2017. szeptember 22. péntek
Móric, Ottó
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
A terhesség transzpozonjai - 2011-10-09 20:07:45 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 0 hozzászólás 
A terhesség transzpozonjai

Az evolúciós folyamatok feltárása mindig izgalmas feladat. Hogyan fejlődött ki egy élőlénycsoport? Mi vezetett el egy jelleg kialakulásához? A legegyszerűbb emlősök tojásokat raknak, az erszényesek embriót hoznak világra, mely aztán az erszényben fejlődik ki. A méhlepényes emlősök esetében azonban az utód az anya szervezetében, biztonságban fejlődik. Mi okozta ezt a változást? A Yale Egyetem kutatóinak vizsgálata szerint több, mint 100 millió éve az emlősök genomját genetikai paraziták támadták meg, ezzel olyan irányban változtatták az emlősök szaporodási módját, ami a sikerük kulcsa lett.

Az eredetileg "szemét" DNS-nek nevezett transzpozonok rövid DNS-szakaszok, melyek képesek replikálódni és megváltoztatni helyüket a genomban. Ha egy ilyen ún. mozgékony genetikai elem egy génbe épül be, akkor annak mutációját okozhatja, megváltoztathatja annak kifejeződését.
A transzpozonok néha bizonyos géneket is magukkal vihetnek. A transzpozonok fontosak az élővilág változatosságának kialakulásában és evolúciójában. Az eukarióta transzpozonok egyik része DNS-ként helyeződik át, míg a másik csoport RNS közvetítésével.

A Yale Egyetem kutatócsoportja a terhesség evolúciós történetét vizsgálta, azokat a molekuláris változásokat, melyek lehetővé tették, hogy az emlősök fejlődő utódaikat az anyaméh biztonságában hordhassák ki.
„Az utóbbi két évtizedben drámai változások álltak be abban, hogy megértsük, hogy működik az evolúció,” mondta Günter Wagner, Ökológia és Evolúció biológia Tanszékének (Ecology and Evolutionary Biology, EEB) professzora és a cikk utolsó szerzője. „Azt hittük, hogy DNS-ünk kis változásai az idők során felhalmozódó mutációkon keresztül jöttek létre. De ez esetben egy hatalmas kivágás-beillesztés műveletet találtunk, ami a genom nagy területeit változtatta meg, hogy nagyléptékű morfológiai változást hozzon létre.”

A kutatók összehasonlították egy erszényes, nevezetesen rövidfarkú oposszum valamint két távoli rokon méhlepényes emlős faj, az armadillo és az ember endometriális sztrómasejtjeinek génexpressziós mintázatát. Ehhez a progeszteronnal kezelt emberi sztrómasejtek valamint vemhes armadillokból és oposszumokból származó endometriális szövetek sejtjeinek teljes átíródó RNS-állományát (transzkriptomját) megszekvenálták. A méhnyálkahártya sztrómasejtjei részt vesznek a placenta kialakításában, ami a progeszteron hatására indul meg.

Az eredmények szerint 199 gén csak az erszényesek, 1532 gén pedig kizárólag a méhlepényes emlősök méhében fejeződik ki. Ez utóbbiak funkcióját tekintve a sejtdifferenciációban és a terhességhez kapcsolódó más folyamatokban játszanak szerepet. Érdekes, hogy a csak a méhlepényesekben kifejeződő gének hozzávetőleg 13%-a egy, a méhlepényes emlősökre specifikus transzpozonon (MER20) belül van.

A MER20 szekvenciák közel 42%-a olyan gének mellett aktiválódik, melyek expressziója a terhesség alatt megváltozik. További vizsgálatok kimutatták, hogy ezek a mozgékony elemek terhességhez kapcsolódó transzkripciós faktorokat tudnak kötni, ezáltal szabályozzák az endometriális sztrómasejtek génjeinek expresszióját, egyes géneket aktiválnak, másokat elnyomnak a terhesség alatt, válaszul a progeszteronra és a ciklikusAMP-re. Az adatokból a kutatók arra következtettek, hogy a MER20 hozzájárult egy olyan új génszabályozó rendszer létrejöttéhez, ami a méhlepényes emlősök terhességét irányítja.

A kutatás nemcsak a méhlepényesek terhességének molekuláris folyamataiba enged bepillantást, hanem abba is, hogy befolyásolják a transzpozonok az evolúciót.  „A transzpozonok úgy nőnek, mint a paraziták, melyek megtámadják a testet, megsokszorozódnak és helyet foglalnak a genomban,” mondta Vincent J. Lynch, az EEB kutatója és a cikk első szerzője. „Ezek a transzpozonok nem gének, melyek kis változásokon mentek át hosszú időn keresztül, és végül új szerepet vettek fel.

Sokkal inkább előre elkészített szabályozó egységek, melyek installálják magukat egy gazda genomba, ami aztán újraindítja őket, hogy egészen új funkciókat hajtsanak végre, például segítsék az anya és a magzat közti kommunikációt”, magyarázta a kutató.

A kutatás eredményei az online Nature Genetics folyóiratban jelentek meg.
http://www.nature.com/ng/journal/vaop/ncurrent/full/ng.917.html

Science Daily, 2011. szeptember 26.
Genome Web Daily News, 2011. szeptember 26.

Duleba Mónika


Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Értékelések száma: 3, Cikk értéke (1-10):


Értékelje ezt a cikket! 


Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés