2017. november 23. csütörtök
Kelemen, Klementina
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
Csigolyaduplázással a testhosszúságért – új evolúciós út a halaknál - 2013-10-11 10:24:50 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 0 hozzászólás 
Csigolyaduplázással a testhosszúságért – új evolúciós út a halaknál

A mai halak megnyúlt teste különböző evolúciós utakon alakult ki. A Zürichi Egyetem paleontológusai a test meghosszabbodásának eddig ismeretlen módját írták le, amelyet egy kivételesen ép, triász kori, dél-ticino-i (Svájc) fosszília felfedezésére alapoznak. A Saurichthys curionii, egy korai sugarasúszójú-hal (Actinopterigii) esetében a csigolyaívek megkettőződtek, a testtengely meghosszabbodását eredményezték.

A kígyók és angolnák teste is megnyúlt, vékony és rugalmas mindhárom dimenzió irányában. Ez a meglepő testterv egymástól függetlenül, többször kialakult a gerinces állatok több mint 500 millió éves evolúciós múltja során. Eddigi tudásunk szerint, a szélsőséges testhosszabbodás kétféleképpen alakulhatott ki: vagy az egyes csigolyák megnyúlásával, vagy azok számának növekedésével, a hozzájuk tartozó izomegységekkel (miomer) együtt.

A Marcelo Sánchez-Villagra vezette csoport felfedezett egy harmadik, eddig ismeretlen, a halak korai evolúciója során megjelent mechanizmust, mégpedig egy csodálatosan megőrzött bizonyíték formájában. A Saurichthys curionii-nak miomerenként nem egy csigolyaíve van, mint bármely más halnak, hanem kettő!  A fosszíliákat a svájci Ticino tartományban található, gazdag triász kori lelőhelynek számító Monte San Giorgo nevű hegyen tanulmányozták, melyet 2003-ban az UNESCO a világörökség részévé nyilvánított.

A tudósoknak eredményeiket az élőlény konzerválódása szerencsés körülményeinek is köszönhetik, ugyanis az egykori primitív ragadozó halnak nem csak a szilárd vázrészei, hanem inak és azok tapadási helyei is épen maradtak. Ráadásul ezáltal a kutatók az úszási képességre és rugalmasságra is következtethetnek: úgy tűnik, ez a hal nem volt olyan hajlékony, és olyan kitartó gyorsúszó, mint a mai angolnák. A durván fél méteres sugarasúszójú hal leginkább a ma élő tűhalakra és csőrös csukákra hasonlíthatott.


Forrás: Phys.org, Kép

2013. október 11.

Kettinger Dóra


Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Értékelések száma: 4, Cikk értéke (1-10):


Értékelje ezt a cikket! 


Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés