2018. október 18. csütörtök
Lukács, Ambrus
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
Csányi Vilmos Interjú 2. rész - 2011-02-08 00:31:52 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 0 hozzászólás 
Csányi Vilmos Interjú, 2. rész

Az interjú első részét itt olvashatja.

Működik-e egy rendszerben a természettudományos és humán életfelfogás?

Két oldalról lehet közelíteni. Ha valaki kap egy természettudományos képzést, és aztán elmegy a „puhább” területekre, akkor semmi problémája nem lesz, mert tud kérdéseket feltenni, meg tudja mondani, hogy milyen válaszok a kielégítők. Kapott valamilyen racionális eszközt a kezébe, amivel komplikáltabb dolgokat is lehet vizsgálni. Én többször „csináltam” matematikusokból, vegyészekből biológusokat, pszichológusokat, akik mind nagyon sikeresek lettek, egyszerűen a gondolkodásuk miatt. Egy matematikus, aki semmit nem tudott a biológiáról, most Kanadában egy komoly sejtbiológiai központnak a vezetője. Azért, mert tudott logikusan gondolkodni és ez sokkal fontosabb, minthogy bizonyos apróságokat megtanult-e az egyetemen, mert ezt utólag is lehet pótolni, a logikus gondolkodást utólag nagyon nehéz megszerezni. Tehát a matematikát nem azért kellene tisztességesen tanítani, mert majd felnőtt korunkban kotangens és koszinusz függvényeket fogunk használni, hanem azért, hogy a logikus gondolkodást, a definíciókat, a kérdéseket, a kérdésre adott válaszok értékelését tisztességesen megtanuljuk. Ha ezt tudjuk, akkor a matematikával sem lesz problémánk, de egyéb tudományokkal sem.  Nem gondolom, hogy valaki genetikailag alkalmatlan lenne arra, hogy logikusan gondolkodjék, de akik nem kapják meg ezt a fajta technikát, és azt gondolják, hogy a bölcsészet elegendő, azok be vannak zárva egy speciális nyelvbe. Ebből nem tudnak kilépni, csak azokat a problémákat értik meg és csak azokkal tudnak foglalkozni, ami egy szűk körben merül fel, és megvan a hagyománya, hogy hogyan kell róla beszélni és gondolkodni. A természettudomány ettől abban különbözik, hogy teljesen új dolgokra is nyitva van, arra kényszeríti a művelőjét, hogy semmit ne fogadjon el bizonyítottnak, mindent elölről kezdjen, és képes legyen saját maga feltenni a jó kérdéseket.

De ha a mai információözönben  minden dologra külön rákérdezünk, az nagyon megnehezíti az életet, nem?

Nem gondolom, szerintem pont fordítva, megkönnyíti a dolgokat. Mondok is erre egy példát: Itt van a homeopátia, ami az egész világon elterjedt, sajnos már Magyarországon is. Gyakorlatilag vízzel gyógyít. Na most a vita körülötte mindig azon forog, hogy ugyan nincs benne semmi, de mégis hatékony. Bizonyos esetekben bizonyítani lehet, hogy az a szer, amit milliószoros hígításban valami kutyaszőrből készítettek tényleg hatékony. Ennek az oka a placebo hatás, és ezért nem tiltják be. Végülis még haszna is van abból a szempontból, hogy nem mérgekkel próbál kezelni egy fejfájást, ami amúgy magától is elmúlik. Probléma akkor van, ha nagyobb a baj, és nem megyek orvoshoz, vagy az orvos ilyet ír fel. A placebo hatás nem fogja meggyógyítani a fertőzést, a rákot, a sérvet, a vakbélgyulladást. Ezek nem placebo hatással kezelhető dolgok. Az a probléma a homeopátiával, hogy addig, amíg elmúló, apró problémák, fájdalmak kezelésére sikeresen használják, addig semmi baj nincs vele, de amikor egy kezdődő rosszindulatú daganatot ezzel próbálnak kezelni és későn megy a beteg az orvoshoz, akkor viszont nagyon káros. Magyarországon nem is vitatkoznak rajta. Angliában például nagyon élesen támadták. Az lett a viták eredménye, hogy miután van egy bizonyítható hatása, a placebo hatás, amit ismerünk, nincs értelme betiltani, mert ha betiltják, akkor majd titokban csinálják és az sokkal rosszabb. Aki értelmes ember, az fel tudja tenni a logikus kérdéseket és megnézi, hogy a kapott válaszok kielégítők-e. Amikor valamelyik ezoterikus irányzat azt mondja, hogy beléd sugározzuk az életenergiát, akkor azt mondom, hogy minden sugárzást pontosan tudunk mérni, a gamma sugárzástól kezdve a hősugárzásig, minden frekvencián, és életenergia sugárzás nincsen. Ha lenne ilyen, akkor Nobel díjakat osztanának rá, de nem osztanak, mert nincs tudományosan igazolva. A tudomány azt mondja, hogy inkább veszítsünk el egy gyógynövényt, vagy egy módszert, ami tényleg hatékony, mint tízezer, sok felesleges dologról bizonyítsuk be, ismételten, hogy szamárság. Így működik a tudomány. Tehát nem éri túl nagy veszteség a társadalmat, ha lemond ezekről a zavaros hátterű, tudomány által nem elfogadott dolgokról. Még akkor is, ha előfordul, hogy a tudomány is téved. Előfordulhat tízezer közül egyszer, hogy olyanról mondjuk, hogy hülyeség, amiről aztán kiderül, hogy nem az. Ha megnyitnánk a határokat, és mindenki ötletét elkezdenénk tudományosan vizsgálni, akkor le kéne állni a hagyományos tudománnyal, és csak ezekkel foglalkozni. Ez ráfordítás-haszon alapon működik, mint annyi minden a társadalomban
   
Nagyon pici a lehetséges haszna, és rendkívül sok ráfordítást igényel, ezért ne foglalkozzunk vele. Abszolút igazságok pedig nincsenek. A tudomány nem arról szól, hogy én pontosan tudom, hogy mi hogy van. Én azt tudom megmondani, és minden tudományosan gondolkodó tudós azt tudja megmondani, hogy ha bizonyos körülmények között ezt meg ezt csinálom, annak megjósolhatóan az és az lesz az eredménye. Az elmélet, az teljesen érdektelen. Az, hogy én azt hiszem, hogy kis golyócskák az elektronok, és ott szaladgálnak, ezt én hihetem, de ez teljesen érdektelen. Az az érdekes, hogy ha én egy drótköteget forgatok egy mágnes sarkai között, akkor kigyullad egy kis lámpa. Hogy mi történik valójában, arról nekem lehetnek elképzeléseim, de ezek hiedelmek. Nem az a tudomány, hogy én mit mondok erről. Mondhatom, hogy angyalok szállnak ott a mágnes körül, és azok gyújtják meg a lámpát, vagy mondhatom, hogy elektronok, kis golyócskák vagy hullámok. Mindent mondhatok, a lényeg az, hogy elmondjam, hogyan lehet megismételni. A tudomány erről szól, aki többet mond, az hazudik. Aki elkezdi az elméleteit úgy beállítani, mintha ő most megtalálta volna a nagy magyarázatot, az egy kókler. Vannak elméletek, amelyek arra szolgálnak, hogy azt a gyakorlatot segítsék, ami igazolja, hogy ha én így járok el, akkor ez meg ez történik. Ennyi és nem több. Ez nagyon kevés, de mégis a legfontosabb. A tudomány ellen ágáló emberek azt képtelenek felfogni, hogy itt nem igazságokról és bizonyításokról van szó, hanem arról a nagyon egyszerű dologról, hogy megjósolom, hogy ezt meg ezt csinálva, mi történik. Akkor, ha mindig az történik, amit jósoltam, akkor valamit hozzátettem a tudományhoz is. És ez a lényeg, és az hogy mit képzelek róla, az az én dolgom. Persze az emberek szeretnek hiedelmeket mesélni. Jópofa formás hiedelem, hogy ott kis golyók szaladnak vagy hullámok, vagy angyalkák. Ez hozzá tartozik, ez a jutalom, hogy megjósoltam, hogy égni fog a lámpa vagy menni fog a villamos, akkor jogom van a mesét is hozzátenni, de nem a mesét kell elhinni.

Azt olvastam Öntől, hogy a vallások hiedelmek. Mit ért pontosan ez alatt illetve melyik vallás a legszimpatikusabb Önnek?

A buddhizmus. Egyébként a Buddha eredetileg nagyon komoly természettudományos szemlélettel alkotta meg az elméleteit. Aztán a tanítványai csináltak belőle vallásos hiedelmet, de a tudomány is hiedelem. Nem akarom a vallást megsérteni. A vallás éppen úgy, mint a homeopátia nagyon sok mindenre jó, aki tud hinni, az számtalan dolgára kap  választ,  ezek megnyugtatják, boldogan élhet. Miért kéne tőle ezt a hiedelmet elvenni, és bizonytalanságba taszítani? Az a legszörnyűbb, amikor a vallásos ember azt akarja, hogy a tudósok bizonyítsák be, hogy úgy is van, ahogyan ő képzeli. Ez nem megy. A tudomány is egy hiedelemrendszer, de van egy olyan kötelezettsége, hogy a hiedelmeihez gyakorlati jelenségeket, kísérleteket vagy megfigyeléseket köteles állítani. A vallás, az nem ilyen rendszer. Ha azt mondom, hogy 300 angyal fér el egy tű hegyén, a középkorban erről sokat vitatkoztak, ehhez nem kell mutatnom egy tűt és 300 angyalnak tekintett valamit, mert erre nincs szükség, mellesleg nem is tudok. A tudományban, ha azt mondom, hogy vannak angyalok, akkor kell mondani egy jelenséget, amikor ott vannak, és amikor nincsenek. Lehet erről tudományosan beszélni, csak akkor nagyon hamar kiderül, hogy nincs jelenség. Tehát a tudomány mindig úgy kezdődik, történik valami, hogy leesik az alma, mindig leesik, és akkor ott a jelenség, és kitalálható belőle a gravitáció, ami elmélet, hiedelem. Ha nincs jelenségem, csak elképzelek valamit, akkor az az én fejemben zajló hiedelem, ami lehet nagyon szép, hasznos, de nem tudomány.

Nem szeretem azt sem, amikor valaki abban hisz, hogy ő nem hisz. Tehát amikor az a hiedelme, hogy egész biztosan semmi olyan nincs, amit más emberek állítanak, az éppen olyan hiedelem, mint mikor azt hiszem, hogy ott van a szakállas jóisten az égbolt fölött, és állandóan figyeli, hogy mit csinálunk. Az egész emberi lét tele van hiedelmekkel. Mondjuk az is hiedelem, hogy egy családban hogyan bánnak a meztelenséggel, lehet-e a gyerek előtt meztelennek lenni. Sokan megrökönyödnek ezen, de vannak családok, ahol a gyerek soha nem lát meztelen testet, mert a szülők úgy gondolják, hogy az nem jó és a szerencsétlen gyerek felnő, és akkor 15 éves korában kiderül, hogy még nem látott pucér nőt és férfit, és hihetetlen sok lelki szenvedése és problémája lesz az intim kapcsolataiban. Más családokban meg úgy gondolják, hogy ez természetes, csak arra kell megtanítani a gyereket, hogy az ami otthon természetes, az nem természetes az utcán, az iskolában. Tehát el kell magyaráznom, hogy nem önmagától rossz az, hogy én meztelen vagyok, hanem a társadalomnak különböző terei, viselkedési formái , rítusai vannak, ahol nem lehetek meztelen. A normális ember, amikor felnő, akkor megtanulja, hogy ezeket a rítusokat hogyan kezelje, és attól hogy tudja, hogy ezek csak rítusok, és hogy ezeket másképp is lehetne kezelni, ettől még nem omlik össze a társadalom. Sőt az ember attól függetlenül, hogy tudja, hogy ez egy tanult, egy konszenzus általa indított dolog, szívesen csinálja, mert az ember szeret rítusok, hiedelmek alapján cselekedni.
 
A TV-ben láttam, hogy vitatkoztak a Való Világról. Az egyik beszélő azt mondta, hogy be kéne tiltani. Erre a  másik pedig azt ajánlotta, hogy egyszerűen kattintson és menjen másik adóra. Egyiknek sem volt igaza. Rossz válasz az, hogy mindent el kell tűrni, mert kattinthatok egyet és nem nézem. Az is rossz, ha  mindent tiltással, kemény törvényekkel akar valaki megoldani. Az lenne a helyes, ha társadalmi konszenzus alakulna ki arról, hogy ilyen kérdésekben mit vagyunk hajlandóak elfogadni, hogy ebben a társadalomban a nézhető, hallható, olvasható kultúrában meddig lehet elmenni. Az első Való Világban nem lehetett volna bemutatni azt, amit most bemutatnak. Nagyon tűrőképes lett a magyar társadalom. Egy csomó olyan dolgot eltűr, amit régen nem. Azon, hogy mit tűrjön el vitatkozni kell, nem magától értetődő, hogy semmit sem tűrök el, mint ahogy az sem, hogy mindent eltűrök. Minden társadalom bonyolult és összetett rendszer, törvények és szabályok kellenek, ésszerű keretek között, hogy kialakuljon, hogy mit tűrünk el, és mit nem.

Magyarországon 30 ezer ember van az utcán. Ezt eltűri a társadalom. Ezen én föl vagyok háborodva. Azt gondolom, hogy nem szabadna ezt eltűrni, mert  egy ennyire fejlett, civilizált társadalomnak meg kéne tudni oldania , hogy ennek a 30 ezer embernek legyen szobája, ahol alhat és kapjon meleg étel naponta, akkor is, ha nem csinál semmit. Az ember szolidáris faj, alapvető tulajdonsága, hogy másokkal együtt és másokért sok mindent meg tud tenni, és ha a társadalom rossz szervezettsége miatt ilyen probléma előáll, azt valahogyan meg kell oldani.

Elvész az a lehetőség, hogy az egyéni tulajdonságainkkal befolyásoljuk dolgokat. Az ember rendkívül aktív lény, és amikor még kis ősi közösségekben éltünk, akkor ezt az aktivitást folyamatosan használtuk. Aztán kialakultak a tömegtársadalmak, és megszervezték, hogy legyen ennivaló, áram és üzemanyag. De hát ez a szervezés nem tökéletes.

Nem csak a modern társadalomban nézik 5 órát a televíziót, hanem például ott van India, ahol életerős aktivitásra képes fiatalemberek azzal töltik az idejüket, hogy órákig meditálnak, ezt lehet úgy szemlélni, hogy egyénileg mit csinálnak, de úgy is, hogy a társadalom pacifikálja, nyugtatja őket, az erejüket nem arra használják, hogy csináljanak valamit, működjenek, mert a társadalom azt nem viseli el. Arra való a TV is, hogy az emberek azt nézzék, és ne az utcán borogassák az autókat, és ne legyenek útjába a társadalom sima működésnek.

Nem dolgozunk annyit és úgy, hogy ebből egy olyan körülmény alakuljon ki, amit mindannyian szeretünk, amiben szívesen élünk. Lehetne jobban csinálni. Olyan korlátok is létrejönnek, ami ha már beindult egyfajta stabil működése a társadalomnak, akkor azokat az aktivitásokat, amelyek felborítják a kialakult rendet, lecsillapítja. Ha belegondol, itt van hétmilliárd ember, ha mindegyik aktívan, értelmesen tenne valamit, ez a bolygó pillanatok alatt egy csodálatos hely lenne. De ennek a hétmilliárdnak a fele nyomorog. Nem azért, mert  nem lehetne, hogy jól éljen, hanem azért  mert tudatlan, tanulatlan,  rosszul szocializált és nincsenek olyan programok a fejében, hogy legalább kimeszelje a putriját, mert az jó dolog. Itt van hétmilliárd agy, amelyikkel eszméletlen komplex és gyönyörű világot lehetne létrehozni, ha mindegyik úgy lenne programozva, hogy egy odavezető folyamatban aktívan közreműködik.  Ezek a nagy társadalmak nem úgy alakultak, hogy ezt a potenciális aktivitást kihasználják. Hanem úgy hogy valamennyit felhasználnak ahhoz, hogy legyen áram meg árúfolyam, de a nagy részét ennek az aktivitásnak lefojtják, és nem engedik működni, mert attól félnek, hogy felborul az egész rendszer. Amikor néha-néha felborul, akkor van a forradalom, a háború és persze azok szörnyű dolgok. Ha a rendszer szintjén nézzük az emberiséget, akkor nem úgy működik, ahogy működhetne, ha minden lehetőségét kihasználná. Rengeteg tartalék, elfojtott aktivitás és energia van a világban.

Rengeteg a rosszul szocializált ember. Ön szerint felnőttkorban lehet ezen változtatni?

Egyedül az ember képes erre, de sokkal nehezebben, mint hogyha jól szocializálódott volna.

Az a probléma, hogy ugye régen voltak közösségek, néha kis diktatúrák, és persze rossz közösségben élni, az szörnyű. Erre a modern társadalom úgy reagált, hogy mindenki legyen egyedül, mindenki legyen individuum, legyen szabad, azt csinál, amit akar, aztán az lesz vele, ami lesz. Néhány ember tudott ezzel mit kezdeni, megvalósította, amit kigondolt, de a 99 százaléknak fogalma sincs arról, hogy a nagy szabadsággal mit kezdjen; unatkozik, rossz körülmények közé kerül, drogozik iszik stb.

Ez megoldás volt arra, hogy a nagy társadalmak kialakulhassanak. Ha ilyen régi típusú ősi közösségekből összerakunk 10 ezer embert, akiknek külön vallásai, szokásai vannak, abból nem lesz társadalom. Az csak úgy lesz, ha elkezdem lebontani a kultúrák határait, összemosom őket, ha összekeverednek. Ebből viszont borzalmas dolgok lesznek, mert amit az egyik jónak tart, azt a másik rossznak tartja. Mire ebből egy új közösség, egy magasabb szintű közösség lesz, addig generációk múlnak el, és teljesen mások lesznek a lehetőségek, a körülmények.
 
Az áprilisban megjelenő új regényem, a "Kisfiam, Ikarosz", pont ezzel foglalkozik. Azzal, hogy miért élünk, mi az élet értelme, van-e az életnek értelme, vagy pedig csak gyönyörűsége van. Az élet értelmét és lehetséges céljait,  megfogalmazhatjuk egyéni szinten is és  létezik konstrukciója az egész emberiség szintjén is. Hősei Daidalosz és fia Ikarosz, az ógörög időkben kezdődik és szereplői sorra szembenéznek az élet értelmét megalapozó vagy azt elvető társadalmi problémákkal, egészen a modern időkig, mindez kalandos regényes formában. Több szintje van az eseményeknek, és remélem, hogy minden olvasó számára izgalmas olvasmány lesz. Április közepén jelenik meg a Könyvfesztiválra.

Az embernek van története, és én azt gondolom, hogy az a fontos, hogy ez olyan történet legyen, aminek örülünk, hogy megtörtént. Ebbe még az is belefér, hogyha valaki részeges csavargó, de ennek örül, hát istenem, akkor semmi baj. A baj az, hogyha valaki rengeteget dolgozik, küzd és közben úgy érzi, hogy hiába,  mindenki üldözi és bántja. Ha valaki olyat csinál, ami nekem nem tetszik, de ő meg van vele elégedve, azzal nekem semmi bajom. Azokat sajnálom, akikben megvan az igyekezet, és keményen dolgoznak valamin, de nem tudják megmondani, hogy miért, és amit elérnek, azzal nincsenek megelégedve. Rájönnek, hogy az egésznek elfelejtették az értelmét.
   
Azt kéne megtanítani a gyerekeknek, hogy az embernek vannak életcéljai, de azok nem valami távoli jövőre mutató célok, hanem az, hogy a saját életét tisztességben és saját magával megelégedve élje. Ez azért nehéz dolog, mert az embernek szembe kell néznie saját magával, hogy mi az, amit meg tud csinálni, és mi az amit már nem, miért legyen megelégedve azzal, amit megcsinált, és miért ne keseregjen azon, hogy a másiknak milyen jó, pl akit a tv-ben lát.
A társadalom mintákat állít, de nem biztos, hogy ezek jók és igazak, és követésre valók, meg kell tanulni értékelni, hogy eldönthessük, hogy amit látunk az jó-e vagy nem.
   
Sok mindenre megtanítják a gyerekeket, de arra nem, hogy hogyan kell egy másik emberrel élni, hogyan kell valakit megkeresni, kiválasztani, milyen problémák merülnek fel az együttélés során, hogyan kell ezeket megoldani.

A régi társadalomban, ahol a gyerekek előtt zajlott az egész élet, tehát látták, hogyan szeretkeznek, hogyan élnek, hogyan halnak meg. Így pontosan tudták, mi vár rájuk.

Feid Judit
Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Értékelések száma: 43, Cikk értéke (1-10):


Értékelje ezt a cikket! 


Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés