2018. július 16. hétfő
Valter, Kármen
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
Csányi Vilmos interjú, I. rész - 2011-02-08 00:22:08 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 1 hozzászólás 
Csányi Vilmos interjú, I. rész

Azt olvastam az életrajzában, hogy vegyészként végzett az ELTE-n. Milyen tényezők, események terelték ebbe az irányba, és hogy jutott el az etológiához?

Vegyipari technikumba jártam, majd az ELTE-n kutatóvegyész szakon végeztem. Közben akvarista voltam és halakat tenyésztettem, ezért érdekelt a biológia is. Hidrobiológia órákra jártam az egyetemen, mert úgy gondoltam, hogy ez kell hozzá. Aztán végül a biokémia volt az, ami összekötötte az érdeklődésemet a végzettségemmel. Így az orvosi egyetemen, a Straub intézetben biokémiával kezdem el foglalkozni. Biokémiából írtam a disszertációmat, aztán molekuláris biológiából lettem a tudomány doktora. Majd megépült a Szegedi Biológiai Központ és én itthon maradtam. Szükségem lett egy olyan tudományra, amihez nem kell olyan sok pénz, így lett belőle etológia. Eredetileg én neurobiológiával akartam foglalkozni, de az sok pénzbe kerül.

Ön szerint milyen emberi kvalitások szükségesek, ahhoz hogy valaki sikeres kutató legyen?

Nagyon kell szeretni valamit, ami tudományos eszközökkel vizsgálható, és igen sok munkával lehet eredményt elérni. Egyébként a konkrét követelmények változnak, nehéz sikerreceptet adni. Fontos, hogy érdekeljen a kutatási téma és hajlandó legyek akkor is dolgozni, amikor nem ünneplik, amit csináltam. A véletlenekben nem hiszek. Mindenki kreatív, aki beszélni tud. Az ember jellemzője a kreativitás. Ha elmond egy történetet, arról, hogy tegnap mit csinált, akkor természetesen nem pontosan azt mondja, ami történt, hanem az eseményekből alkot egy kis mesét, ez egy kreatív folyamat. Minden más tevékenységben is ugyanez a készség jelentkezik. Ha nem történetet mesélek, hanem kémcsövekkel dolgozom, vagy állatokkal, vagy emberekkel vagy gépekkel, akkor ugyanez a kreatív készség nyilvánul meg. Nem gondolom, hogy ez valami különleges dolog lenne, ez a tulajdonság mindenkiben megvan, csak a rossz nevelés elfojtja a gyerekekben a kreatív képességet, és nem magyarázzák el nekik elég sokszor, és elég jól, hogy mindenki ért valamihez. Egyszer voltam Londonban egy gyerekrajz kiállításon, ahol egy hatalmas teremben évjárat szerint voltak elrendezve a képek, és az ember azt látta, hogy az elején gyönyörű, színes, fantáziadús rajzok vannak, és aztán volt egy pont, ahol a képek szürkék lettek, fekete-fehérek, kancsók, kockák, és kiderült, hogy a gyerekek abban az életkorban kezdik az iskolát. Az iskola nem arra bíztatja őket, hogy a velük született kreativitást használják, hanem megtanítja őket kockát rajzolni, meg kancsót, aztán ez ennyiben is marad, és ez minden másban is így van. Az iskola nem fejleszti a kreativitást, hanem szabályokat és alapvető tudásnak gondolt dolgokat kér számon, de azt úgy, hogy azt sugallja mindent megtanított, amit kell, pedig ott csak valaminek el kéne kezdődni.

Az ember, amikor még szabadon élt kis közösségekben, akkor az életben maradásáért szükséges volt, hogy kreatív legyen, mert aki nem volt, az elesett az élet csataterén, aki meg az volt, na, azoknak vagyunk az utódai. A modern társadalom főleg azzal törődik, hogy ne nyugtalankodjunk, inkább nézzünk TV-t. Négy és fél órát néz TV-t egy átlag néző Magyarországon, közben semmit sem csinál, csak teljesen bugyuta műsorokat néz. Tehát az emberi kreativitás abban nyilvánul meg, hogy ül egy láda előtt, és abban képeket néz. A társadalmak nem preferálják a kreativitást. Ha a rendszer szempontjából nézzük a dolgot, itt van 10 és fél millió ember, aki napi átlagban négy és fél óra alatt újjávarázsolhatná az országot, kifesthetné a koszos házakat, takaríthatna, rendet rakhatna, mindent megoldhatna, ami most probléma, ehelyett ül a TV előtt.

Milyen érdekes, előremutató kutatások vannak jelenleg az etológiában?

Én már 5 éve nem foglalkozom kutatással, úgyhogy erre nehezen tudok válaszolni. A mi kísérleteinkről tudok, az Etológia Tanszéken az lett a jelszó, hogy a kutya egy biorobot, és olyan robotokat kell tervezni, amik legalább annyit tudnak, mint egy kutya. Tehát például kötődnek a gazdájukhoz, megértik azt, amit mondanak nekik. A kutya nagyon sok mindent megért, nyilván nem olyan sokat, mint egy ember, de ha egy robot annyit tudna, mint egy kutya, akkor már nagyon sok mindenre lehetne használni. A Műszaki Egyetem különböző tanszékei, meg az Etológiai Tanszék azon dolgozik, hogy legyen egy olyan robot program, ami legalább olyan jó, mint egy kutya. A robot elmék tervezése fantasztikus jövő előtt áll és nagyon jó ötlet a kutyából elindulni.

A magyar tudomány anyagi támogatása példátlanul alacsony egész Európában, ezért a fiatalok elmennek Angliába, Amerikába, Franciaországba illetve Németországba, hogy munkahelyet találjanak. Ez nem csak azért szörnyű, mert itthon elsorvad a tudományos kutatás, hanem mert lassan elveszítjük azt a lehetőséget is, hogy  mások kutatási eredményeit alkalmazzuk, mert ugye a tudományos kutatás egyik feladata, hogy a kutató kutat, a másik, hogy megérti a tudománynak a nyelvét, céljait, az éppen aktuális problémáit. Aztán ha valaki, máshol, más országban, feltalál valamit, és alkalmazni kezdik, akkor ehhez hozzá tud szólni, és az alkalmazásban képes segíteni. Ha kiírtjuk a tudományt, ahogy ez Magyarországon történik 20 éve, - nem akarom egyik kormány nyakába se varrni, mindegyik nyakig benne van-, akkor elveszítjük ezt az alkalmazási lehetőséget. A harmadik dolog, hogy a médiát elönti a hülyeség áradata, a homeopátiától kezdve, a természetgyógyászatnak - a gyógynövényen kívüli – a misztikus, ezoterikus áradatáig, amikor kézrátétellel, vagy televízión keresztül gyógyítják az embereket, akik ezt elhiszik. A tudomány népszerűsítésének is leáldozott, kevesen foglalkoznak vele. Ezt régen államilag támogatták, és ezért sokkal hatékonyabb volt, aztán piacosították, és azt hiszik, hogy a társadalom felvilágosítását piaci érdekek fogják szabályozni, hát nem, sőt, a piaci érdek az, hogy minden baromságot elhiggyenek az emberek, és ne kritikusan nézzék a reklámokat, a javasasszonyok által ajánlott módszereket, mert ez kifejezetten piacellenes dolog, ellene van a kuruzslók, csalók, piaci érdekeinek. Elképesztő dolog, hogy álmot fejtenek, jósolnak a televíziókban, pedig mindenkit védeni kellene a mentális ártalmaktól. Ma már alig támogatnak népszerű tudományos könyveket, nem támogatják a tudomány médián keresztüli népszerűsítését sem. Egyre kevesebb komoly népszerűsítő szakember van, mert ehhez is kell egy komoly tudós bázis, hogy megjelenjenek azok az emberek, akik  a  tudományok népszerűsítésével foglalkoznak, ez komoly oktatási funkció. Más európai országokban a nemzeti jövedelem 2-4 % -át fordítják tudományos kutatásokra, nálunk minden kormány megígéri, hogy emelni fogja, és most 0,4 % , tehát egy nagyságrenddel kevesebb. Nem meglepő, hogy elmennek az orvosok, elmennek a fizikusok az országból. Tavaly az volt a botrány, hogy egyetlen egyetemi hallgató jelentkezett fizika tanárnak. Azért álljon meg a menet! Itt valami nem stimmel, mert ha csak egy ember jelentkezik fizika tanárnak, akkor az unokáinkat nem lesz, aki tanítsa. Ezek a tudomány igazi problémái.

Finnországban a fiatalok szakmai preferenciáinak első helyét nem az orvos, vagy a bankár foglalja el, hanem a tanár. A tanárok jól meg vannak fizetve, a jól fizetett állásokra nem csak nők jelentkeznek. Magyarországon az általános iskolák alsó tagozatán, sőt még a középiskolákban is női túlsúly van. Nagyon jó tanárnőim voltak, és nem gondolom, hogy egy hölgy nem lehet kiváló oktató, inkább azt tartom problémának, ha az iskolában csak női tanár van, és férfi mintákkal nem is találkoznak a gyerekek, nem tanulnak meg nagyon sok mindent, amit csak egy férfi tanártól lehet. Az embernek a megfelelő szocializációhoz mind a kettőre szüksége van, a svéd óvodákban óvóbácsik is vannak, akik máshogy bánnak a gyerekekkel, mint az óvónénik, és ez nagyon jó. Ugyanígy az iskolában is bűn az, ha csak férfiak, vagy csak nők tanítanak. Mi ott tartunk, hogy szinte csak nők tanítanak, mert rosszul fizetettek az állások, és ennek ez a következménye. A politikusoknak fel kéne fogni, hogy, ahhoz, hogy egy generációval később jól menjenek a dolgok, ahhoz nem csak beruházásokra kell hirtelen pénzt varázsolni, gyárakra, meg utakra, hanem elsősorban az oktatásba kellene fektetni, és 20 év az átfutás, amelyik ország ezt nem teszi, az süllyed a Balkán felé, ezt tesszük mi most.

Napjaink gazdasági és környezeti problémáit Ön szerint milyen emberi magatartásra lehet visszavezetni?

Az embereknek nem tanítják meg, hogy rendszerekben gondolkodjanak. Amikor a modern világ technikai, technológiai, politikai rendszerében elítélünk valakit, mert eldobálta a szemetet, és azt állítjuk, hogy ő miatta van minden környezetkárosító rossz, az a legócskább demagógia. Adva van egy rendszer, az előbb tárgyaltuk, hogy hány órát nézik a tv-t, ahelyett hogy összeszednék a szemetet, amelynek az a következménye, hogy környezetvédelmi, egészségügyi problémák vannak a városokban, mert ez a rendszer, arra van kitalálva, hogy az embereket nyugton tartsa, lehetőleg ne borogassanak autókat, ne csináljanak semmit. Egy számítógépet beprogramozni, aminek akkora a kapacitása, mint az emberi agynak, 15 év kemény munka lenne. Azt mindenki megérti, hogy jó programokat készíteni iszonyatos munka, mi ezeket a „számítógépeket” készen kapjuk, de nem lehet a jó programokat a gyerek fejébe bemásolni, hanem azt a 15 év kemény, aprólékos munkát, hasonlót, mint amit a programozók végeznek, azt az embernél is el kellene végezni. Mindenki azt hiszi, hogy becsapja a gyerekét az iskolába, ott a rosszul fizetett, agyondolgoztatott tanárnők, majd elvégzik ezt a rendkívül bonyolult és összetett munkát, amit sok tehetséges, és ebben érdekelt embernek kellene elvégezni. Nem ez történik.  Aztán ott van a gyerek, 20 éves, és kiderül, hogy lusta, drogozik és nem dolgozik, tönkreteszi a környezetet és nem képes normális emberi életet élni, akkor mindenki csodálkozik, és az erkölcsről papol. Annyi pénz kellene az iskoláknak juttatni, amiből a tanárok a gyerekeket megtanítják a normális életre. Azt is tudni kell, hogy ha most hirtelen adnának az nem azt jelenti, hogy holnapra minden megoldódik, mert amíg az iskola regenerálódik, és feltöltődik tehetséges értelmes emberekkel, az legalább egy generációnyi idő. Tehát ez nagyon reménytelen dolog, de hát attól még sokszor el kell mondani, hogy ezt kéne tenni.

Mesélne a legutóbbi könyvéről? "Marci a beszélő kutya", honnan jött az ötlet?

Nem úgy van, hogy az ember megy az utcán, és egyszer csak jön egy ötlet, sokkal összetettebb folyamat, amíg egy regény megformálódik. Ez a könyv a tudományról szól, én abban dolgoztam 50 évig, úgyhogy nagyjából tudom, hogy hogyan működik. Anélkül, hogy egy konkrét helyről szólna, vagy bárki, aki az én életemben szerepet játszott, az szerepelne benne megírtam egy olyan világot, ami mutatja azokat a jelenségeket, amik az életben, a valódi tudományban működnek. Sokan szeretik úgy elképzelni, hogy a tudomány az valami vallásos áhítatban készül, és csupa okos ember töri magát, hogy nagy felfedezéseket tegyen együttműködve a többiekkel, ez ugye szép, de nem igaz. A tudomány világa éppen olyan, mint az összes többi, érdekes ebbe beletekinteni, akit érdekel. Mellesleg van benne egy beszélő kutya, ez hozza a fordulatokat.

Mi a véleménye a biotechnológia által keltett etikai kérdésekről?

Egy kis része jogos aggodalom, a többi a társadalom alulképzettségének, a tudástól való elzárkózásának az eredménye. Az ember sok ezer éve nemesít növényeket, állatokat, semmi különösebb probléma ezzel nem volt. Most ha valaki megoldja a nemesítést valami gyorsabb módszerrel, akkor mindenki elkezd sikítozni, hogy "génnel fertőzött" paradicsomot kell ennie és ez milyen veszélyes, nagyon naiv dolog. A gyógyszergyárak ontják, a természetben elő nem forduló vegyületekből álló tablettáikat, de emiatt az emberek nem háborodnak fel, hogy mérgeket árulnak, pedig lehetne. Azért nem, mert a gyógyszergyáraknál szigorú protokollokat alkalmaznak, hogy mielőtt forgalomba kerül egy gyógyszer, minden lehetséges módon meggyőződnek arról, hogy csak olyan hatással rendelkezik, ami jó és még elviselhető. Ha valakinek fáj a „génnel fertőzött” paradicsom, kukorica, krumpli, nagyon egyszerű, azt a módszert, amit a gyógyszergyárak használnak 100 éve, alkalmazzák a genetikailag módosított élelmiszerek esetében is! A gyógyszergyári tesztet végezzék el itt is, és aztán senki nem mondhatja, hogy ezzel baj lesz.

A másik dolog, hogy már millió tonna számra termelik az ilyen génkezelt kukoricafajtát, de se emberben, se állatban semmiféle káros hatást nem lehet kimutatni, tehát megint csak felesleges az aggodalom.

Egyszer az ötvenes években egy olyan gyógyszer került forgalomba, amiről kiderült, hogy nagyon jó fejfájásra, de ha a terhesség alatt egy meghatározott korai periódusban szedte az anya, akkor gyerekei kéz nélkül születtek. Borzalmas mellékhatás. Talán ez volt az utolsó olyan nagy botrány, amikor valamit úgy hoztak forgalomba, hogy a hatóanyagot nem tesztelték tisztességesen.

Ha ezeknek a növényeknek állatoknak ilyen hatása lenne, akkor az már rég kiderült volna, mert már évek óta és óriási tételekben eszik az emberek ezeket a termékeket. Tehát e körül műfelháborodás van. A társadalom képtelen a megfelelő kérdéseket feltenni, az előbb említettem hogy miért. Megvannak azok a módszerek, amivel tudjuk ellenőrizni az emberi fogyasztásra szánt terméket, tessék használni, és nem ideológiai harcot folytatni valami teljesen ostoba hiedelemért.     Az az elképzelés, hogy amit lassan csinálok az biztos jó, és amit gyorsan csinálok az biztos rossz, oktalanság.

Milyen kapcsolat van a humánetológia és a pszichológia között? Ugye, a humánetológia a természettudományos, a pszichológia pedig bölcsészettudományos megközelítése az emberi viselkedésnek?

Nem egészen.

Van az emberi viselkedésnek egy bölcsészeti megközelítése is, ami teljesen korrekt, a maga szabályai szerint működik, semmi baj nincs vele. Aztán van az emberi viselkedésnek természettudományos megközelítése, ami a humánetológia és társai. Nos, a pszichológia az egy különös tudomány, amely természettudományos módszereket használ kísérletezés közben, de a leírásaiban és elméleteiben viszont nem. 1870-ben alakult az első kísérleti pszichológiai tanszék, ha jól emlékszem Basel-ben, amelynek alapítása azon a megfontoláson nyugodott, hogy sok mindent beszélünk: az emberről, a lélekről, az érzésekről, de ezeket nagyon nehéz tudományosan megfogni. Tehát csináljunk egyszerű dolgokat is, ami tudományosan is kézben tartható! Például nézzük meg, hogy milyen gyorsan reagál valaki egy szóra, milyen gyorsan tud egy gombot megnyomni, milyen gyorsan tanul meg valamit, mennyit képes tanulni, mennyit felejt! Számos olyan kérdést lehet feltenni, amire lehet egzakt, tudományosan is kezelhető választ adni. Ebből alakult ki a kísérleti pszichológia, ami teljesen rendjén való igazi tudomány, abban az értelemben, hogy statisztikát és tudományos módszereket használ, tehát nem bölcsészet. Az volt a problémája, ami a biológiának is annak idején, hogy az "alapjai" hiányoztak. A biológia hosszú, kínos, 20 éves periódus alatt jött rá, hogy az alapjait a kémia képezi. Amikor a molekuláris biológia kialakult, akkor a biológusok fel voltak háborodva, hogy ennek nincs köze a biológiához. Aztán 20 év alatt kiderült, hogy nagyon sok köze van. Kémiával lehet a biológia alapjait megérteni és megmagyarázni. Ez nem azt jelenti, hogy a klasszikus biológiát, mondjuk a rendszertant kémiával kellene helyettesíteni, inkább csak ki lehet egészíteni. Az alapok megteremtése nem szorítja háttérbe a klasszikus biológiát, hanem kiegészíti, magyarázatokat szolgáltat. A pszichológia is ugyanilyen problémával küszködik. Rengeteg adat állt a rendelkezésére. De mi lehet a pszichológia alapja? Egy olyan biológia, ami ezt a rengeteg adatot egységes magyarázattal tudja ellátni. Ebből alakult ki az evolúciós pszichológia, ami lényegében egy humánetológiai megközelítésnek felel meg. A humánetológia megpróbálja a tudományos alapot a pszichológia alá tolni, több-kevesebb sikerrel. Valószínűleg idővel egységes tudomány lesz ebből, amiben a pszichológia, biológia, kémia, társadalomtudományok a maguk helyén vannak és összekapcsolódnak. Tehát ezt nem úgy kell felfogni, hogy helyettesíteni akarja az egyik a másikat, hanem kiegészítik egymást, és egy egységes tudományos rendszer fog létrejönni.

Hogy mást ne mondjak, az hogy a fizikában az atomfizika és az asztrofizika egyazon tudománynak a két szélsősége, ez ma már közhely. De ezelőtt mondjuk 100 évvel senki nem gondolta, hogy az univerzum nagy mozgásait abból lehet megérteni, hogy az atomoknak a legbelső tulajdonságait is ismeri az ember. A tudomány egységes, és csak úgy lehet előremenni, hogyha ezt az egységet próbálom megteremteni és megérteni, hogy ebbe minden beletartozik, ez a modern tudomány, ami tehát nem elválaszt, hanem összeköt.

A biológusok úgy gondolták, hogy semmi rokonság nincs, a biológia és a kémia között, mi lepkéket üldözünk, azok meg szörnyűséges löttyökkel babrálnak a laboratóriumban. Ma ez nevetséges, néhányunknak már akkor is az volt.

Feid Judit

Az interjú második részét itt olvashatja.

Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Értékelések száma: 32, Cikk értéke (1-10):


Értékelje ezt a cikket! 

Küldő: vAirDa2011-02-02 21:36:33 
Józan paraszti ésszel felfogható, hogy egy társadalom akkor tud fejlődni, ha az oktatás, a kultúra és az egészségügy rendben működik.
Nálunk mire megy a legkevesebb pénz, és a legkevesebb figyelem?
Pont ezekre a területekre...
Szép kilátások a jövőre.
 

Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés