2017. szeptember 20. szerda
Friderika
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
Egereknél az inzulin receptor és az IGF-1 receptor nélkülözhetetlen az ivari differenciálódásban és a mellékvese fejlődésében  - 2013-01-08 08:52:00 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 0 hozzászólás 
Egereknél az inzulin receptor és az IGF-1 receptor nélkülözhetetlen az ivari differenciálódásban és a mellékvese fejlődésében

A szexuális differenciációt érintő születési rendellenességek (disorders of sex development - DSD) ritka betegségek, melyekben ellentmondás lép fel a kromoszómális, gonadális és fenotípusos nem, illetve nemi jellegek közt. Sajnos, a klinikailag igazolt DSD-s betegeknek csak egy kis részénél kerül sor molekuláris diagnózisra. Ezáltal az ivarszervek fejlődésében részt vevő faktorok és a jelátviteli útvonalak megértése közel sem teljes.

Egy egereken végzett új tanulmány részletesen jellemzi az inzulin receptor és az IGF-1 receptor esszenciális szerepét az adrenogenitális (a mellékvesét és az ivarszerveket érintő) magzati fejlődésben és az elsődleges nemi elköteleződésben. Az inzulin/IGF jelátviteli útvonal ugyanis részt vesz a mellékvesék kialakulásában, valamint a herék és a petefészkek fejlődésében egyaránt. Az ivarszervek és a mellékvesekéreg egy közös struktúrából, az úgynevezett adreno-genitális primordiumból erednek (AGP), és alapvetően minden embriónak nőstény programja van

Egereknél az AGP a 9. embrionális naptól látható, és olyan őssejtek egy csoportjából áll, melyek egy bizonyos faktort expresszálnak (SF-1, egyébként ez egy sejtmagi receptor). Ahogy a fejlődés halad előre, az AGP két jól elkülönülő régióra válik szét: az egyikből lesz a mellékvesekéreg mindkét nemnél, a másikból (az ős-csírasejtekkel együtt) herék vagy ovariumok, a genetikai nemtől függően. Ezt a differenciálódást egyes jelátviteli útvonalak antagonista egyensúlya kontrollálja.

XY egyedeknél a here fejlődést az SRY faktor (amely egyébként testi kromoszómán kódolt) átmeneti kifejeződése indítja el, miközben más faktorok a női jelátviteli utakat, és így a petefészek fejlődést blokkolják. XX egyedekben a női fejlődés megy végbe, és ovariumok képződnek. A 13,5. embrionális napig ugyan nem lehet morfológiai eltérést látni (ekkorra indul meg a csírasejtek meiózisa), de tudjuk, hogy a 11,5. naptól kezdve egy kifejezetten ovarium-specifikus genetikai program indul be mindkét nem esetén.

Az inzulin és a hozzá kapcsolódó növekedési faktorok: IGF-1 és IGF-2, nagyon sokféle fiziológiai folyamatban részt vesznek: az anyagcserében, sejtosztódás stimulálásában, sejt-differenciálódásban és -túlélésben. Az inzulin receptoron (INSR) illetve az 1-es típusú IGF-1 receptoron (IGF-1R) keresztül fejtik ki hatásukat – mindkettő sejtmemránhoz kötött tirozin-kináz receptor. Az utóbbi években egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a növekedési faktorok inzulinszerű családjának esszenciális szerepe van az ivarszerv-fejlődésben és az ivari determinációban. Különösen nagy fontosságú, hogy az inzulin/IGF szignalizáció mindenképpen kell a here-kialakuláshoz az egerekben.

Milyen lehet a pontos szabályzás? Vajon a petefészek kialakulásában és a mellékvesekéreg kifejlődésében is közreműködik-e ez a jelátviteli útvonal?

Ez a tanulmány sok új, lényeges információt tárt fel. Egereknél az inzulin receptor és az IGF-1 receptor szükséges az adrenogonadális fejlődés különböző folyamataihoz: az AGD egyik régiójának mellékvesévé válásához, a herék differenciálódásához, és az ovariumfejlődéshez is. A kutatók azt találták, hogy egy összetett, dinamikus transzkripciós program indul meg az AGD szomatikus progenitor sejtjeiben, még az ivari determináció előtt. Egy jól meghatározott része ennek a programnak megváltozott azon mutáns egerek szomatikus progenitorsejtjeinél, amelyeknél hiányzott az inzulin/IGF útvonal (inzulin receptor és az IGF-1 receptor). Ez azt jelenti, hogy ezek a szomatikus őssejtek nem elkötelezettek, és így képtelenek befolyásolni a hím vagy nőstény genetikai programokat, és az egyes sejtek sorsát (ha szükséges, a sejthalált). Ennek az a következménye, hogy ha az útvonal hiányzik, akkor az embriókban egyáltalán nem fejlődik ki a mellékvesekéreg, emellett az XY egyedeknél a hím nem kialakulása visszafordul, mert az SRY faktor szabályozása késik, és ezt követően herék sem alakulnak ki. Valamint - függetlenül a genetikai nemtől - a petefészkek differenciálódása is késik, így azok egyfajta elnyújtott differenciálatlan állapotban maradnak, amíg végül a nőivarú genetikai program elkezdődik a 16,5. embrionális nap körül.  

Létfontosságú, ám eddig alábecsült jelentőségű szignalizációs útvonalról van tehát szó, amely az ivari elköteleződés alapkövét képezi az egerekben, és potenciálisan a humán DSD-k esetén is itt érdemes először keresni a hibát.

Forrás: PLOS Genetics

2013. január 8.

Kettinger Dóra

Kapcsolódó cikkeink:

A zöld tea csökkentheti a dohányzás okozta tüdőrák kockázatát
A kistestű kutyák eredete
Az öregedés útja
Új módszer a halláscsökkenés kezelésére
Intuitív út tudományos problémákhoz. Beszélgetés Dr. Vellai Tiborral 1. rész
Az IGF-2 szerepe az emlékezésben
A nőstény lóembriók nagyobb eséllyel maradnak életben



Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Értékelések száma: 3, Cikk értéke (1-10):


Értékelje ezt a cikket! 


Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés