2017. november 23. csütörtök
Kelemen, Klementina
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
„Alkoholos” halak, avagy alkoholos magzatok – Interjú dr. Gerlai Róberttel - 2013-03-23 20:42:20 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 0 hozzászólás 
„Alkoholos” halak, avagy alkoholos magzatok – Interjú dr. Gerlai Róberttel




Dr. Gerlai Róbert
- magatartásgenetikus

Születési év
: 1960.

Végzettségek:
1984. Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar – Kutató biológus szak, egyetemi diploma (Master of Science)
1989. Magyar Tudományos Akadémia – Tudományok kandidátusa (Doctor of Philosophy)
 


Munkahelyek:
1984-1990. ELTE Magatartásgenetikai Laboratórium – Akadémiai ösztöndíjas, Göd
1990-1991. University of Toronto, Department of Psychology – visiting professor, Toronto, Ontario, Kanada
1991-1995 Samuel Lunenfeld Research Institute, Mount Sinai Hospital – fellow, associate scientist, Toronto, Ontario, Kanada.
1996-2000. Genentech Inc., Neuroscience Department, South San Francisco – associate scientist, Kalifornia, USA
2000-2002. Eli Lilly and Company, Neuroscience Department – senior scientist, Indianapolis, Indiana, USA
2002-2003. Saegis Pharmaceuticals, Halfmoon bay, California – Vice President of Research, USA
2003-2004. University of Hawai’i, Department of Psychology – Full Professor
2004-2013. University of Toronto Mississauga, Department of Psychology – Full Professor, Mississauga, Ontario, Kanada


Meséljen az életútjáról! Mely élményei voltak meghatározóak a pályaválasztásában?

Talán viccesen hangzik, de én már két éves koromban tudtam, hogy mi szeretnék lenni.  Biztos voltam benne, hogy állatokkal akarok foglalkozni.  Szüleim sokszor felelevenítették, milyen riadalmat keltettem egyszer, amikor két idős hölgynek ártatlan arccal megmutattam homokozó vödröm tartalmát.  Naiv módon közelítettek felém, majd sikongatva menekültek a száz kis béka elől, melyeket a vödörbe gyűjtöttem.  Mindenféle állatot tartottam otthon, amit csak a kis budai lakás elbírt.

Az általános iskolában – ahol biológia tanárom, Kis Mária minden eszközzel támogatta állatszeretetemet – megnyertem az iskolai biológiai versenyt, és a budapesti versenyen is jó helyezést értem el. Később, a Szilágyi Erzsébet Gimnázium biológus szakán tanultam. Gimnáziumi biológia tanárom, Szél Rozália igen kemény ember volt, de emlékszem, könnyes szemmel konstatálta biológiában elért sikereimet, amikor évtizedekkel később egy pesti látogatásom idején véletlenül összefutottunk.  Mindig csak az állatok, mindig csak a biológia érdekelt, pedig szüleim matematikust szerettek volna belőlem nevelni.  

A gimnázium után azonnal felvettek az „egyszakos” biológiára (ELTE TTK Kutató biológus szak), bár mindenki azt mondta, hogy ne is próbálkozzak, mert arra az egy-két helyre képtelenség bejutni.  Szerencsém volt.  

Nagyon élveztem az egyetemi éveket.  Szinte katartikus élményt nyújtottak az előadások, sok neves magyar professzort hallgathattam. Csányi Vilmos Tanár úr előadásai után órákon keresztül gondolkoztam az érdekesebbnél érdekesebb etológiai, illetve evolúcióbiológiai problémákról, de Juhász Nagy Pál és Vida Gábor fantasztikus előadásait is nagy figyelemmel kísértem.

Már az egyetemi éveim elején elhatároztam, hogy a Gödi Biológiai Állomáson, Csányi professzor irányítása alatt szeretném a szakdolgozatomat írni. A Tanár úr, aki később „átalakult” „Vilivé”, nagyszerű mentorommá vált. Tökéletesen egyezett a tudományos érdeklődésünk, ráadásul Ő is akvarista volt. Miután már hat éves koromtól aktívan foglalkoztam díszhalakkal, nagy lelkesedéssel vetettem bele magam a paradicsomhalak viselkedésével kapcsolatos munkába, ami később diplomamunkámmá majd kandidátusi disszertációm témájává vált.

Ez utóbbival is szerencsém volt.  Megpróbáltak lebeszélni: ne is próbáljak az akadémiai ösztöndíjra pályázni, hiszen a labornak már van pályázója, és úgysem adnak két embernek ilyen ösztöndíjat egy helyre. Mégis sikerült, és öt évvel később a kandidátusi disszertációm is. (Nem volt állás a Magatartásgenetikia Laborban és az akadémiai ösztöndíj lehetővé tette azt is, hogy rögtön a kandidátusi fokozatra pályázzak.)

Miután nem találtam állást Gödön – mivel a külföldi lehetőségek mindig vonzottak, és mert utáltam angolt memorizálni, helyette inkább az életben akartam gyakorolni – ezért úgy döntöttem, hogy elfogadom Jerry Hogan professzor meghívását a Torontói Egyetemre. Az úthoz sikerült a Soros Alapítvány külföldi ösztöndíját is megszereznem.

A Torontói Egyetem pszichológiai tanszékén először paradicsomhalakkal dolgoztam. Mivel otthon a gödi csoport áttért a kutyákkal kapcsolatos vizsgálatokra, a halak rám maradtak. Igyekeztem megmenteni a magyarországi beltenyésztett paradicsomhal törzseket, de sajnos nem sikerült, a munkából csupán néhány cikk született.

A Torontói Egyetemen töltött másfél év után a Mount Sinai Kórház kutatóintézetben (Torontó), egy igen izgalmas témával kezdtem foglalkozni.  A molekuláris biológiát felhasználva, transzgénikus és neurobiológiai módszerekkel, az egerek tanulási képessége mögött rejlő mechanizmust vizsgáltuk. A csoport vezetője, Dr. John Roder nemcsak nemzetközileg elismert híres kutató, hanem nagyszerű ember is. Az öt és fél évig tartó meghatározó szerepű munka alatt több érdekes cikket publikáltunk közösen, és máig tartó barátságot kötöttünk.

Mindig azt gondoltam, hogy egy egyetemen fogok alapkutatással foglalkozni, így amikor a Genentech – a világ első, és máig is a legnevesebb biotechnológiai cége – állásajánlattal keresett meg, eleinte ódzkodtam, azonban a San Francisco-i utam meggyőzött.  A Genentech-et a legmodernebb felszereltség, és sok-sok érdekes kutatási elképzelés jellemezte. A Genentech nagyszerű munkahelynek bizonyult. Nagyon sokat tanultam itt a kutató cég működéséről és a gyógyszerfejlesztésről is.

Ezután egy másik világhírű gyógyszerkutató cégnél, az Eli Lilly-nél kötöttem ki.  Lilly, ahogy gyakran emlegetik a „prozac-osok”, egy klasszikus nagy amerikai gyógyszerfejlesztő cég, ahol a gyógyszerkutató ipar egy másik oldalát ismerhettem meg.  

Sok minden érdekelt a gyógyszerfejlesztő iparban, s még egy kis cégnél, a kaliforniai Saegis-nél is dolgoztam Lilly után, de rájöttem, hogy a szívem mégiscsak az alapkutatás felé húz.  Így aztán visszajöttem az egyetemre.

Megint szerencsém volt: először a hawaii pszichológus tanszéken, majd pedig a Torontói Egyetem legszebb kampuszán levő pszichológus tanszéken, Mississaugában lettem egyetemi tanár.  Most is itt dolgozom.


Milyen lényeges eseményeket emelne ki pályafutásából?


A kandidátusi fokozat megszerzése nagy dolog volt számomra, de nem azért mert ez után másként néztem magamra a tükörben. A fokozat nagyszerű „kulcsnak” bizonyult, mellyel sok ajtót ki lehetett nyitni, beleértve az Észak-Amerikába vezető út ajtaját is.  A kanadai meghívás és a Soros ösztöndíj kinyitotta a világot számomra.  

2007-ben az International Behavioral Neuroscience Society elnökének választott, idén pedig az International Behavioural and Neural Genetics Society-tól megkaptam az év kutatója címet (2013 Distinguished Investigator Award). Az előző évek díjazottai között olyan híres kutatók is elismerést nyertek, mint a magatartásgenetika tudományágának megalapítói, ezért ez a díj igen nagy megtiszteltetés a számomra.

A kutatást mindig élveztem. A legfontosabb esemény a mindennapok öröme: a kollégák és diákok lelkesedése, az új dolgok felfedezése vagy megértése. Ennél nagyobb esemény talán nem is érhet egy kutatót pályafutása során.


Mi az aktuális kutatási területe?

Az elmúlt évtizedben, a zebradániók (Danio rerio) viselkedését, agyműködését, és magatartásgenetikáját tanulmányoztuk.  Büszkén mondhatom, hogy a tanszéken én üzemeltetem a legnagyobb laboratóriumot, és a legtöbb diák az én laboromban dolgozik. Nem kis részben az ő nagyszerű munkájuk eredményeként 2010, 2011 és 2012-ben, kutatói és oktatói munkásságom alapján Dékáni kitüntetésben részesültem.  


Zebradániók (Danio rerio)


A kísérleteinkkel azt vizsgáljuk, hogy az alkohol hogyan fejti ki a hatását az agyra, és milyen biológiai mechanizmusok rejlenek e hatások mögött.  Ennek érdekében számos új viselkedési tesztet dolgoztunk ki, és vizsgálataink során a legmodernebb genetikai és neurobiológiai módszereket alkalmazzuk.


Kérem, mutassa be a módszert!

Úgy tekintünk a viselkedési tesztekre, mint egy ablakra melyen keresztül bepillantást nyerhetünk az agy működésébe, illetve az agyműködés hibáira. A szakirodalom sokat foglalkozik azzal, hogy hogyan kellene olyan teszt-rendszereket összeállítani, melyekkel a kutató, mutáció vagy drog kezelés miatti elváltozásokat objektív módon fel tudna térképezni.  
Mi az úgynevezett “Top-down” módszert alkalmazzuk:

Először olyan teszteket csinálunk, melyek komplex viselkedéseket mérnek, így a legnagyobb az esélyük arra, hogy az agyműködésben keletkező szinte bármilyen abnormalitást kimutassuk. Pozitív eredmény esetén egyre specifikusabb teszteket készítünk, amíg eljutunk arra a pontra, hogy eredményeink alapján a viselkedés mögött rejlő biológiai mechanizmusokra is következtetni tudunk.

Gyakorlati szempontból a munka úgy indul, hogy leülök a diákommal, és megkérdezem, hogy mi érdekli leginkább a labor munkaterületei közül. Nagyon sok érdekes dologgal foglalkozunk, a szociális viselkedés elemzésétől kezdve a félelem vizsgálatán át, a tanulás teszteléséig (mindnek van jelentősége az alkohol, illetve az alkoholizmus szempontjából).

Elkezdődik egy dialógus a diák és köztem, amit aztán előbb-utóbb egy részletes munkaterv követ.  Például egy doktorandusz diákom, Dr. Noam Miller (igen, már megkapta a PhD-t, és most a Princeton Egyetemen van) nagyon érdeklődött a szociális viselkedés iránt.  A kérdés egyszerűnek tűnt: hogyan lehet megmérni, illetve kutatni a zebradániók csoportformáló viselkedését? A kérdés megválaszolása körülbelül hat évet vett igénybe. Ez idő alatt kidolgoztunk egy új software rendszert, amellyel több hal mozgását egyszerre elemezhettük, illetve a halcsoport viselkedését követhettük.  


Milyen eredmények születtek?

Felfedeztük, hogy a zebradánió halakat embrionális fejlődésük alatt, ha csak igen kis koncentrációban alkohol éri, a kifejlett egyedek látszólag teljesen egészségesnek tűnnek. Mikor azonban megmérjük szociális viselkedésüket – például úgy, hogy fajtársaik képét “úsztatjuk” a számítógép képernyőjén, – akkor azt találjuk, hogy az egészséges kontroll halakhoz képest az alkoholos halak nem úsznak olyan közel a fajtársaikhoz (1. ábra).  Azt is tudjuk már, hogy ez az abnormalitás nem a vizuális képességekkel kapcsolatos: más viselkedési paraméterek alapján kimutattuk, hogy az alkoholos halak jól látnak, és mozgásuk normális.  


1. ábra. A zebradániókat a megtermékenyítés után 24 órával, két órára különböző koncentrációjú alkohol oldatba helyeztük. A halakat hat hónapos korukban egy viselkedési teszttel vizsgáltuk.  A teszt akvárium két oldalán egy-egy számítógép képernyőt helyeztünk el. A képernyőn egy tíz perces habituációs időszak után, mozgó zebradánió fényképeket jelenítettünk meg, s ezt a stimulust 10 percen keresztül mutattuk (fekete horizontális vastag vonal a x-tengely felett).  A kísérleti hal képernyőtől lévő távolságát egy automatikus “Tracking” szoftverrel mértük. Az ábrán az átlagot és a standard errort mutatjuk egy perces intervallumokra. Az eredmények azt mutatták, hogy a mozgó fajtárs képek megjelenésére a kísérleti zebradánió a képernyő közelébe úszik s ott is marad: az átlagos 25 cm távolságról kevesebb, mint 10 cm távolságra úszik. Ez a viselkedési válasz szignifikánsan, és a dózistól lineáris módon függve, kisebb volt az alkohollal kezelt állatok esetén.  Tehát az embrionális fejlődesük alatt alkohollal kezelt halak kevésbé reagáltak fajtársaik megjelenésére.

Fernandes Y, Gerlai R (2009).  Long-term behavioral changes in response to early developmental exposure to ethanol in zebrafish. Alcoholism: Clinical and Experimental Research, 33: 601-609.


A vizsgálatokból az is kiderült, hogy nagy valószínűséggel az érintett halak motivációs rendszere borult fel. Tudjuk például, hogy kevesebb dopamin termelődik az alkohollal kezelt halak agyában, és hogy a dopaminerg neurotranszmisszió, nem meglepő módon, ezekben az állatokban nem funkcionál rendesen.

Elkezdtük a különböző agyterületek feltérképezését. Azt is vizsgáljuk, hogy milyen hatása van annak, ha a halak az alkoholt különböző fejlődési stádiumokban kapják. Ehhez már DNS chip-et is alkalmazunk (DNA-microarray), mellyel gyakorlatilag minden egyes zebradánió gén működését (expresszióját), illetve a róluk másolt mRNS mennyiségének alkohol indukált változását meg tudjuk mérni
(2. ábra).  

Célunk: részletesen feltérképezni, mikor, hol és mire hat az alkohol az embrió fejlődése során. A viselkedési és neurobiológiai módszerek segítségével megfelelő, azaz “alkohol-specifikus” géneket akarunk azonosítani a halakban, hogy aztán ezt az információt lefordítsuk az emberre. A magas nukleotidszekvencia homológia miatt ez utóbbi már egy viszonylag egyszerű lépés.


2. ábra. A gén expresszió a zebradániók agyában szignifikánsan megváltozik krónikus alkohol (EtOH) kezelés hatására.

Az ábra a NibleGen DNS microarray analízis eredményét mutatja.  Minden egyes pont egy bizonyos DNS szekvenciának (gén) felel meg.A microarray (gene chip) több mint 34 ezer szekvenciát tartalmaz és a zebradánió genom nagy részét reprezentálja. A két átlós vonalon kivüli (a felső vonal feletti és az alsó vonal alatti) pontok azon géneket mutatják, melyek expressziója legalább kétszeres mértékben változott az alkohol hatására. A fehér pontok pedig azon géneket mutatják, melyek legalább kétszeres expresszió változást mutatnak az alkohol hatására és egyúttal szignifikánsan különböznek a kontroll halakban mért expressziótól.  Ezen pontok száma közel 2000, ami az alkohol által indukált változások komplexitását világosan demonstrálja.

Pan Y, Mo K, Razak Z, Westwood JT, Gerlai R (2011).  Chronic Alcohol Exposure Induced Gene Expression Changes in the Zebrafish Brain. Behav. Brain Res. 216: 66-76.



A kísérletek azt is igazolták, hogy az alkohol és a nikotin különböző módon módosítja a zebradániók  csoportformáló viselkedését.  Ezek a halak nagyon pontosan tartják a távolságot egymástól, de csak akkor, ha nem „isznak” és nem „dohányoznak”. Hasonlóan az emlősökhöz, a halakban is a dopaminerg neurotranszmitter rendszer áll (legalábbis részben) a megfigyelt drog hatások mögött.  

Ez utóbbi eredményt szeretném kiemelni, mert hangsúlyozza azt, hogy a halak kutatása nem csak egy érdekes alapkutatói munka.  Hosszú távon abban bízunk, hogy munkánknak szerepe lesz az alkoholizmus ellen folytatott küzdelemben. Reméljük, hogy a felfedezett neurobiológiai és genetikai mechanizmusokat nagy valószínűséggel le lehet majd fordítani az emberi klinikumra és elősegítik gyógyszerek kifejlesztését, vagy más terápia kidolgozását.


Korábban említette, hogy sokan kérdezik: „Mi értelme van a halak lelkivilágát kutatni?” Kifejtené a válaszát bővebben?


Velük gyorsabban és hatékonyabban találhatjuk meg a válaszokat azokra a kérdésekre, melyekre emberi kísérletekkel nem, vagy csak sokkal lassabban lehetne.

Továbbá, ha elfogadjuk a darwini evolúció helyességét, akkor azt is be kell vallanunk, hogy biológiai mechanizmusaink nem lehetnek egyediek, csak az emberre vonatkozóak. Állat-rokonaink nagyon sok mindenben hasonlóak hozzánk, mely hasonlóság nagyon egyszerűen kimutatható a DNS szintjén: a zebradánió génjeinek nukleotida szekvenciája 70%-ban megegyezik a megfelelő emberi génekével. Ha a biokémiailag fontos kódoló exon régiókat nézzük, különösen azokat melyek a legfontosabbak a kódolt fehérjék közötti interakciókban, akkor azt látjuk, hogy ezen DNS szakaszok elérhetik a 90-95%-os homológiát az emberi és a hal gének között. Ha azonban a genetikai organizációs szint felé megyünk, akkor a homológok megállapítása már nehezebb.  

A drogok agyműködésre és viselkedésre kifejtett hatásai különösen komplex folyamatokon alapulnak, így a homológiák bizonyítása nem olyan egyszerű. Azonban ez nem azt jelenti, hogy nem léteznek. Például annak ellenére, hogy a halakat és emlősöket közel 400 millió évnyi biológiai evolúció választja el, mind a zebradánióban, mind pedig az emberben nagyon hasonló alkohol-dehidrogenáz enzimet találunk.

Az embriológia területén, illetve az ontogenezis szempontjából is alapvető hasonlóságokat látunk.  Például a legsúlyosabb magzati alkohol ártalom, mind az emberben, mind a zebradánióban az arc szignifikáns deformációjához vezet.  Mindez persze nem jelenti azt, hogy minden, halakon kapott eredményt egyenesen le lehet fordítani az emberi klinikumra.  

Mi, és sokan mások is, csupán azt mondjuk, hogy a halakon kapott eredményeket, úgy kell felfogni, mint egy munkahipotézist, avagy figyelmeztető eredménynek kell tekinteni, amit aztán az emberen vagy közeli rokon emlősökön is be kell bizonyítani.  


Milyen következtetések vonhatók le a zebradánió és az alkohol kapcsolatából?

Vizsgáltuk az alkohol embrionális fejlődésre kifejtett hatását. Régebben már kimutatták, hogy nagy dózisú alkoholkezelés a zebradánió embriót nagymértékben károsítja.  Az alkalmazott dózis azonban olyan magas volt, hogy az emberi alkohol fogyasztás szempontjából nem volt reális.  Nagyon kevés kismama iszik ugyanis két liter vodkát minden nap a terhessége alatt. Azonban még mindig sokan nem veszik komolyan az alkoholfogyasztás kockázatát, és azt gondolják: „ha csak egy picit iszom, akkor ezzel biztosan nem ártok a magzatomnak”.  

Az eredményeink azt mutatják, hogy még egészen kevés alkohol (0,008 %) is veszélyes, még akkor is, ha ez a dózis csak egy igen rövid időre éri a fejlődő embriót.  

Az „alkoholos” halak látszólag normálisan fejlődnek, azonban amikor elérik a felnőtt kort, a viselkedésük nem teljesen normális. Az ilyen halak nem képesek jól tanulni, és nem tudnak egymással megfelelően kommunikálni. Például ahelyett, hogy együtt úsznának, inkább elkerülik egymást.  A következtetés: ne igyon alkoholt a kismama, még egy pohárral se.


Kifejtené, kérem bővebben?

Az alkohol egy nagyon bonyolult drog, sok biokémiai és fiziológiai mechanizmusra hat, pont ezért kell vele óvatosan bánni. A legnagyobb probléma az, hogy az emberi magzatra kifejtett hatását nagyon nehéz vizsgálni. Ez nagyrészt azért van, mert nem tudjuk pontosan nyomon követni mikor, és mennyit ivott a kismama.  Ugyanis senki sem szereti bevallani, ha egy picit becsípett, különösen nem, ha ezzel esetleg gyermekének ártott, így csak a szélsőséges esetekről van megbízható adat, azokról a gyerekekről, akik súlyos fizikai vagy szellemi fogyatékosságtól szenvednek. Az enyhébb esetek gyakran átcsúsznak a “radar” alatt, és nincsenek megfelelően diagnosztizálva. Lehet, hogy klinikailag nem diagnosztizálható változások alakulnak ki a magzatban, ami később csak az IQ-nál
jelent majd pár pontszámos csökkenést, vagy azt, hogy a fejlődő kiskamasz picit nehezebben tud beilleszkedni szociális környezetébe. Az alkohol hatása lehet, hogy csak ilyen apró problémákhoz fog vezetni.  

A másik akadály, hogy etikai okokból nem lehet emberekkel kísérletezni.  Nincs olyan józan kutató, aki tiszta lelkiismerettel alkoholt adagolna egy elképzelt kísérleti kismama csoportnak. Pont ezért van szükség állatkísérletekre.


Mely kutatási eredményére a legbüszkébb?

1995-ben az elsők között publikáltunk egy tanulmányt, melyben transzgénikus módszerekkel megváltoztattunk egy, a tanulásban fontos biológiai mechanizmust, mely egyben egyike azon cikkeknek melyekben a gliasejtek tanulásban kifejtett szerepét igazolták.  Azelőtt azt hittük, hogy csak a neuronoknak van szerepe a tanulásban, és a gliasejt csak támogató sejtként működik.

Nagyon büszke vagyok arra a munkára, mely az Eph tirozin-kináz receptor rendszer, memóriában betöltött szerepét vizsgálta, illetve igazolta a világon először.  A felfedezés mellett munkánk azért is jelentős, mert egy teljesen új módszert sikerült kidolgoznunk a kinázok működésének megváltoztatására, manipulációjára.  

Nagy örömmel töltenek el zebradániós munkánk sikerei. A NIH (National Institute of Health, USA) is felfigyelt eredményeinkre és több mint másfél millió dollárnyi kutatási támogatást nyújtott számunkra.


Mi volt a legemlékezetesebb élménye a munkájával kapcsolatban?   

Az indulás.  Hat éves koromban Édesapám munkahelyén karácsonyi ünnep volt, és a jókedvű dolgozók még az akváriumi halakat is megkínálták pezsgővel.  A pár hetes karácsonyi szünet után visszatérő dolgozók döbbenten vették tudomásul, hogy az összes hal elpusztult.  A rettenetes külsejű rohadó akváriumot persze senki sem akarta kitisztítani, ezért született az ötlet, hogy aki kitakarítja, az hazaviheti az egész felszerelést.  Így kezdődött a karrierem. Otthon elindult a halmánia, de akkor még nem sejtettem, hogy idővel én fogom „itatni” a halakat. (Persze immár precíz laboratóriumi körülmények között, az állatok fizikai károsítása nélkül.)


Milyen terveket szeretne még megvalósítani?

Terveink között szerepel egy új, rekombináns genetikán alapuló módszer alkalmazása kísérleteinkben, mellyel előre kiválasztott géneket tetszés szerint specifikusan „ki tudunk ütni”.  Hasonló „gén célzó” módszert sikeresen alkalmaznak már egéren, de zebradánión csak most kezdett működni.  

Szeretnék írni egy modern magatartásgenetikai könyvet.  A Cambridge University Press-szel már van szerződésem,  csak időt kell találnom az írásra.  

Egy felkérésnek eleget téve, a közeljövő munkatervében szerepel egy nagy zebradánió kézikönyv szerkesztése is.

Brazíliától Európáig számos nemzetközi kollaborációban dolgozunk, de Dél-Koreából is kaptunk megbízást.


Tudna valamilyen tanáccsal szolgálni a pályakezdő fiatalok számára?

Sok diákom kérdezi, hogy nehéz volt-e eljutnom idáig.  Azt is gyakran kérdezik, mit kell tenni ahhoz, hogy valaki a munkában, kutatásban eredményeket érjen el.  

Emlékszem egy hasonló kérdés sorozatra, amit három Nobel-díjasnak tett fel a közönség egy nagy konferencián (Society for Neuroscience Annual Congress). A Nobel-díjas előadók először számtalan tanáccsal próbáltak előhozakodni, mint például, hogy „keményen kell dolgozni”, vagy, hogy „nem szabad meghátrálni a nehéz kérdések elől” és, hogy „bízni kell önmagunkban”.  A kérdés-felelet szekció után azonban világossá vált, hogy bár ez mind nagyszerű tanács, nincs recept a sikerre.  Mindenki máshogy éri el, mindenkinek más az életútja, szerencséje vagy tehetsége.  

Talán egy közös, mindent áthidaló tanácsom azért mégis van: azzal kell foglalkozni, amit szeret az ember.  Nem a végcél a fontos, hanem az, hogy milyen úton érjük el.  Ha az út élvezetes, mindegy, hogy milyen messze kell menni a célig.  Jómagam mindig állatokkal szerettem volna foglalkozni, s bár sokszor kerültem szembe látszólag elháríthatatlannak tűnő akadállyal, sohasem gondoltam, hogy nem éri meg a küzdelem.  Igazság szerint nem is éreztem, hogy küzdenem kell. Ezt tanácsolom fiatal kollégáimnak is, tartsák meg a lelkesedést, és élvezzék a tudományos felfedezés szépségét!
 

Mi a véleménye az mRNS.hu-ról?

Be kell vallanom, hogy az interjú előtt nem hallottam az mRNS.hu-ról, de most, hogy megismertem, nagyon tetszik.  Egy nagyszerű fórumnak tartom, ahol diákok, kutatók, tanárok megoszthatják elképzeléseiket és tanulhatnak egymástól.


Néhány interjú dr. Gerlai Róberttel:

2012. CBC-Radio

2012.  American Psychological Association: Interesting career Series, An interesting career in psychological science: Industry scientist and professor, written by R Gerlai in response to the invitation from APA

2012. Mississauga News on-line

2011. Discovery News Channel

2011. Toronto Star on line

2011. Toronto Star Monday Paper


2013. március 21.

Ferenczi Tímea

Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Értékelések száma: 7, Cikk értéke (1-10):


Értékelje ezt a cikket! 


Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés