2017. szeptember 24. vasárnap
Gellért, Mercédesz
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
Csimpánzrendőrök - 2012-03-12 10:07:10 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 0 hozzászólás 
Csimpánzrendőrök

A főemlősök rendjében nem ritkák a különleges viselkedésmódok. A közelmúltban egy zürichi kutatócsoportnak sikerült bebizonyítania, hogy a csimpánzok közösségeiben időnként megfigyelhető egyfajta „békefenntartó” magatartás.

Már többször megfigyelték, hogy a közönséges csimpánzok (Pan troglodytes) között vannak olyan egyedek, amelyek segítenek a csoport rendjének fenntartásában. Eddig azonban nem történt semmilyen kutatás arra vonatkozólag, hogy ez a viselkedésforma valóban létezik-e, és ha igen, akkor mi váltja ki, milyen haszonnal jár.

A Zürichi Egyetem kutatói 2007. februárja és 2008. novembere között részletes megfigyelést végzett egy Gossau-ban (Svájc) található állatkert fogságban tartott csimpánzai között. A vizsgálat során elsősorban az állatok rendfenntartó viselkedésére, és ennek hatásaira fordítottak nagy figyelmet. Már a vizsgálat elején bizonyosságot nyert, hogy a „békefenntartó” viselkedés létező jelenség, amivel gyakrabban találkozhatunk, mint ahogy gondolnánk. A csimpánzok sok dologban szociáliasan is hasonlítanak ránk: erősen szocializálódtak, gyakran kerülnek konfliktusba egymással., ami a huzamosan együtt élő egyedek esetében szinte elkerülhetetlen.
 
A csimpánzoknál a hímek a domináns egyedek, ők irányítják a csoportot, aminek eredménye stabil közösség. Azonban vannak tényezők, amelyek a közösség tagjai között folyamatos ellentéteket okozhatnak, mint az egyedfenntartás, szaporodás, új nőstények és új fiatal hímek megjelenése a csoportban, az alfa hím hatalmának folyamatos biztosítása.
 
A gossau-i állatkertben történő vizsgálat során Claudia Rudolf von Rohr és Angela Ziltener abban a szerencsés helyzetben voltak, hogy a csoportba épp nemrég érkezett néhány új nőstény egyed, ami jelentős viszályhoz vezetett a közösségben. Az összesen 586 órányi megfigyelés során 438 összetűzést sikerült megfigyelni a csoport tagjai között. Az eloszlás változatos volt, hiszen előfordultak hím-hím, nőstény-nőstény és nemek közti összetűzések is. Megesett továbbá az is, hogy nem két, hanem több egyed vett részt a dulakodásban.
 
Az esetek 15,75%-ában azonban volt egy egyed, aki közbelépett, és megakadályozta, hogy a viták tovább folytatódjanak. A bíráskodást minden esetben a legdominánsabb egyedek vették a vállukra: a csoport alfa és béta hímje. A rendrakás többféle módon történt.  Passzív rendrakás során a békefenntartó egyed közel ment a vitatkozó felekhez, és a puszta jelenlétével rendet teremtett a nyugtalankodó csimpánzok között. A „rendőrök” ezt a típusú beavatkozást használták leggyakrabban (31 eset). Az aktív rendrakásnak több változatát is sikerült megfigyelni: ezek voltak: a résztvevők megfélemlítése, a felek közé állás, és a vita közepébe való berohanás. 69 közbelépésből 60 sikeres volt, azaz a vitatkozó felek abbahagyták a veszekedést.

A Gossau-ban tapasztaltak ellenőrzésére a kutatócsoport összevetette eredményeit 3 másik állatkertben élő csimpánzcsapatban megfigyeltekkel. Az összehasonlítás során kiderült, hogy a viták a szociálisan instabil közösségekben a leggyakoribbak, és a közbelépések száma is ezekben a legmagasabb. A békefenntartó szerepét majdnem minden esetben domináns hímek (alfa, béta, esetleg gamma) vették a kezükbe. Két eset  magas pozíciójú nőstény lépett közbe, egy esetben pedig egy alacsony rangú hím, ami ezután hirtelen feljebb lépett a ranglétrán. A megfigyelések alapján beavatkozások, a kettőnél több résztvevős, és a hímek közötti vitákba történtek gyakrabban.

Ezek alapján a szerzők megállapították, hogy nem minden csimpánz alkalmas a „rendőr” szerepre, hiszen jelentős megbecsülés kell, hogy övezze az egyedet, annak érdekében, hogy a vita résztvevői felfigyeljenek rá, és a szétválasztás hatásos lehessen.

Az eredmények alapján valószínűsíthető, hogy a békebíráskodás oka leginkább a közösség stabilitásának fenntartása. Az erre való törekvés tehát már a főemlősöknél is felfedezhető.

A cikket a PLoS ONE közölte.

PhysOrg.com, 2012. március 7.

Molnár Attila


Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Értékelések száma: 4, Cikk értéke (1-10):


Értékelje ezt a cikket! 


Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés