2017. november 21. kedd
Olivér
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
„az emberben mindig legyen valami jó és az a jó, kisugárzik belőle” - Interjú Zsoldos Árpád hangvadásszal - 2. rész - 2012-07-24 10:53:57 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 0 hozzászólás 
„az emberben mindig legyen valami jó és az a jó, kisugárzik belőle” - Interjú Zsoldos Árpád hangvadásszal - 2. rész

Zsoldos Árpád – hangvadász, madarász, természeti nevelő, szakértő

Születési év: 1951.

Madarászat kezdete: 1972.

Weboldal


Mi a titka a gyerekekkel való foglalkozásnak?

Már nem tudom, ki mondta, hogy ha meg akarok tanítani egy gyereknek valamit, akkor nem egy edénynek kell őt tekintenem, amibe egy tölcséren keresztül beleöntöm a tudást, hanem egy fáklyának, amit meg kell gyújtanom. Ehhez már csak én teszem hozzá, hogy ahhoz hogy meggyújtsam, nekem is égnem kell. Szívből kell csinálni, mert különben nem sokat ér az egész. Ha örülök egy kérdésnek, örömmel válaszolok rá és ügyelek arra, hogy csakis a pontos dolgokat mondjam. Azért, hogy valami érdekessé váljon, nem színezem ki. A valóság maga tud olyan érdekes lenni, mint a képzelet, ha az ember észreveszi és tovább tudja adni.  Ha össze-vissza hadoválnék nekik, akkor előbb utóbb lebuknék és elveszíteném a hitelem.
Van még egy módszerem, ha tanítani akarok valamit a gyereknek, az, hogy megkérdezem. Tudom, hogy nem tudja a választ, de azzal, hogy megkérdezem és várom, hogy tudja-e, elkezd rajta gondolkozni, hogy mi lehet a megoldás és akkor megmarad a fejében a válasz is.

Az óvodásokkal való foglalkozásokon nagy előny, hogy én férfi vagyok, mert a gyerek  többnyire nőkkel van körülvéve. Persze, hogy megragad neki, ha egy férfi érdekeseket mond. Az élmény a lényeg és az, hogy nem szabad semmit erőltetni. 

Hinni kell dolgokban, olyanokban, amiben gyerekkorunkban hittünk. Például a visegrádi füvészkert környékén van egy fenyves, ahol meg szoktam kérdezni a gyerekeket, hogy szerintük vannak-e erdei manók, mert ha vannak, itt biztosan élnek.  Elsőre a legtöbb gyerek azt vágja rá, hogy nem léteznek, és amikor látják rajtam, hogy én hiszek, akkor elbizonytalanodnak, és kérdezik, hogy én láttam- e már erdei manókat, mire mondom, hogy nem láttam, de elhiszem és én tényleg elhiszem. Miért ne higgyem? A mesék arra valók, hogy elhiggyük őket, ha elhisszük, van, ha nem hisszük, nincs. A lényeg, hogy az emberben mindig legyen valami jó és az a jó, kisugárzik belőle. Az életben az a legfontosabb, hogy szeressük, amit csinálunk és szeretettel csináljuk, legyen az bármi.


Lát-e valami tendenciát az évek során a gyerekeknél?


Ha van is különbség az nem az idő múlásával látható és valószínűleg mindig is így volt, hogy a városi gyerekek azok, akikről azt gondoljuk, hogy már elszakadtak a természettől és sokkal nagyobb szükség őket okítani, mint a vidékieket. De miután vidéki gyerekekkel is foglalkoztam, rájöttem, hogy ez nem így van. A városi gyerekek valóban távol kerültek a természettől, de éppen ezért érzik jobban a hiányát és keresik a lehetőségeket ahol közelebb kerülhetnek hozzá. A falusi emberek praktikusan gondolkodnak, arról tudnak, ami kell nekik, és a vidéki gyerekek ugyanígy, nem igazán érdekli őket, mert ott vannak benne. Éppen ezért ugyanolyan kihívás őket oktatni, mint a városiakat, csak másért. Persze azért ott is vannak, akik ilyen érdeklődésűek, ők benne is maradnak a szakkörben. Hogy 1974 óta változott-e a gyerekanyag? Szerintem nem. Persze mondhatnám, hogy a mostani gyerekek jobban bírják a strapát, de ez igy nem igaz. Az igazság az, hogy harminc, negyven, de még ötven évesen is én fárasztottam ki a gyerekeket a terepfoglalkozásokon, de most már inkább ők fárasztanak ki engem.


Mik a jövőbeli tervei?

Már nem bővítenék, inkább mostanában pihenek, vagy segítek a fiatalabb tanároknak, szakdolgozóknak, akik jönnek hozzám és én mesélek nekik. Érdekes módon tudnak belőle egy jó szakdolgozatot írni, pedig csak egy kis lökést kapnak, ami arra jó, hogy rádöbbenjenek mennyire érdekes az, amit öt évig tanultak.
Úgy tűnik, teljesülhet végre mire mindig is vágytam. Otthagyhattam a fővárost és vidékre költöztem. Gyermekkorom legszebb élményeinek közelében, a Kiskunságban, egy kis zsákfaluban lakom, vannak állataim is. Kutyák, baromfik, nyulak és egyelőre hat bárány. Jó nagy terület is tartozik a házhoz, ahol mindig van mit csinálni.
Persze a Madarász sulit és Madarász ovit folytatom, bár már kicsit fárasztó, és valószínűleg addig csinálom, ameddig tudom. Amikor már nem tudom, nem csinálom, de azon majd ráérek akkor gondolkodni. Most éppen a nyári foglalkozások folynak és van egy műsorom a Kossuth rádióban is.


Meséljen a madárhanggyűjtésről! Mi a gyűjtés technikai háttere?


Az én mesterem, anélkül hogy tudott volna róla, Dr. Országh Mihály volt. Ő volt Magyarországon előttem a madárhanggyűjtő, az ő módszerével dolgozom én is. A madárhanggyűjtés eszköze a parabola hangtükör, sajnos ez anélkül nem megy. Aki nem vállalja, hogy cipeli azt a 60 cm átmérőjű eszközt és feltűnősködik vele, az nem tud jó minőségű hanganyagot készíteni. A felvevő eszköz természetesen változott. Kezdetben volt egy 8 kilogrammos UHER magnó, aztán jött a digitális forradalom: 1992-ben megjelent az első MiniDisc, amivel a mai napig dolgozom.

A parabola hangtükör hasonló a házak tetején lévő antennákhoz, 60 cm-es átmérőjű a legkisebb. Ennek a fókuszpontjába – amit a Nap segítségével szoktunk beállítani – helyezzük a mikrofont úgy, hogy az a parabola belseje felé fordul. A mikrofon össze van kötve a felvevővel, az össze van kötve a fülhallgatóval. Minél közelebb próbálok menni a madárhoz, úgy, hogy hallom a madarat és közben elkezdek a parabolával célozgatni. Ezt addig folytatom, amíg a leghangosabban nem hallom, akkor ugyanis pontosan a madár csőrére célzok. Minél domborúbb a parabola, annál jobban kell célozni, minél laposabb, annál jobb a szórása, de nem olyan jó az eredmény. A parabola ötszörösére erősíti azt a hangot, ami a fókuszpontjában van és ötszörösére gyengíti azt, ami nem a fókuszban van. Tehát kiemeli az általam felvett madarat, a környezet többi zajából, bár én arra is törekszem a felvételeimnél, hogy a hangulat kedvéért a környezet is megmaradjon.


Melyik felvételére a legbüszkébb?
 
Nagyon sokat jártam például az uhu hangja után. Mivel az uhu a legnagyobb termetű bagolyfajunk és már nagyon ritka, ezért a Madártani Egyesülettel felméréseket végeztünk különböző területeken. Kimentünk kőbányákba, kivittük az embereket terepjáróval a helyeikre és egész éjjel ott ültünk, és hallgattuk, hogy szól-e az uhu. Őszintén szólva nem is nagyon számítottam rá, hogy lesz, ezért nem is vittem hangfelvevőt és már majdnem elaludtam, amikor éjjel 3 körül, 5 méterre a hátam mögött váratlanul ordítozni kezdett  egy uhu tojó. Ugrottam egyet ijedtemben majd egy héttel később kimentem ugyanoda és felvettem az uhu hangját. Voltak ilyen nagyon szerencsés dolgok és volt, ami után nagyon sokat kellett utánajárni. Például nagyon szerencsés volt, amikor a második CD-met (Madárdalok Magyarországról) készítettem, hogy a véghajrában hiányzott még a sarlós fecske, a sárgafejű és a tüzesfejű királyka hangja. Segítséget kértem madarász körökben, hogy kellene nekem a 3 madár hangja, ha lehet egy helyen és csak a hétvégén érek rá. Több helyről írtak nekem, hogy van vagy ez, vagy az, mikor egyik barátom jelentkezett Sopronból, hogy sárgafejű és tüzesfejű királyka valószínűleg van az egyetem arborétumában.

Én meg tudtam, hogy sarlósfecske is van az egyetem kollégiumánál. Így aztán a helyszín Sopron lett. A bökkenő csak az volt, hogy a sarlósfecske május első napjaiban jön ez meg április végén történt. No, mindegy elmentem, kaptam szállást, április 27-én érkeztem meg és – bár korábban május 3-a előtt még sosem láttam hazánkban ezt a madarat – amikor kiszálltam a kocsiból ott repkedtek vijjogva a sarlós fecskék. Gyorsan kivettem a kocsiból a parabolát és felvettem a madarak hangját. Később este kimentem a botanikus kertbe is és valóban hallottam, hogy van királyka. Másnap hajnalban újra kimentem és megpróbáltam felvenni a hangját csak a madár messze volt, a fenyő tetején.  Egy korábbi hangfelvétellel lecsalogattam és akkor láttam, hogy miért királyka a királyka, mert a fejtetői tollai hosszabbak, mint a többi és amikor udvarol, felborzolja ezeket a tollakat, amitől olyan, mintha egy narancsos korona lenne a fején. Amíg felvettem a sárgafejű királyka hangját, a csalogató hangra közelebb jött a tüzesfejű királyka is, így miután a sárgafejűvel végeztem megfordultam és felvettem az ő énekét is.

Minden felvétel igazi élmény és mindegyikért meg kell küzdeni. Nagyon megszenvedtem a bölömbika hangjával, de csak azért, mert egy hideg tél végi napon rögzítettem és kénytelen voltam önszántamon kívül belemászni a jeges vízbe. Nem bírt el a jég és ezért derékig belemerültem a vízbe, de ha már ott voltam, felvettem a hangját, sőt a madár még közelebb is jött, talán kíváncsiságból, így aztán egészen jó lett a felvétel.

Ilyen küzdelmes volt még a szarvasbőgés felvétele is. A bikák éjszaka bőgnek és nem egyhelyben. Éjszaka az erdőben a parabolával mozogni nem egyszerű. Volt olyan, hogy éjjel 10-ig követtem eredménytelenül, aztán fáradtam bementem a házba, letettem az eszközöket, mikor egy bika akkorát bőgött az udvarról, hogy beleremegtek az ablaküvegek. Gyorsan összeszereltem a cuccom, rohantam ki, de mire kiértem már ment ki az udvarból fel a hegyoldalba. Nem is értem utol, nem tudtam a hangfelvételt megcsinálni. Végül aztán egy másik alkalommal egy kukoricásban sikerült felvennem a hangjukat.


Tud-e valamit tanácsolni a pályakezdő fiataloknak?

Azt tudom tanácsolni, hogy ne várjanak semmit csupán csak az egyetemtől. Sok fiatal kezdi el úgy az egyetemet, hogy csak azért jár, hogy legyen egy diplomája, sok szülő hozzá teszi még azt is, hogy nem baj, ha csak ott van a polcon. Elvégez egy egyetemet és utána csodálkozik, hogy nem tud vele mit csinálni. Ha valaki magában eldönti, hogy valamivel akar foglalkozni, akkor kezdjen el vele foglalkozni, keresse meg a kapcsolatokat és ha közben kitart amellett amit akar, akkor végezze el az egyetemet.  Az egyetem kell, a papír kell, de a sikert ne attól várja, hogy ha végigjárja az öt évet, szépen kitanul mindent, és elvégzi, hívni fogják ide meg oda, mert ez így nem működik. Én azt gondolom, hogy nem feltétlenül kell a ranglétrákat végigjárni, nem kell feltétlenül gazdagnak lenni, a gazdagság nem is mindig mérhető pénzben. Élvezni kell azt, amit csinálunk és élni kell.

Mi a véleménye az mRNS.hu-ról?

Be kell vallanom töredelmesen, hogy – bár használom az internetet – információim nagy részét még ma is az írott sajtóból illetve könyvekből szerzem.
Most találtam csak rá erre az oldalra és felkeltette az érdeklődésemet. Rendszeres látogatója leszek a jövőben.

Bárány Annamária

Kapcsolódó anyag:

„az emberben mindig legyen valami jó és az a jó, kisugárzik belőle” - Interjú Zsoldos Árpád hangvadásszal - 1. rész

Zsoldos Árpád munkáját bemutató film a Filmdzsungeltől


Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Értékelések száma: 5, Cikk értéke (1-10):


Értékelje ezt a cikket! 


Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés