2017. november 25. szombat
Katalin, Katinka
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
„Be kell látnunk, hogy a természet nem foglalható jogszabályokba, táblázatokba, brosúrákba.” – Interjú Dr. Ambrus Andráss - 2013-02-01 11:03:26 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 0 hozzászólás 
„Be kell látnunk, hogy a természet nem foglalható jogszabályokba, táblázatokba, brosúrákba.” - Interjú Dr. Ambrus Andrással
 
Dr. Ambrus András – természetvédelmi felügyelő

Kutatási terület: Természetvédelem, szitakötők, lepkék, populációbecslés jelölés-visszafogás, makroszkopikus vízi gerinctelenek, Víz Keret-Irányelv, Natura 2000

Születési év: 1957.

Végzettségek:

1981. EFE – Erdőmérnök, Sopron
1984. ELTE – Biológus dr., Budapest
1992. TMB – Mg.tud. kandidátus, Budapest

Munkahelyek:


1981 – Tatabányai Szénbányák (rekultiváció)
1983 – Erdészeti és Faipari Egyetem (másodállás: Fertő-tó kutatás)
1985 – MTA TMB aspirantúra (kandidátusi ösztöndíj)
1988 – EFE (tanszéki mérnök)
1989 – Róth Gyula Erdészeti Szakközépiskola (gyakorlati oktató)
1991 – Fertő-tavi Nemzeti Park (majd: Fertő-Hanság Nemzeti Park)
1996 – Hortobágyi Nemzeti Park (országos vizes élőhely felmérés)
2002 – Fertő-Hanság Nemzeti Park


Miért lett biológus? Milyen út vezetett a lepkékig?

Pesti gyerek létemre, Orosztonyon – Zalában egy kis faluban –  a „hegyen” töltöttem zsenge gyerekkorom. Később is vissza-visszatértem a szabad természetbe, de valószínűleg innen datálható a vonzódás a növény- és állatvilág felé. Mindig is foglalkoztattak a repülő rovarok, órákat töltöttem azzal, hogy figyeltem, hogyan teszik a dolgukat.

A Szalkay József vezette Állatkerti Rovartani Szakkörbe kerülve későbbi pályám, érdeklődésem végképp eldőlt. Az általános iskola felső tagozatától kezdve, szakmai érdeklődésem kisebb-nagyobb kitérőkkel a lepkék és szitakötők, később pedig a természetvédelem irányába állandósult.

Számos faunisztikai munka után – melyet Sopron környékén, Zalában, majd a Fertő térségében végeztem. Tapasztalataimat, főleg az akkoriban még gyerekcipőben járó rovarokkal kapcsolatos természetvédelmi teendők terén, az újonnan megalakult Fertő-tavi Nemzeti Park kötelékében hasznosítottam, eközben lehetőségem nyílt az ország számos vizes élőhelyének megismerésére is.

A Hortobágyi Nemzeti Park – TIK (Természetvédelmi Információs Központ) keretein belül működő lelkes csoport, a Lárva-Team vizsgálatai által, nemzetközi szinten is megjeleníthető (lárvális, vagyis tenyészési adatokon alapuló) adatbázist sikerült kiépíteni a hazai szitakötő fajok felmérésére.

A források beszűkülésével sajnos a TIK működtetése ellehetetlenült. Visszatértem szűkebb működési területemhez a Nyugat-Dunántúlra, a szitakötők mellett főleg a veszélyeztetett, vizes élőhelyekhez kötődő lepkefajokkal kapcsolatos munkákhoz.


Kérem, mondjon pár szót jelenlegi munkásságáról és kutatási témájáról!


A közel másfél évtizedes, téli-nyári vízben tocsogás után – amelybe a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer vízi makroszkopikus gerinctelen csoport monitorozási programjának beindítása is belefért – a vízpartra kitekintve, lápréti hangyaboglárka fajok populációs vizsgálataiba kapcsolódtam be. A kutatás számos ország szakembereinek összefogásával zajlott („MacMan” – Maculinea Management). A már korábban is feszegetett kérdéseimet – egy-egy adott lepke és szitakötő faj példányai honnan jönnek, merre mennek, mit csinálnak – itt ismételten feltehettem, egyedi jelölési módszerek és intenzív terepi megfigyelések, fotózás, filmezés, térinformatikai alkalmazás támogatásával. A lepkékkel és más vízi, vízparti jószágokkal kapcsolatos vizsgálatok és monitorozási feladatok egyre inkább beletartoznak a vizes élőhelyek rekonstrukciós, rehabilitációs és kezelési-fenntartási munkái közé, gazdagítva a gerincesek által szolgáltatott információk, visszajelzések sorát.

A terepi vizsgálatok mellett egyre nagyobb hangsúlyt igyekszem fektetni a gyakorlati tapasztalatok átadására a gyakorlatos és szakdolgozó diákok számára.

Fontosnak tartom az érdeklődő közösség tájékoztatását minél szélesebb körben, hiszen a természetvédelem tevékenységének megítélése nagyban függ attól, hogy a helyi lakosok, földhasználók mennyire érzik sajátjuknak a természeti értékek megőrzése érdekében tett erőfeszítéseinket.  


Hogyan zajlik a terepi munka?

Egyik kedvenc vizsgálati területem a Fertő-Hanság Nemzeti Park kezelésében, a Fertő melletti, Hidegség határában fekvő láprét. Több, különféle negatív emberi hatás (lecsapolási kísérletek) is érte az elmúlt évtizedek alatt, melynek következtében eléggé kiszáradt. Legelő állatok híján elmaradt a kaszálás, becserjésedett, elnádasodott, mégis, maradtak rajta olyan foltok, ahol a közösségi jelentőségű, védett lápréti, őszi vérfűhöz (Sanguisorba officinalis) (1.kép) kötődő hangyaboglárkák (Maculinea teleius és M. nausithous) (2-3. kép) egy szép népessége él.  Ezt a vegyes kolóniát 2002 óta folyamatosan nyomon követem, ügyelve arra, hogy az érdekükben tett területkezelési beavatkozások – elsősorban kaszálások – mindig a lehető legjobb időzítéssel és a legmegfelelőbb mértékben történjenek meg.  Ennek érdekében különböző dolgokra kell figyelni, kezdve az adott év csapadék viszonyaitól, talajvíz ellátottságától a réten található esetenként védett növényfajok fenológiai stádiumán át az ott élő más olykor szintén védett lepkefajok rajzási fenológiájáig.


1. kép. Kiszáradás, majd solidagosodás.




2. kép. Vérfű-hangyaboglárka (Maculinea teleius)




3. kép. Zanótboglárka (Maculinea nausithous)
 

Itt él például a nagy tűzlepke (Lycaena dispar) is, melynek második generációja július-augusztus folyamán a hangyaboglárkákkal részben átfedő időszakban repül. Van azonban egy tavaszi nemzedéke is, mely a mélyebb fekvésű területeken él és mindenképp igényli azok háborítatlanságát. Így, noha a hangyaboglárkák számára optimális lenne a korai (május végi-június eleji) kaszálás, azt csak nagyon körültekintően, a nagy tűzlepkék számára fontos menedék területek fennhagyásával, a keskenylevelű gyapjúsás (Eriophorum angustifolium) örvendetesen erősödő és terjedő állományainak kikerülésével, a biztonsági „menedék területek” fennhagyásával lehet végezni.

Túl korai stádiumban végzett kaszálás nem ad elegendő tápértékű szénát, esetleg még a befektetett energia költsége sem térül meg. A későn végzett munka pedig veszélyezteti a hangyaboglárkák tápnövényének, az őszi vérfűnek a virágba szökkenését, ami nélkül összeomlik az adott lepkenépesség, melyre sajnos számos példát ismerünk. Az optimális időpont kiválasztása 1-2 hetes intervallumra esik, amikor megfelelő gép, szakavatott traktoros és megfelelő időjárás egyszerre kell, hogy rendelkezésre álljon. Az utóbbi évek tapasztalata azt mutatja, hogy akkor a leghatékonyabb a munka, ha magam is felszállok a traktoros mellé és onnan irányítom a kaszálást. 


Mozgásban...


A tulajdonképpeni megfigyelések, vizsgálatok akkor kezdődnek, amikor nagyjából 4-6 hét elteltével megjelennek a területen az első, frissen kelt hangyaboglárka lepkék. Ekkor kezdetét veheti egy 5-6 hétig tartó jelölés-visszafogásos vizsgálat, melynek során az egyes példányok egyedi, alkoholos filctoll segítségével a hátsó szárnyuk fonákjára írt számot kapnak (5. kép), így szabadon engedve figyelemmel lehet kísérni egyéni életútjukat. A jelölések és a már megjelölt példányok visszafogási adatait és helyüket a terepen papír alapú térképen rögzítem, majd térinformatikai adatbázisba kerülnek, ahol hosszú téli estéken el lehet végezni a megfelelő statisztikai elemzéseket. Persze, az első eredményekig nem kell decemberig várni. A megfogott állatok számából, a friss kikelések területi eloszlásából máris lehet arra következtetni, hogy sikerült-e a lepkék és/vagy hangya gazdáik szája íze szerint végezni a területkezelési munkákat.  Kezdetben a „lepkés rét” kezelése irányába tett próbálkozásaim nem arattak osztatlan sikert. Sok ellenállást kellett legyőzni, amíg természetessé vált, hogy a lepkész szakembert a megbeszélt időben a rét sarkán várja a gépkezelő, és nem is akármelyik traktorral, hanem az adott helyzetben arra a feladatra épp a legalkalmasabb. Ahhoz is el kellett telnie egy kis időnek, hogy ez a feladat ne nyűg legyen a gazdálkodó számára, hanem egyfajta érdem.



4. kép. Kaszálás

 


5. kép. Ezüstsávos szénalepke (Coenonympha oedippus)
 
Milyen következtetések vonhatók le a kutatási eredményekből?

Be kell látnunk, hogy a természet nem foglalható jogszabályokba, táblázatokba, brosúrákba. Az, hogy egy viszonylag korai időzítésű, mozaikos szerkezetű kaszálást (6. kép) próbálunk elvégezni vagy elvégeztetni láprétjeinken, mocsárrétjeinken, mezofil gyepterületeinken, nem pótolhatja azt az odafigyelést, lépcsőzetes, egyszerre csak kisebb foltokat érintő, éppen csak az aktuális igényeket kielégítő kézi kaszálási mechanizmust, amivel eleink éltek. (Kihagyva természetesen az aratási időt.)

 

6. kép. Mozaikos kaszálás (Hidegség).


A jelenleg használatos, nagy teljesítményű géppark nem tud alkalmazkodni a finom beavatkozásokat igénylő, érzékeny területek kezelési igényeihez, kivált nem alkalmas erre az ösztönző rendszer sematikus mivolta. Nem lehet nélkülözni a természetvédelmi szakemberek ismereteit akkor, amikor területkezelések optimalizációjáról van szó, amibe – más területek esetén – még akár a földön fészkelő madarak költése is beleszólhat.

Ha azt akarjuk, hogy az agrártámogatási rendszernek legyen ökológiai hozadéka is (mi más célja lenne?), akkor a gazdászok mellett ökológusokat is be kell vonni a munkába, másként nem fog menni. Ugyanez érvényes más területekre is: kiderült például, hogy az az egyébként hasznosnak és logikusnak mutatkozó törekvés, hogy a legelő területekről minden fás szárú növény (fa és cserje) eltávolításra kerüljön, egy igen fontos, védett, közösségi jelentőségű lepkefaj, a sárga gyapjasszövő (Eriogaster catax) (7. kép) egyik legfontosabb életterét szüntetheti meg.


7. kép. Sárga gyapjasszövő (Eriogaster catax)


Mely kutatási eredményére a legbüszkébb?


Van egy nem túlzottan feltűnő színezetű nappali lepkénk, az ezüstsávos szénalepke (Coenonympha oedippus) (8-9. kép), melynek európai állományai elsősorban élőhelyeinek (lápos, tőzeges, zsombékos területek) eltűnése, átalakulása miatt jelentős mértékben visszaszorultak. A faj közösségi jelentőségű (Natura 2000 terület kijelölésére alkalmas), nálunk fokozottan védett, egyetlen ismert természetes népessége van az országban Ócsa környékén. Korábban voltak ismert élőhelyei a Hanságon is, azonban 1939 óta eltűnt onnan. Több sikertelen próbálkozást követően, végül éppen 70 évnyi „lappangás” után, 2009-ben sikerült megtalálnom egy, az élőhelyi igényeinek megfelelő területekre irányuló célzott kereséssel, a botanikus kollégák és természetvédelmi őrök segítségével.

Azóta kiderült, hogy a lepke köszöni szépen, egészen jól van, jelentős kiterjedésű területen él és állománya népesnek mondható. Karba tett kézzel hátra dőlni persze nem lehet, mivel a Hanság folyamatos vízelvezetése, lecsapolása ma is folyik. A C. oedippus élőhelyeit leginkább a kiszáradás és az invazív  magas aranyvessző (Solidago gigantea) elburjánzása fenyegeti.   


8. kép. Ezüstsávos szénalepke (Coenonympha oedippus)



9. kép. Ezüstsávos szénalepke (Coenonympha oedippus)


Mi volt a legemlékezetesebb élménye a munkával kapcsolatban?  
 
Nem szívesen tennék különbséget hazai tájakon végzett munkáim között. Sok izgalmas, szép tájat bejártam vízi hálóval, vagy lepkész fölszereléssel, a Drávától a Kis-Balatonon keresztül Aggtelekig, az Őrségtől a Kiskunságon át a Tiszáig vagy a Marosig, valahány helyen maradandó élményeket és hasznos biotikai adatokat gyűjtve. Leginkább megrázó élményeim a Tisza cián- és nehézfém szennyezéshez fűződnek, ami persze szokványos mértékkel nem mérhető katasztrófa volt.

Kiemelkedően pozitív élmény külföldi utazásaim tapasztalatainak sorából Litvánia. Az ország élővízrendszere, vizes élőhelyinek hálózata, mintául szolgálhatna szinte az összes EU-tagállam számára. Ott nem beszélnek az EU Víz Keretirányelv célkitűzéseiről, hanem jóval azelőtt járnak.

Macedóniában ugyan csak néhány napot töltöttem, mégis megbabonázott az az élőhelyi változatosság, főleg a hihetetlen lepke faj-és egyedszám bőség. Egyik ország se tekinthető gazdaságilag erősnek, gazdagnak és ez módfelett elgondolkodtató.    


Hogyan tovább?

Mindenekelőtt az elmúlt 10 év feldolgozatlan adatait szeretném rendszerezni, ami nyilván segítség nélkül nem fog menni, de szerencsére úgy néz ki, lesz rá megoldás.

A terepi munkák folytatásához – részben a fiatalok okítása, részben pedig a már kopásban levő ízületek állapotából adódó lassulás kompenzálására – próbálom igénybe venni az érdeklődő gyakorlatosok, szakdolgozók segítségét. Ráadásul további, vizsgálatra érdemes hangyaboglárka populációkra bukkantam közelebb és távolabb egyaránt, vagyis munka akadna bőven. A terület kezelési-fenntartási tapasztalatokból részben a szakmai felügyeleti szervek, részben pedig a gazdálkodók felé, használható eljárásokat, útmutatót szeretnénk összeállítani, amit a gyakorlatban valódi ökológiai hozadékkal lehet alkalmazni.

Összességében a helyi lakosság és az érdeklődő diákság felé szeretnék nyitni, hogy ne csak a folyton akadékoskodó, lassan már-már közellenségnek beállított természetvédőt lássák bennem, hanem az egyetemes értékek védelméért kiálló, érthetően és logikusan, ámde lelkesen érvelő, a jövőért felelősséget érző biológust is.      


Terepmunka


Össze lehet egyeztetni családot és karriert?


Nem egyszerű dolog, főleg négy gyerek mellett. Meglehetősen nagy terhet jelent a család számára, ha valakinek a napi 8 óra letelte után nem fejeződik be a feladat, hanem cikkeket olvas és ír, vizsgálatokat végez, tanulmányi vagy gyűjtő utakra megy, szóval csupa olyan hiábavalóságokkal tölti az idejét, amitől nem lesz több krumpli a pincében.


Unoka még csak egy van...


Tudomásul kellett venni, hogy „az élet nem egy habos torta”, vannak benne vargabetűk és nem teljesülhet egyszerre mindenkinek minden álma. Ettől még úgy gondolom, élni nem rossz dolog és egyelőre még egyik gyerekem se hányta a szememre, hogy miért nem valami más pályát választottam. Viszont az is tény, hogy egyikük se folytatta az én utamat, noha nem idegen tőlük a természet szeretete. Két villamosmérnök, egy autószerelő és egy gyógypedagógus vált belőlük. Unoka még csak egy van, de ő még nem tud nyilatkozni ebben a vonatkozásban.  


Tud-e valami biztatót mondani a pályakezdő fiataloknak?

Csak az jöjjön, aki bírja, aki tudja, hogy végig csinálja…


Mi a véleménye az mRNS.hu-ról?

Nagyon szimpatikus, jó hangvételű, jó megközelítésű. Nagyon drukkolok ahhoz, hogy minél többen olvassák!
 
2012. február 1.

Ferenczi Tímea
Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Értékelések száma: 18, Cikk értéke (1-10):


Értékelje ezt a cikket! 


Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés