2017. szeptember 24. vasárnap
Gellért, Mercédesz
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
Ebola - mi történik voltaképp - 2014-09-01 13:40:41 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 0 hozzászólás 
Ebola - mi történik voltaképp

A 2014-es járvány rövid áttekintése

2013 decembere óta egy –akkor még ismeretlen- vírusos betegség ütötte fel a fejet Nyugat-Afrikában. Az első áldozat egy két éves fiú volt Guineában, majd egy héttel később a család több tagja is belehalt a fertőzésbe. A tünetek hasmenés, hányás, magas láz voltak; a kezdetekben nem volt világos, mi okozza a betegséget; az Ebola-vírusra addig jellemzőnek tartott vérzéses tünetek hiányoztak, ráadásul ennyire nyugaton meg sosem találtak Ebolát. 2014 március 19-ére az Egészségügyi Minisztérium bejelentette, hogy egy vérzéses láz okoz lokalizált járványt az országban, és mintákat küldtek Franciaországba, hogy azonosítsák a vírust. Április végére a fertőzöttek száma 221-re emelkedett, és 145 halálos áldozatot tartottak nyilván. Májusra az Egészségügyi Világszervezet szerint a betegség átterjedt Libériába, Maliba, és Sierra Leonéba, ahol gyors terjedésnek indult.  Május végére a vírus eljutott Guinea fővárosába, Conarky-be. Júliusra a betegség megjelent Nigériában is. A betegek száma augusztusra 1176-ra nőtt, és 660 haláleset volt bizonyítottan az Ebola-vírus fertőzés következménye.


 
2014 augusztusi helyzet, forrás: CDC


A járvány az eddigi legnagyobb Ebola-járvány, és érthető okokból nagy érdeklődést keltett a médiában, hiszen a betegség tünetei meglehetősen borzalmasak, és nem áll sem védőoltás, sem gyógymód a rendelkezésre. (Tökéletes kombináció az eladott lapszám növelésére.) Európai és amerikai betegek evakuálása a különféle vírusfertőzések kezelésével foglalkozó központokba a a betegek anyaországában hisztérikus reakciókat korbácsolt fel bizonyos újságokban, ami természetesen meglehetős nagy félelmet kelt a lakosságban. Érdemes hát áttekinteni, mi is az az Ebola-vírus, és mennyire veszélyes ez a jelenlegi járvány egy Nyugat-Afrikától távol elő ember számára. Fenyeget-e egy világméretű Ebola-járvány veszélye? (Rövid válasz, mielőtt belemegyünk a részletekbe: nem.)


Szemtől-szembe a vírussal

Az Ebola-vírus egy a, különféle trópusi vérzéses lázat okozó vírusok közé tartozik. Úgynevezett “zoonózis” vírus, ami azt jelenti, hogy képes az állati gazdaszervezet mellett az embert is megfertőzni. 1976-ban írták le először. (Érdekes cikk olvasható az egyik kutató tollából, aki elsőként került kapcsolatba a betegséggel.) Voltaképp több, egymással közeli rokonságban álló vírusról van szó, amelyek a Filoviridae családba és a Mononegavirales nemzettségbe, azon belül az Ebolavirus genusba tartoznak. Öt ismert vírus létezik, amelyből négy súlyos fertőzést okoz emberekben is: bundibugyoi Ebola-vírus, restoni Ebola-vírus (eddig meg nem találtak emberi fertőzést), szudáni Ebola-vírus, Tai Forest-i (elefántcsontparti) Ebola-vírus. A Zaire Ebola-vírust hívják egyszerűen Ebola-vírusnak, mivel ez okozza a legnagyobb mortalitást. Az Ebola-vírusok közeli rokonai a Marburg-vírusnak. Ezekre a vírusokra nagy általánosságban jellemző, hogy viszonylag gyors lefolyású, vérzéssel és lázzal járó betegséget okoznak, amelyek az esetek legnagyobb részében (50-90%) a beteg halálával járnak. Ezek a vírusok az esőerdőkben endemikusak, és a gazdaszervezetük általában denevérek. Jellemző módon ezekben az állatokban nem okoznak tünetet, azonban ha sikerül “átugrani” egy emberre (vagy főemlősre, mint például gorillákra), a fertőzés nagyon gyorsan a beteg halálához vezet. Ez az “ugrás” sajnos nem olyan nehéz, mint az ember gondolná. Az esőerdők irtásával egyre inkább kapcsolatba kerülünk a vírushordozó állatokkal A vírus belőlük vagy háziállatokra ugorhat (denevérürülékkel, például, egy sertéstelepen), vagy a fertőzött állat harapásával, vadászatával. Mivel a vírus a testnedveken keresztül tud csak terjedni, ezert az állat nyála és vére komoly fertőzésveszélyt hordoz; az Afrikában népszerű “bushmeat” (bármilyen, esőerdőben élő állat húsa denevértől gorilláig bezáróan) vadászata és elkészítése közben sok alkalom adódik a vírus átadására.
 

 


A vírus felépítése

Ahogy azt a családnév (Filoviridae) jelzi, a vírus alakja hosszúkás, fonalas, amelyet membrán borít (a membrán a gazdasejt sejtmembránjából származik). A vírus részecske hossza 1400nm, átmérője 80nm. A vírus genetikai anyaga egyszálú RNS, amely 19 000 bázispárból áll (vírusok között nem számít sem túl nagynak, sem túl kicsinek a genom mérete). Mindössze nyolc fehérjét kódol (hét strukturális, egy nem strukturális); ez a nyolc fehérje felelős a vírus genom átírásáért mRNS-re, a vírus replikációért, a vírus részecske összeállításáért, a gazdaszervezet immunrendszerének megtévesztéséért, és a vírus ki- illetve belépéséért a sejtbe.






Az Ebola-vírus vázlatos felépítése, forrás
 

Az Ebola-vírus detektálása

Két gyors módszer áll rendelkezésre a vírus diagnosztizálására emberi mintákból. Az egyik, leginkább alkalmazott a polimeráz láncreakción (PCR) alapszik. Ez egy hihetetlenül érzékeny és specifikus módszer arra, hogy detektáljak a vírus genetikai állományát, akar a fertőzés tünetmentes szakaszában is; jelenleg ez a rutinszerűen alkalmazott eljárás. Az antitesteket felhasználó szerológiai eljárások csak a betegség késői fázisában alkalmazhatóak; ezek az eljárások a beteg vérében a vírus ellen termelt antitestek jelenlétét vizsgálja. Ezek a módszerek diagnosztikára megfelelőek, azonban a vírusok tudományos jellemzésére nem alkalmasak. A vírusokat izolálni kell, hogy molekuláris biológiai módszerekkel vizsgálhatóak legyenek; ehhez komoly laboratóriumi háttér kell, amelyet csak a fejlett világ országaiban találhatunk meg. Ezek a módszerek arra alkalmasak, hogy a vírus eredetet és a vírusban bekövetkezett változásokat kövessék nyomon.
 

Az Ebola-fertőzés tünetei

A vírusfertőzés kezdeti tünetei az influenzára hasonlítanak: fáradtság, gyengeség, fejfájás, ízületi és izom fájdalmak, hasi fájdalom. Hányás, hasmenés és étvágytalanság ugyancsak gyakori tünetek. Torokfájás, légzési és nyelési nehézségek, kiütések és vérzés a bőrfelszínen ugyancsak előfordulhatnak. Ezek a tünetek a vírusfertőzéstől számított 8-10 napon belül jelennek meg, és könnyen összetéveszthetőek a malária, tífusz, dengue-láz, lassa-láz, vagy ezer más, hasonló trópusi lázzal járó betegség tüneteivel. A kezdeti tünetek megjelenésétől számított egy héten belül elindul a vérzési fázis. A betegek 50%-a vérezni kezd a bőrön, a nyálkahártyákon keresztül, valamint belső vérzések indulnak be. Hatalmas véraláfutások, bőr alatti vérzések, horzsolások jelennek meg. A szemek vörösre változnak a szemben található elrepedt hajszálerek miatt, a beteg vért hány, valamint friss vér jelenik meg az ürülékben. Ha a beteg szervezete nem képes megbirkózni a tünetekkel, az első tünetek megjelenésétől számított egy-másfél héten belül a különféle belső szervek leállnak, és bekövetkezik a halál.


A betegség biológiai háttere

A tünetek hátterében a vírus által megtámadott sejtek állnak. A vírus elsősorban az ereket burkoló endoteliális sejteket támadja, valamint az immunsejtek közül a monocitákat (falósejteket) és a hepatocitákat (májsejteket) támadja. A fertőzés kezdeti szakaszában a vírus meggátolja az immunrendszer aktiválódását, és a monocitákat arra használja, hogy szétterjedjen a szervezetben (nyirokcsomók, lép, máj, a tüdő az elsődleges célpont). A vírus replikációja elpusztítja a gazdasejtet, és egy idő után ez a hatás eléri azt a szintet, amikor az immunrendszer végre detektálja a vírus jelenlétét. Ekkor indul be az úgynevezett “citokinvihar”. Citokinek az immunrendszer hírvivő molekulái; egyfajta vészjelzők és effektor molekulák egyben. A feladatuk az immunrendszer aktiválása, valamint felkészítik a szervezet összes sejtjét a vírusok elleni küzdelemre. Csakhogy az Ebola által elindított immunválasz nem a szükséges, jól szabályozott módon történik. A falósejtek (makrofágok) és a T-limfocitak elképesztő méretű immunreakciót indukálnak. TNF-alfa (Tumor Nekrózis Faktor-alfa), IL-1 (interleukin-1), IL-6, és hasonló , úgynevezett gyulladásos citokinek, valamint szabad gyökök és koagulációs faktorok óriási mennyiségben szabadulnak fel. Ezek a molekulák ebben a mennyiségben toxikusak a legtöbb sejtre, különösen a vérereket borító endoteliális sejtekre. Ez a folyamat a vérerek degradációjához vezet, ami a vérzésekért felelős. A citokinvihar ugyancsak pusztító hatással van az összes belső szervre, ahol az elszabadult gyulladásos folyamatok a szervek leállásához vezetnek. A beteg halálát tehát nem maga a vírusfertőzés okozza, hanem az arra adott immunválasz. Ez a jelenség nem csak az Ebola eseteben létezik; a világméretű járványokkal fenyegető influenza törzsek is hasonló citokinviharokat okozhatnak. Ez volt a felelős például az 1918-as spanyol nátha áldozatainak haláláért is. (Ezert haltak meg túlnyomó reszt az egészséges, életerős emberek, nem pedig a gyermekek, idősek és legyengült immunrendszerű betegek, azaz azok, akiket általában az influenza áldozatul szed. És ezért okoz komoly riadalmat egy-egy olyan új influenza törzs megjelenése –mint például a sokat emlegetett sertésinfluenzáé- amely a fertőzött emberekben hasonló citokinvihart képes indukálni.)
 

Lehetséges gyógymódok és problémáik

Mit lehet tenni a betegekért? A válasz: nem sokat. Nincs hatékony gyógymód, csak kísérleti kezelések. Amit jelenleg meg lehet tenni az a folyadékveszteség pótlása, és a gyulladásos folyamatok blokkolása; ezzel a beteg szervezete elég időt kaphat, hogy felépüljön a vírusfertőzésből. Léteznek azonban kísérleti oltások és kezelések Az egyik, valóban jó hatékonysággal működő oltás az RNS interferencián alapszik (TTKM-Ebola, és viszonylag hatékony a vírus mortalitásának csökkentésében; a gond az, hogy az oltást a vírusfertőzés után nem sokkal, meg a tünetek megjelenése előtt meg kell kapnia a betegnek. Két amerikai pácienst egy kísérleti antitest-koktéllal (ZMapp) kezeltek meglehetősen jó eredménnyel. A gond ezzel az, hogy a kezelés meg az első stádiumon sem jutott át a gyógyszervizsgálatokon, és senki nem tudja, milyen mellékhatással járhat Ez komoly indok az ellen, hogy Afrikában is alkalmazzák. A kontinensen problémákat okoz még a gyermekbénulás elleni védőoltás is, mivel a lakosság óriási része hisz abban, hogy ez az oltás voltaképp egy nyugat által szervezett összeesküvés, hogy sterilizálják őket. Hasonló hiedelmek övezik a HIV fertőzést is: eszerint a vírus egy mesterséges kórokozó, amelyet Afrika kipusztítására hoztak létre (ezek a hiedelmek segítik a vírus terjedését is, mert mind a mai napig gond van a gumióvszer elfogadtatásával). Ehhez hozzávesszük azt a tényt, hogy egyes nagy gyógyszercégek meglehetősen etikátlan módon viselkedtek/viselkednek Afrikában, valamint, hogy a jelenlegi járványt is hasonló hiedelmek övezik, érthető, hogy nem igazan reális egy kísérleti gyógyszer bevezetése. Egy olyan gyógyszer használata, amelyről nem tudjak mennyire hatékony, valamint milyen mellékhatásokkal jár, mindössze olajat öntene a nyugat-ellenes érzelmek tüzére (Ebben az esetben sajnos ez a bizalmatlanság hátráltatja a hatékony védekezést .) Az Egészségügyi Világszervezet mindenesetre hozzájárult a kísérleti gyógymódok alkalmazásához.

Komoly gát a hatékony oltás és gyógymód kifejlesztésének az útjában az, hogy az Ebola viszonylag ritka betegség, és nehezen indokolható dollármilliárdok elköltése erre a vírusra, amíg a malária például máig milliókat pusztít el. A jelenlegi (enyhén hisztérikus) média sikerrel megnövelte az Ebola iránti érdeklődést, ami valószínűleg a közeljövőben megnövekedett anyagi támogatással fog járni. Csúnya dolog, de igaz: a kutatáshoz elosztott pénzek nagyon gyakran a “divatos” területekhez folynak a döntéshozók jóvoltából.


A jelenlegi járvány okai

A vírus tehát valóban borzalmas fertőzést okoz, de ez az átok voltaképp áldás is egyben. Mivel a vírusfertőzés gyors és drámai hatásokkal jár, a járványok általában hamar “kiégnek”, és nem képesek nagy területen elterjedni. Hatékony karanténnel gyakorlatilag pár esetre le lehet szűkíteni egy-egy járvány kitörését. Az influenza, HIV és a többi, kevésbé “drámai” vírus pontosan ezért veszélyesek. Vagy hosszú ideig aktív marad a vírus részecske a testen kívül is (influenza), ami lehetővé teszi a gyors és hatékony terjedést akar érintés/levegő útján is, vagy pedig hosszú ideig tünet mentes marad a szervezetben, és így segíti a saját terjedését (HIV). Az Ebola egyszerűen túl gyorsan öli meg a gazdaszervezetet ahhoz, hogy hatékonyan terjedjen az emberi populációban, ráadásul a betegnek nincs sok esélye továbbadni a vírus a tünetek megjelenése után; a tünetek megjelenése előtt pedig a beteg nem fertőző. Bár a vírus képes replikálódni, és nehezen bár, de képes emberről-emberre terjedni, evolúcionálisan mi zsákutcák vagyunk a vírus számára. A gyümölcsdenevérekben a vírus replikációja anélkül megy végbe, hogy kihatna a gazdaszervezetre, tehát itt számít sikeres vírusnak.

A mostani járvány azonban eltér az eddigiektől; a vírus úgy tűnik, egyre jobban terjed Nyugat-Afrikában. Ennek több oka van, de egyik sem biológiai. A fő ok az urbanizáció; ugyanaz történik, mint ami a HIV esetében történt. A növekvő populáció egyre inkább behatol az addig elzárt őserdőbe, és kapcsolatba kerül az ott ólálkodó, addig ismeretlen betegségekkel. Ezeket “emerging disease”-nek hívja az angol szakirodalom, és sajnos egyre inkább valószínű, hogy újabb és újabb vírusokkal fogunk szembekerülni. Az Ebolával “szerencsések” vagyunk, de a HIV esete is mutatja, hogy könnyen találkozhatunk egy olyan kórokozóval, amely képes futótűzszerűen végigfutni a világon. (A Contagion című film pontosan egy ilyen esetet dolgoz fel. A film erősségét az adja, ami miatt nem volt sikeres: viszonyag reális képet ad arról, hogy mi történne egy világméretű járvány feltűnésekor – a szerző megjegy.). A városok tehát tökéletes terepet adnak a vírus terjedéséhez. Régebben egy-egy faluban a betegség izolálva maradt; egy többmilliós városban, ahol nincs rendes csatornázás, nincs tiszta ivóvíz, és az emberek közel élnek egymáshoz, azonban esély sincs a betegek hatékony elkülönítésére.
 
A járvány terjedésének egy jól koordinált nemzetközi akcióval meg most is könnyen véget lehetne vetni, csakhogy a térség körülményei ezt nem teszik lehetővé. Korrupció, háborúk, szegénység és rossz higiéniai körülmények, valamint a tradíciókhoz való ragaszkodás (temetési szertartások és a bushmeat, mint élelmiszerforrás) gyakorlatilag garantáljak, hogy a vírus szabadon terjedjen Nyugat-Afrikában. A lakosság ráadásul gyanakszik mindenkire, aki kívülálló (különösen a védőruhás egészségügyi dolgozók keltenek riadalmat), és sokan démoni eredetet tulajdonítanak a betegségnek. Mindezek a körülmények nem állnak fenn a “fejlett világ” országaiban. Abban a valószínűtlen esetben is, amelyben valahogyan a vírus elszabadul egy nyugati országban, a már létező mechanizmusok szinte azonnal lokalizálnák és elfojtanák a járványt.
 
Tehát most itt tartunk. A jelenlegi járvány nemcsak azért fontos, mert emberek százai betegednek meg egy gyógyíthatatlan betegségben, hanem azért is, mert demonstrálta, mi történhet (illetve mi fog történni), ha egy eddig ismeretlen betegség kiszabadulna az esőerdőből. Ez sajnos egy nagyon reális veszély, és a népesség növekedésével, a trópusi ökoszisztémák pusztításával, valamint a klímaváltozással gyakorlatilag magunknak garantáljuk, hogy szembe kell néznünk hasonló esetekkel a jövőben.

2014. szeptember 1.

Kép

Donászi András
Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Értékelések száma: 35, Cikk értéke (1-10):


Értékelje ezt a cikket! 


Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés