2017. szeptember 20. szerda
Friderika
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
Antibiotikumok - problémák a láthatáron? - 2014-05-27 08:40:03 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 0 hozzászólás 
Antibiotikumok - problémák a láthatáron?

Arról valószínűleg mindenki hallott, hogy egyre több olyan baktérium létezik, amelyek minden ismert antibiotikumnak ellenállnak de a probléma igazi méretével kevesen vannak tisztában – és ez sajnos különösen igaz a döntéshozókra. A fenyegetés mértékét könnyű elképzelni, ha csak visszagondolunk az antibiotikumok előtti időkre. A legegyszerűbb sebészeti beavatkozás, egy tüdőgyulladás,  bármilyen bakteriális fertőzés, amit ma gond nélkül egy kis antibiotikum kúrával és két nap betegszabadsággal megoldhatunk, akkoriban nagyon könnyen a beteg halálához vezetett.

A rettegett pestis (okozója: Yersinia pestis) ma minden további kezelés nélkül gyógyítható – már ha valakinek sikerül egyáltalán elkapnia (nem egy elterjedt betegség). Az üszkös sebek, amelyek az első világháború alatt az érintett betegek hatvan százalékának életét követelték, antibiotikumokkal kezelhetővé váltak. (Érdekes áttekintést lehet olvasni a harctéri sebesülések kezeléséről a történelem folyamán, valamint az antibiotikumok szerepéről a következő cikkben) Az Egészségügyi Világszervezet már az antibiotikumok utáni világról beszél.



Az antibiotikumok hatásmechanizmusai,
forrás


Csakhogy az már a múlt század közepén nyilvánvaló volt, hogy a baktériumok adaptálódnak az antibiotikumokhoz, így ellenállóvá válnak a kezeléssel szemben; Fleming, a penicillin felfedezője, már 1945-ben figyelmeztetett a veszélyre. A rezisztens baktériumok számának növekedése a század végére gyorsult fel drámai mértékben; különösen a több, mint három antibiotikummal szemben rezisztens törzsek (multidrug resistant bacteria) megjelenése és elterjedése okoz aggodalmat a szakértők körében. Ma az Egyesült Államokban évente kétmillió ember fertőződik meg ilyen baktérium törzsekkel. Ez a szám nagyobb, mint az újonnan diagnosztizált rákos betegek száma. Évente 23.000 halálesetet okoznak ezek a fertőzések, de ahogy egyre inkább növekszik a hatástalan antibiotikumok száma, ez a statisztika csak rosszabb lesz. A Center for Disease Control (CDC) jelentése szerint a Clostridium difficile fertőzésnek köszönhető halálesetek száma 400%-al növekedett meg 2000-2007 között. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a rezisztens TB (Mycobacterium tuberculosis) által fertőzött esetek 650%-os emelkedéséről számolt be 2005 és 2012 között (2445 főről 18146 főre nőtt az évi fertőzések száma). A helyzet komolyságát az alábbi grafikon is jól szemlélteti:


Antibiotikumokat nagyon sok helyen használnak rutinszerűen. Az egyik legnagyobb problémát talán a mezőgazdaságban széles körben elterjedt használat okozza; mivel antibiotikumok hatására megnő az állatok húshozama, valamint a tartási körülmények miatt a fertőzések veszélye óriási, ezért az állatok rendszeresen kapnak antibiotikumot. 
Ezt a problémát növeli a gyógyszeriparban megfigyelhető folyamat: egyre kevesebb antibiotikum kerül piacra, és sok gyógyszercég már be is zárta az antibiotikumok fejlesztésével foglalkozó részlegét, hogy más, jövedelmezőbb területekre fókuszáljanak. Amíg a nyolcvanas évek első felében tizenkilenc új antibiotikumot hagyott jóvá az amerikai FDA, addig 2010 és 2012 között egyet:



Annak az oka, hogy az antibiotikumok fejlesztése nem hoz elegendő profitot, több dolog befolyásolja. Először is a piaci erők. A gyógyszergyártó cégeknek megéri inkább a krónikus betegségek kezelésére koncentrálni, hiszen azokat a beteg teljes élettartama alatt el tudják adni; az antibiotikumos kezelések maximum két hétre szólnak. (Merck például 2012-ben 4000 milliárd dollárt keresett a cukorbetegeknek szánt gyógyszeréből, a Januvia-ból, és mindössze 445 milliárd dollár haszna volt az Invanz nevű „legnépszerűbb” antibiotikumából). A rákellenes terápiák ugyancsak jövedelmezőek; az a kezelés, amely a beteg életet három hónappal hosszabbítja meg, akár ötszázezer dollárba is kerülhet. Egy életmentő antibiotikum kúra ára ellenben ritkán megy száz dollár fölé. A piaci erők hatására tehát a gyógyszeripar prioritásai mások, mint amelyek az egészségügy -és a társadalom- számára lennének fontosak.

A másik fontos probléma, hogy minden új gyógyszer kifejlesztése hihetetlenül drága és időigényes folyamat. Ez az újabb és újabb antibiotikumokra még inkább érvényes, mert a “könnyű” célpontokat, amelyeket gyógyszerrel támadni lehet a baktériumokon, már megtalálták. Az új generációs antibiotikumok kifejlesztése sokkal nehezebb, hiszen forradalmian új megközelítésre van szükség ahhoz, hogy újabb és újabb “Achilles-sarkakat” fedezzenek fel a patogén baktériumokon.

A jelenlegi probléma megoldására több javaslat született. Az első, legegyszerűbb és egyik legfontosabb dolog, amit a döntéshozók megtehetnek, az az állami közreműködés felerősítése. Az alapkutatással foglalkozó egyetemek, kutatóintézetek javarészt állami pénzből működnek; ezek a laboratóriumok vállalnák át a kezdeti költségeket és kockázatokat. (Az, hogy a jelenlegi finanszírozási rendszer mennyire használ a kutatási adatok reprodukálhatóságának, az egy másik kérdés. Amint az ígéretes célpontok és hatóanyagok megvannak, a kutatást átveszi a gyógyszeripar, és – szerencsés esetben - terméket készít belőle. Ez a megoldás érthető okokból nagyon is vonzó a gyógyszeripar számára, hiszen ezzel gyakorlatilag az állam (tehát az adófizetők) vállalja át a kezdeti kutatások költségeit és kockázatát.

A másik ugyancsak egyértelmű lépés az antibiotikumok felhasználásának jobb szabályozása állami és nemzetközi szinten. Ez Európában már viszonylag jól megoldott (Dánia már 1995-ben betiltotta a rutinszerű antibiotikum kúrát az állattenyésztésben, és az EU lassan követi a példájukat) , de az USA és a fejlődő világ legtöbb országa nem követi ezt a trendet, elsősorban az állattenyésztő és a gyógyszeripari lobbik ellenállása miatt. Ugyancsak fontos, hogy az orvosok ne írjanak fel antibiotikumot minden megfázásra.

 

Természetesen új antibiotikumokra és új terápiákra is szükség van; az alábbiakban a legígéretesebb és legérdekesebb megközelítésekről közlünk egy korántsem teljes listát:

-    Az új gyógyszerek kutatásában jelentős irányt képeznek a már meglévő antibiotikumok módosítása, valamint a kombinációs terápiák, amelyek a retrovirális terápiához hasonlóan megnehezítik a kórokozó számára, hogy kikerüljön a gyógyszer hatása alól egy szerencsés mutációval.

-    Vannak teljesen új irányba mutató kutatások is. Nagyon divatos lett az utóbbi években a természetben keresni hasznos anyagokat. Tengeri szivacsok szekrétumai, kúpcsiga és pókmérgek, valamint hasonló összetett biológiai “koktélok” potenciálisan rengeteg, gyógyításra is felhasználható anyagot tartalmaznak; a feladat mindössze ezek megtalálása, izolálása és mesterséges előállításának megoldása.

-    Sok baktérium csak akkor okoz gondot, ha megfelelő egyedsűrűségben (quorum-sensing) van jelen. Minden egyes sejt termel egy jelző molekulát, amelyet a környezetébe enged. Amint ennek a molekulának a koncentrációja elér egy megadott szintet, a sejtek nekiállnak biofilmet képezni és toxint termelni - azaz létrehozzák a patológiás állapotot. Ha ennek a szignálnak a hatását sikerül gátolni, hiába van jelen a baktérium megfelelő mennyiségben, a kóros folyamatok nem indulnak el.

-    Egy ugyancsak érdekes koncepció a nanoszivacsok ötlete: apró részecskék, amelyek felszívják a bakteriális mérgeket, amelyek felelősek a kóros állapot kialakulásáért, így védik a szervezetet, amíg az immunrendszer képes megbirkózni a kórokozóval.

-    A szintetikus biológia is ígéretes módszert jelenthet a kórokozók elleni küzdelemben. Ez a megközelítés irányított és tudatos antibiotikum-tervezést tesz lehetővé az eddigi próba-szerencse alapon működő módszerekkel szemben. (Nem olyan egyszerű olyan géntermékeket “tervezni”, amelyek a megfelelő tulajdonsággal bírnak, így a tudomány mostanában ért abba a szakaszba, ahol ez lehetővé válik.)

-    A fág terápia ugyancsak érdekes, és potenciálisan nagyon hasznos megoldással szolgálhat. A húszas években a Szovjetunió komoly eredményeket ért el bakteriofágok felhasználásában fertőzések kezelésére, de a módszer nem terjed el a világ többi részén. Az antibiotikumok felfedezése miatt a nyugati orvostudomány nagyon gyorsan elvesztette az érdeklődését a fágok iránt, de a Szovjetunióban még a második világháborúban is használtak fágokat fertőzések gyógyítására. A lehetséges előnye ennek a megközelítésnek az antibiotikum rezisztencia kikerülése (azaz antibiotikum rezisztens törzsek is hatékonyan elpusztíthatóak bakteriofágokkal). Bár a baktériumok képesek rezisztenciát kifejleszteni a fágokkal szemben is, a vírus ugyancsak evolválódik a gazdasejt védekezésének megfelelően. A fágok ráadásul specifikusak is, azaz nem pusztítják el a szervezetben a karos baktériumok mellet a hasznos baktériumokat is. Egy-egy antibiotikum kúra komoly kárt okoz a beteg baktériumflórájában, ami megnyitja az utat különféle bakteriális és gombás fertőzések előtt, tehát komoly előnnyel jár, ha egy kúra csak egy bizonyos baktériumot pusztít el. A fágok képesek átjutni a vér-agy gáton, így alkalmasak lehetnek az eddig nehezen kezelhető fertőzések hatékony kezelésére is. A lehetséges probléma persze az, hogy a beteg immunrendszere reagál a fágokra, és beindul egy gyulladásos immunválasz; ennek a kockázatát a fágok megfelelő szelekciójával minimalizálni lehet. Fágok által kódolt enzimekkel (enzybiotics) ugyancsak értek el sikereket különféle másodlagos gyulladás megakadályozásában, és fertőzések megelőzésében az utóbbi pár évben.

A szituáció tehát komoly, és minél előbb hatékony válaszra van szükség a döntéshozók, gyógyszergyártók és a tudományos élet részéről. Szerencsére vannak ígéretes kezdeményezések, amelyek megfelelő támogatással és egy kis szerencsével megoldást hozhatnak a jelenlegi problémára; mindez azonban időt vesz igénybe. Időt, ami nem biztos, hogy rendelkezésre áll a jelenlegi kutatási tempóval. Széleskörű tájékoztatásra is szükség van, hogy a lakosság is tudatában legyen a probléma nagyságával, hiszen ez egy mindenkit érintő probléma. Egy felelősen gondolkodó átlagember annyit tud tenni, hogy csak indokolt esetben használ antibiotikumokat, a pénztárcájával szavaz, amikor vásárol, valamint ír a parlamenti képviselőjének az ügyben.

2014. május 27.

Kép

Donászi András

Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Értékelések száma: 9, Cikk értéke (1-10):


Értékelje ezt a cikket! 


Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés