2017. november 25. szombat
Katalin, Katinka
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
Az első “vírus elleni antibiotikum” - egy mikroRNS - 2014-10-29 18:44:50 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 0 hozzászólás 
Az első “vírus elleni antibiotikum”  - egy mikroRNS


A Nature folyóirat október 7-ei száma egy több szempontból is érdekes cikket közölt. A hagyományos kínai gyógyászat már évezredek óta használja a japán loncból (Lonicera japonica) készült főzetet arra, hogy enyhítsék az influenza tüneteit, de a hatásmechanizmus mindeddig ismeretlen volt.  Kínai kutatók ezt a főzetet vetették vizsgálat alá, és meglepő eredményre jutottak.

A Zhang professzor által vezetett csoport az influenza A vírusok elleni hatásáról ismert növényben egy olyan atípusos mikroRNS-t találtak, amely képes sejtkultúrákban az influenza vírus több törzsének (H1N1, H5N1, H7N9) szaporodását is gátolni, a vírus különféle fehérjéinek (PB2, NS1) kifejeződésének inhibiciójával. Mutáns vírusokban, ahol a mikroRNS kötéséért felelős szekvenciákat megváltoztatták, ez a hatás nem érvényesült. Maga a mikroRNS azért különleges, mert riboszomális RNS-ből képződik, és nem a hagyományos miRNS biogenezist követi. A japán lonc főzet elkészítése során érdekes módon ez a mikroRNS nem bomlik el – ellentétben a többi mikroRNS-el, fehérjével, vitaminnal és egyéb vegyülettel, amelyek viszont lebomlanak a hosszas főzés hatására.

Élő állatokon végzett kísérletek a sejttenyészetekben végzett kísérletekhez hasonló eredménnyel jártak: a megfertőzött egerek, amelyek MIR2911 kezelésben részesültek, sokkal jobban viselték a vírusfertőzést. Kisebb volt a testtömeg fogyásának mértéke, kevesebb vírus termelődött ezekben az állatokban, valamint a halálozás is drasztikusan lecsökkent, akár H1N1, akár H5N1, vagy H7N9 vírustörzsekkel végeztek a kísérletet.

A cikk több szempontból is nagyon izgalmas. Elsősorban a szerzők egy “antivirális penicillin” felfedezéséről számolnak be; egy olyan vegyületet találtak, amelyek természetes módon gátolja a vírusok osztódását a szervezetben, hasonló modon az antibiotikumokhoz, amelyek a baktériumok szaporodását gátolják. A vírusos fertőzések ellen nagyon kevés hatékony kezelés létezik, és még a modern gyógyászat is többnyire csak a szervezet immunrendszerében tud bízni, hogy elpusztítsa a vírust. A legtöbb antivirális kezelés mindössze a betegség tüneteinek a kezelésére szorítkozik. Egy olyan kezelés, amely közvetlenül a vírusra hat, meglehetősen forradalmi dolognak számít tehát. A MIR2911 hatásmechanizmusa a jövőben további antivirális kezelések kifejlesztésében segíthet. Ebola ellen például már 2010-ben létrehoztak az Egyesült Államokban egy mikroRNS-en alapuló oltást; ez a tanulmány akár egy esettanulmányként is szolgálhat további mikroRNS-eken alapuló antivirális gyógyszerek kifejlesztéséhez.

A cikk más szempontból is figyelemre méltó. Az utóbbi tíz évben rendszeresen szárnyra kaptak hírek arról, hogy a táplálékbol származó mikroRNS-ek egy része képes az emésztőrendszerből a vérbe jutni. Ez egy igen vitatott területe a mikroRNS kutatásnak, hiszen ez az elmélet azt feltetélezi, hogy az RNS, amely a természetéből adódóan labilis molekula, képes túlélni a gyomorban uralkodó extrém körülményeket, felszívódik a bélben, és épségben maradva a véráramba kerül. A MIR2911 mikroRNS szekvenciáját megvizsgálva nagyon sok GC bázispárt találunk, amely megmagyarázhatja a nagyfokú stabilitást.  

Zhan és társai megmérték a MIR2911 kezelés alatt álló egerek szerveiben a mikroRNS koncentrációjának változását. Az állatok az ivóvízzel kapták a kezelést. Pár nap után az eredmények azt mutatták, hogy háromszorostól tízszeres mértekben növekedett meg a mikroRNS koncentrációja szövettől függően (vér, tüdő, vese, stb.). Ez jelentős koncentráció változást jelent, amely elegendő lehet a mikroRNS hatásának kifejtéséhez. (Sok kutató azon az állásponton van, hogy még ha be is kerülhet a vérbe a tápcsatornából mikroRNS, a koncentrációja mindenképp túl kicsi ahhoz, hogy bármiféle hatással járjon a szervezetben.) Ez  nemcsak az antivirális növényi mikroRNS-ekre érvényes; kérdés az, hogy mennyi ilyen molekulát tartalmaz a vérünk, és hogyan hatnak a tápanyagokból felvett mikroRNS-ek.

Egy tanulmány szerint a miR168a mikroRNS hatással lehet az növényt elfogyasztó állat (egér, vagy akár ember) koleszterol-anyagcseréjére, pontosabban a “rossz” koleszterol (LDL) szintjére.  Ez a mikroRNS nagy mennyiségben van jelen például rizsben, úgy tűnik, ez a mikroRNS képes meggátolni az LDL receptor adaptor protein 1 (LDLRAP1) molekula kifejeződését, és ezzel gátolja az LDL “kipucolását” a vérből. Ezt a jelenséget egér esetében sikerült bebizonyítani: a rizzsel etetett egerek vérében a miR168a szint – és az LDL szint- jelentősen megnövekedett a kontroll állatok vérében található szinthez képest.


Egyre több jel utal tehát arra, hogy a taplálékunkkal a génexpressziónkat potenciálisan szabályozni képes molekulákat is magunkhoz veszünk – magyarul a mondás “az vagy, amit megeszel” igazabb, mint eddig gondoltuk. Ennek óriási jelentősége lehet  mint az evolúció kutatásaban, mint az ökológia, egészségügy és gyógyászat terén.

Forrás:
Nature, Kép

2014. október 29.

Donászi András

Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Értékelések száma: 20, Cikk értéke (1-10):


Értékelje ezt a cikket! 


Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés