2017. szeptember 24. vasárnap
Gellért, Mercédesz
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
„…ami a földben van, az egy rejtély.” – Interjú Dr. Hably Lilla paleobotanikussal - 2012-12-14 08:49:37 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 0 hozzászólás 
„…ami a földben van, az egy rejtély.” – Interjú Dr. Hably Lilla paleobotanikussal

Dr. Hably Lilla paleobotanikus

Osztályvezető, Tárigazgató



Magyar Természettudományi Múzeum (1976-) – Ősnövénytani Gyűjtemény

Kutatási terület: paleobotanika, levél és termés fosszíliák, makromorfológia, kutikula vizsgálat, harmadidőszak paleoökológiája, paleoklimatológia



Születési év: 1953.

1976 – ELTE – biológia- kémia tanár szakos diploma
1981 – ELTE – geológus diploma
1977 – Egyetemi doktor
1993 – Földtudományok kandidátusa
1999 – MTA doktora
2012 – habilitált doktor


Mi vezette el a paleobotanikáig?

Gimnáziumban a paleobotanikáról még nem tudtam, hogy micsoda, de volt egy kiváló biológia tanárnőm, Stollmayer Ákosné, aki szinte rögtön megszerette velem a biológiát. Az egyetemre biológia - kémia szakra jelentkeztem, elsősorban a biológia érdekelt, azon belül is a botanika. Viszont a biológusképzésen belül voltak olyan tárgyak is, mint például az ásványtan, ami meghatározó élménnyé vált számomra. Megláttam, hogy létezik egy élettelen világ, aminek szintén megvan a maga rendszere, az ásványoknak ugyanúgy van keletkezésük, történetük és ez magában is egy tudomány. Ekkor elkezdtem érdeklődni a földtudományok iránt és a tanáraim azt javasolták, ha engem a földtudományok és a botanika is érdekel, akkor van ennek egy csodálatos találkozási pontja: a paleobotanika. Felvettem ezért geológus tantárgyakat is, de az egyetem elvégzése után beiratkoztam és elvégeztem a geológus szakot. Bennem soha nem volt elválasztó vonal azon a téren, hogy valami biológia vagy geológia, hiszen egyszerre kell vizsgálnunk a kettőt és főleg az őslénytani tudományoknál, mindkettőre kell támaszkodnunk. A paleobotanikát inkább a földtudományokhoz sorolják és nem a biológiához. Az ELTE biológusai egyáltalán nem tanulnak paleontológiát, ami furcsa, főleg ha abból indulunk ki, hogy az evolúció egyetlen tárgyi bizonyítéka a fosszília.

A paleobotanika az egy csodálatos, elvarázsló világ. Gondoljuk meg, hogy ha egy kőzetet kettévágunk egy kalapáccsal és előkerül belőle egy levéllenyomat, én vagyok az első ember, aki látja. Ennek az élménynek a hatása még mindig nagyon jelentős nekem és még mindig nagyon átélem. Izgalmas is, mert a nyári nagy vagy az évközi kisebb gyűjtéseken mindig nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit fogunk találni. Hiszen ami a földben van, az egy rejtély, megerősítheti az eddigi tudásunkat, vagy teljesen új felfedezést nyújthat.


Hogyan folyik egy paleobotanikus munkája?

A földtörténeti kor, amivel foglalkozom, a paleogén és a neogén, a földtörténeti újkor, nem is olyan régi, oligocén, miocén, pliocén, 35 milliótól 4 millió évig, ami mégiscsak egy nagyon szép és távoli időpont, amiről sok információt lehet szerezni.

A levéllenyomatos kőzetek ritkák. Minél fiatalabbak, annál gyakoribbak, de az állatmaradványokhoz képest ritkábbak. Normál esetben az avar lebomlik, de ha a növényi maradványok nagyon gyorsan betemetődnek, elzáródnak az oxigéntől és a mikroorganizmusoktól, akkor fosszilizálódhatnak. A növényekben is vannak olyan vegyületek, mint például a lignin, szuberin, sporopollenin, amelyek nagyon ellenállóak. A növény minden szerve fosszilizálódik, még a pollen is. Külön tudományág foglalkozik a pollenekkel, a termésekkel, fatörzsekkel, stb. A növények kőzetalkotók is, gazdasági jelentőségük is ismert. A karbon kori kőszenet fa méretűre megnőtt korpafüvek, páfrányok, zsurlók tömege adja. Ugyanolyan fontosak a növények a kőolajképződésnél is. A diatóma föld a diatóma algákból alakult ki, szintén algák alkotják az alginitet vagy olajpalát.

Az új lelőhelyek megtalálásában nagy segítségünkre vannak a terepi geológusok. Az építkezések nagy földtúrásokkal járnak, előkerülhetnek olyan kőzetek, amelyek addig fedve voltak. A terepi geológusok megtalálják, szólnak nekünk és mi gyorsan begyűjtjük. Vannak természetesen lelkiismeretes magángyűjtők is, akik behozzák, felajánlják a fosszíliákat és bemutatják a lelőhelyet, de ez nem mindenkire jellemző.



Elsőként vizsgáltam a Bükkábrányban felfedezett késő miocén mocsárciprus erdőt.



Az ideális gyűjtőterületek függőleges vagy közel függőleges falak, ahonnan nagyobb tömböket lehet kicsákányozni, hogy amikor szétütjük a követ, egy nagy felületet kapjunk, hogy akár több, de mindenképpen ép, jól felismerhető levélnyomatot találjunk. Fontos a kőzet minősége is, durva, szemcsés kőzetben nem fosszilizálódnak olyan szépen a növényi maradványok.

A gazdag lelőhelyekről egész flóraegyüttesek kerülhetnek elő. Ezekből a korra jellemző flórát, vegetációt, klímát lehet rekonstruálni. Szoftverek segítségével évi középhőmérsékletet, hőmérsékleti szélsőértékeket, csapadékmennyiséget lehet megállapítani. A növénymaradványok nem csak rendszertani helyük alapján informatívak, hanem morfológiai jellegeik is árulkodók lehetnek: a leveleken megfigyelhető csepegtetőcsúcs például arra utal, hogy az adott területen nagyon csapadékos, magas páratartalmú, trópus klíma volt.

Vannak szórványleletek is, aminek kevésbé szoktunk örülni, de ezek között is lehetnek olyan leletek, melyek kormeghatározók, klímajelölő leletnek minősülnek, ekkor a kevesebb leletnek is nagy haszna van. Sokan mondják a paleobotanikára, hogy sok benne a bizonytalanság, hiszen többnyire töredékek kerülnek elő. Nyilvánvalóan megvannak a maga korlátai, de mégiscsak sok információt tud adni az adott korról, hiszen a növények rendkívül jó klíma- és környezetjelzők. A legtöbb előkerült ősmaradvány tengeri eredetű, míg vannak olyan földtörténeti korok, ahonnan a növényi leleten kívül más szárazföldi maradvány nem származik.

Szükség van a rendelkezésünkre álló technika alkalmazására is, ilyen például a kutikulavizsgálat. A kutikula nem mindig marad meg, de bizonyos esetekben vegyszeres eljárással ki lehet preparálni a kutikulát és fénymikroszkóp alatt látni lehet az akár 30 millió éves növényi sejtfalakat, a rajta levő képleteket, levélszőröket, gázcserenyílásokat, ami a legfontosabb, mert ez alapján lehet a rendszertani besorolást elvégezni. A fluoreszcens mikroszkópos vizsgálatot nagyon gyenge kutikula esetében is tudjuk alkalmazni, mert ilyenkor nincs szükség vegyszeres preparálásra. Az igazán finom részleteket szkenning elektronmikroszkóppal vizsgáljuk. Termések esetében CT, röntgen is alkalmazható.



Kollégáimmal szakmai konzultáció közben.


Mi a magyarországi paleoflóra specialitása?

Magyarországról a mezozoikumi, mecseki jura kori lelőhely mellett gazdag alsó oligocén, alsó miocén kori lelőhelyek, mint Ipolytarnóc, Kiseged ismertek, ahonnan 7000 - 10.000 példányszámban kerültek elő fosszíliák.
A Kárpát-medencéről tudni kell, hogy nagyon fiatal. A Kárpátok a miocénben gyűrődtek fel akkor alakult ki maga a medence is. Valójában ez a terület nem tartozott egyetlen nagy kontinenshez sem, itt három pici terrén (tektonikus lemezdarab) volt, ami a stabil Európa és stabil Afrika között, a Thetys óceánban élte az életét, majd csatlakozott a stabil Európához a miocénben. Ez a folyamat a növényvilágban is észlelhető, mert más volt ennek a területnek a flórája, tartalmazott olyan egzotikus növényeket, amelyek Európában nem voltak honosak és megfigyelhető egy barrier, ami miatt a flórakicserélődésre nem volt lehetőség. Ez a flóra sokkal melegigényesebb, paleotrópusi vegetáció, amiből az következik, hogy a terület sokkal délebbi szélességen helyezkedett el, mint Európa. A német vagy a cseh flórában a mérsékelt klíma növényeit lehet megtalálni, ami a mi alsó oligocén flóránkra egyáltalán nem jellemző.
 

Beszéljen, kérem a Paleobotanikai Gyűjteményről!

A paleobotanika nem újkeletű tudomány Magyarországon sem. Komoly nemzetközi hírű elődökkel büszkélkedhetünk, mint például Kováts Gyula, az első magyar paleobotanikus, aki 1856-ban publikálta Erdőbénye- és Tállya lelőhely paleobotanikai leletit. Ezzel ő az úttörők közé tartozott nemzetközi szinten is, hiszen ekkor kezdtek ebben a témában Európában publikálni. Később Staub Móricz foglalkozott paleobotanikával, majd az 50-es, 60-as években Andreánszky Gábor, az ELTE botanika professzora, akinek szinte nyugdíjas éveiben fordult az érdeklődése a paleobotanika felé. Számtalan kisebb publikációja mellett ő írta meg a Magyarország miocén kori szarmata növényvilágáról szóló monográfiát, gyarapította a gyűjteményt és nagy hírnévre tett szert.

A Természettudományi Múzeum Paleobotanikai Gyűjteményében fellelhetőek a Kováts és Andreánszky gyűjtéséből származó leletek, a cseh Lobkowitz hercegek gyűjteménye, típus és originális darabok. 1956-ban amikor leégett a Magyar Nemzeti Múzeum, leégett a gazdag ásványgyűjtemény és a paleontológiai gyűjtemény is sérült: elégtek az azonosító cédulák. Nemrégiben azonban megtaláltam ezt a cédula nélküli gyűjteményt, és sikerült beazonosítani több száz típus és originális példányt.

Olyan szerencsém volt, még az egyetem utolsó fél évében már itt alkalmaztak, és már nagyon vártak, amikor megtudták, hogy van valaki az egyetemen, aki ezzel foglakozik. Jóval később idekerült egy kolléganő Lengyelországból, majd két későbbi, paleobotanika területen végzett tanítványom közül az egyik, Erdei Boglárka most már szintén kolléganőm. Az országban ezen a helyen kívül nincs még egy intézmény, ami paleobotanikával foglalkozik, 3-an vagyunk az egész országban. Voltak korábban szakdolgozók is, de a szűk álláslehetőségeket látva abbahagyták. Jelenleg egy mezozoikumos PhD hallgatónk van, aki a gyűjteményben kutat. Van lehetőség a kutatásra, a finanszírozásra is mindig találtunk módot. Nemzetközi színtéren is ismertek és erősek vagyunk.




Az Európai Paleobotanikai és Palinológiai Konferencia főszervezőjeként a megnyitón.


Mely eredményeit tartja a legjelentősebbeknek?

Sok olyan taxont sikerült kimutatnom feldolgozatlan alsó oligocén, felső oligocén lelőhelyek flórájából, amelyek Magyarországra, de még Európára nézve is ismeretlenek voltak.
A pliocén flóra is hasonló helyzetben volt, olyannyira ismeretlen volt, hogy nem tudták elkülöníteni a felső miocéntől. Radiokarbonos vizsgálatokkal biztosan meg lehetett határozni a korukat és sikerült jellemzést adni a pliocén növényvilágról is.
Sikerült kimutatni, hogy a Pannon-tó uralta Kárpát-medencében a klímaromlás miatt nem történt tartós kihalás: a flóra refúgiumok formájában megmaradt és a pliocénben - másfajta növények megjelenésével együtt - visszatértek a refúgiumokba visszahúzódó növények.




Az Európai Paleobotanikai és Palinológiai Konferencia kirándulásvezetője Visontán.


Hogyan tudta összeegyeztetni a családi és kutatói életet?

Nekem ez elég természetesen adódott, természetes volt, hogy szeretnék gyermeket. Van egy férjem, aki nem fogott vissza a szakmai élettől, hanem bíztatott. Volt két csodálatos nagymama segítségem (édesanyám és anyósom) tehát nagyon jó családi háttérrel rendelkeztem, ami plusz energiát adott. A két fiam sem elvette az energiát, hanem visszatöltött. Természetesen volt, hogy család miatt háttérbe szorult a tudományos munka, de akkor nekik volt rám szükségük. Másrészt ez nekik egy többletet adott, mert pici koruk óta vittük őket magunkkal gyűjteni. Nagyon sokat láttak, tapasztaltak, megismerték a természetet. 5 évesen egyik fiamnak olyan bábjátéka volt, hogy a Ziziphus zizyphus találkozik az Engelhardia orsbergensis-sel. A gyakori növényfajok neveit is ismerték és a kemény gyűjtőutakat sem érezték nyűgnek. Később pedig nagy segítségemre voltak, mert hát ez egy kemény fizikai munka és ők pedig, férjemmel együtt, segítettek kicsákányozni a köveket. Így ezek az utak családot is összekovácsoló élmények voltak.


Hogyan látja a pályakezdő fiatalok helyzetét? Tud valamilyen tanáccsal szolgálni?


Azt gondolom, ha valaki nagyon jól csinálja akkor bárhol van esélye. A paleobotanika is egy nagyon kicsi szakterület, kevesen művelik, de ilyenkor nincs más esély, mint hogy nemzetközi szinten kell folytatni. Ki kell lépni a nemzetközi színtérre. Nekem ez adott volt, mert amikor én a pályára kerültem, akkor igazán a külföldi kollégáktól tanultam, az országban erre nem volt lehetőségem. Ott kell tehát publikálni, konferenciákra járni, bele kell kerülni a vérkeringésbe és bármilyen kicsi tudományágról van is szó, ezzel előre lehet jutni, eredményeket lehet elérni. Nem mindegy, hogy az ember mit csinál az életében. Fontos, hogy szívesen csinálja, szeresse, gazdagságot jelentsen neki. Mert mindig jönnek új dolgok, amiknek lehet örülni.



Az Európai Paleobotanikai és Palinológiai Konferencia kirándulás záróeseményén a Mátra Múzeumban.


Mi a véleménye az mRNS.hu-ról?

Nagyon örülök, hogy van olyan oldal, ami a természettudománnyal foglalkozik! Rendkívül fontos lenne, hogy minél több ember megismerje ezek hazai vonatkozásait sok. Sok érdekes hír anyagot találni benne, nagyon szép képekkel. Gratulálok, és további sikeres, örömteli munkát kívánok készítőinek.

2012. december 14.

Bárány Annamária

Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Értékelések száma: 10, Cikk értéke (1-10):


Értékelje ezt a cikket! 


Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés