülnék, ha szélesebb körben ismertté válna az oldal, mert én magam csak mostanában akadtam rá merő véletlenségből.

2013. április 11.

Ferenczi Tímea

Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Értékelések száma: 24, Cikk értéke (1-10):


Értékelje ezt a cikket! 


Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés