Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.

Az északi félteke tűlevelűi fiatalabb fajok a délieknél - 2012-10-15 08:02:11	0 hozzászólás
Az északi félteke tűlevelűi fiatalabb fajok a délieknél A bolygónk klímájában és geográfiájában évmilliók alatt bekövetkezett drámai változások formálták a tűlevelűek evolúciós történetét az Amerikai Tudományos Akadémia folyóiratában (Proceedings of the National Academy of Sciences) megjelent új tanulmány szerint. Jelenleg több, mint 600 tűlevelűfaj ismert világszerte, ezek közül 489 faj fosszilis nyomait és genetikai állományát vizsgálták meg a Yale egyetem kutatói. Kutatásuk során kiderült, hogy bár a tűlevelűek nagyobbik része ősi csoportok megmaradt képviselőinek tekinthető, addig az északi félteke fajai (így a lucok és fenyők nagy része) nagyrészt fiatalok, és csak az utolsó 5 millió év során alakultak ki. A tanulmány szerzői szerint a fafajok fokozatos vándorlása, északra húzódása ill. areáljuk beszűkülése-kiterjedése az utóbbi jégkorszakok ciklusai során sorozatosan izolált populációkat eredményezett. Ez a jelenség a fajképződés folyamatának kedvezett, főleg a hegyvidéki területeken, ahol ma is megfigyelhető ezen fák magas diverzitása. "Az extrém klimatikus változások a múltban azt eredményezhették, hogy az ősibb vonalakat újabb, a hidegebb és szárazabb körülményekhez jobban alkalmazkodottak váltották le" - magyarázta Andrew Leslie, a cikk társszerzője és a Yale posztdoktori munkatársa. "Ez  ahhoz vezetett, hogy a fenyőfajták gyorsan cserélődtek és az ősi vonalak szokatlanul gyorsan kihaltak". A kutatók arra is bizonyítékot találtak, hogy a déli félgömb ma élő tűlevelűi millió évekkel ősibb fajok, mint északi megfelelőik. Mindennek az oka a déli fajok feldarabolt, elkülönült élőhelyeiben, illetve a nedvesebb és melegebb klímában keresendő. "A tűlevelűek evolúciós története a környezeti interakciók komplex skálájáról árulkodik", tette hozzá Peter Crane, az egyik társszerző, a Yale Erdészeti és Környezettudományi tanszékén dolgozó botanikus. "Kiterjedt és konzisztens különbségeket találtunk a déli és északi tűlevelű-vonalak között". A ma ismert tűlevelű fajok nagyobbik része a földtörténeti középidőszak során jött létre ill. diverzifikálódott. A jegenyefenyők, hemlock-fenyők, vörösfenyők, kéttűs és háromtűs fenyők és lucok (a fenyőfélék családja, Pinaceae), valamint a borókák és ciprusok (ciprusfélék, Cupressaceae) az északi félgömbön honosak, míg az araukáriák ill. szobafenyők (Araucariaceae) és az ún. kőtiszafák (Podocarpaceae) főleg Patagóniában, Ausztráliában, Új-Guineában és Új-Zélandon élnek. Michael Donoghue, a cikk egy további szerzője szerint a mérsékelt övi esőerdők és a lombos örökzöld erdők a pleisztocén, vagyis a jégkorszakok előtt mindenütt gyakoriak voltak, mára azonban eredeti állapotukban leginkább csak a déli féltekén maradtak meg. "Ezeken a ma már fragmentált élőhelyeken az ősibb, melegebb és nedvesebb területekhez alkalmazkodott tűlevelűek nagyobb sokszínűségben maradtak fenn. Az egyes élőlények evolúciós történetét számos tényező befolyásolja, de tanulmányunk szerint a globális geográfiai változások váratlanul erős hatással lehetnek az élőlénycsoportok törzsfejlődésére és diverzifikációjára" - tette hozzá. Forrás: ScienceDaily, Kép: Kéttűs fenyő (Pinus), vörösfenyő (Larix) és jegenyefenyő (Abies) egymás mellett. 2012. október 15. Walter P. Pfliegler
Cikk ajánlása » email:	Hozzászólás

Értékelések száma: 3, Cikk értéke (1-10):