2018. január 24. szerda
Tádé, Timót
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
Csak egy szúnyogcsípés! - Repülő injekciós tűk - 2010-03-23 16:52:24 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 0 hozzászólás 
Csak egy szúnyogcsípés! - Repülő injekciós tűk

A következőkben egy olyan tanulmányról lesz szó, amely gyakorlatilag megvalósíthatatlan, ámde igencsak gondolatébresztő. Japán tudósok kifejlesztettek egy olyan szúnyogot, amely járvány helyett annak ellenszerét terjeszti. Azt azonban még a kutatók is elismerik, hogy etikai és törvényi akadályok miatt az állatok valószínűleg nem lesznek alkalmazhatók erre a célra.

A tudósok már régóta megálmodtak jó néhány eljárást a rovarok DNS-ének manipulálására, hogy felvegyék a harcot az általuk terjesztett megbetegedésekkel. Az egyik lehetőség olyan szúnyogtörzsek létrehozása, amelyek ellenállóak a parazitákkal vagy vírusokkal való megfertőződéssel szemben, vagy nem képesek átvinni azokat az emberre. Az ilyen, rezisztens törzsekkel valamilyen módon ki kell cserélni a természetes, a kórokozókat terjeszteni képes állományt, ami roppant nehéz feladat. Egy másik, könnyebben megvalósítható stratégia olyan transzgenikus szúnyogok szabadon eresztése, amelyek ha vad típusú fajtársaikkal szaporodnak, életképtelen utódok jönnek létre. Ez egy bizonyos idő elteltével a populáció hanyatlásához vezet.

Egy japán kutatócsoport merőben új módon közelítette meg a problémát. Olyan szúnyogok kifejlesztését tűzték ki célul, amelyeket csak úgy hívtak: „repülő vakcinátorok”. Ezeket az állatokat genetikailag úgy módosították, hogy a nyáluk védőoltásként funkcionáljon. Normálisan vérszíváskor a szúnyogok ugyanis egy kis adag nyálat juttatnak a sebbe, amely megakadályozza a véralvadást. Ám a genetikailag módosított szúnyog nyála a véralvadást gátló fehérjéken túl antigéneket, azaz olyan molekulákat is tartalmaz, amelyek a szervezetbe jutva az immunrendszerrel történő találkozás után bizonyos betegségekkel szemben védettséget alakítanak ki.

Shigeto Yoshida, a Jichi Medical University molekuláris genetikusa által vezetett kutatócsoport az Anopheles stephensi nevű szúnyogra összpontosított. Ez a faj felelős egyébként a malária kórokozójának terjesztéséért is. A szúnyog genomjában a kutatók egy olyan, úgynevezett promoter régiót (génátírás szabályozásáért felelős DNS szakasz) azonosítottak, amelyről kimutatták, hogy csak azoknak a géneknek az átírásáért felelős, amely gének a szúnyog nyálának fehérjéit kódolják. Mindezek alapján logikusnak tűnt, hogy ha promóter által szabályzott gének mellé célzottan beillesztik a „vakcina” génjét, a szúnyog nyálában meg fognak jelenni a speciális antigének is.

Munkájuk során az SP15 (SP = synthetic protein) fehérje génjét helyezték a szúnyog genomjának megfelelő pontjára. Ez a fehérje a leishmaniózis nevű betegség elleni kísérleti vakcina fő fehérjekomponense. A leishmaniózis (vagy leishmaniasis) egy egysejtű által okozott parazitafertőzés, amelyet a Phlebotominae alcsaládba tartozó lepkeszúnyogok terjesztenek, a bőr fekélyesedését, és a belső szervek károsodását okozhatja.

Eredményeik rendkívül bíztatónak bizonyultak. A szúnyog nyálában ugyanis ki lehetett mutatni az SP15 fehérjét, vagyis a proteint termelő gén genomba illesztése sikeresnek bizonyult. Később pedig állatokon tesztelték, hogy vajon a szúnyog nyála tényleg rendelkezik-e a védoltásokhoz hasonló funkcióval. Az SP15 fehérjét termelő szúnyogok egerekből szívtak vért, majd a csípések után a rágcsálókból ki lehetett mutatni az SP15 ellenanyagának jelenlétét, ami arra utalt, hogy a fehérje a nyálon keresztül átjutott a szervezetükbe. A protein ellen termelt antitest szint az állatok vérében ugyan nem volt kiugróan magas, de azt, hogy megfelelő védettség alakult-e ki, a kutatók csak most kezdik vizsgálni. Időközben a kutatócsoport elkezdte egy malária elleni kísérleti vakcinát termelő szúnyog kifejlesztését is.

A kutatás eredményei rendívül ígéretesek, de hogy miért nem valósítható meg az eljárás a humán gyógyászatban, annak érthető és kézenfekvő okai vannak. A különböző személyek által elszenvedett szúnyogcsípések száma igencsak eltérő lehet, így a vakcinából kapott dózis szabályozhatatlan. Hogy érzékeltessük a különbséget, ez nagyjából olyan, mintha az egyik ember csupán egyetlen kanyaró elleni oltást kapna, míg egy másik 500-at. Semmilyen hatóság nem egyezne bele ilyesmibe – állítja Robert Sinden, az Imperial College London munkatársa. Az ilyen transzgenikus szúnyogok szabadon eresztése továbbá azzal jár, hogy olyan emberek is megkapnák a vakcinát, akik a hagyományos oltásba sem egyeznének bele. Emiatt a repülő vakcinátorok használata etikai szempontból is igen aggályos. Yoshida szerint a szúnyogokat sosem fogadná el a közvélemény, mint védőoltási mechanizmust.

Ugyanakkor a repülő vakcinátorok, vagy „repülő injekciós tűk”, ahogy egyesek nevezik őket, hatásos fegyvert jelenthetnek az állati megbetegedések ellen. Az állatok beleegyezését nem szükséges kikérni, és az eltérő dózisok esetükben nem jelentenek akkora problémát.

ScienceNOW, 2010. 03. 18


Borsics József

Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Értékelések száma: 9, Cikk értéke (1-10):


Értékelje ezt a cikket! 


Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés