2018. április 21. szombat
Konrád, Zsombor
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
A szentjánosbogarak kommunikációja - 2010-07-10 22:25:49 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 0 hozzászólás 
A szentjánosbogarak kommunikációja

A kutatók évtizedek óta törték azon a fejüket, hogy egyes szentjánosbogarak vajon miért villognak szinkronban, miért van az, nagy csoportok ritmikus, ismétlődő villanásokat bocsátanak ki egymással összhangban, néha egy egész erdőt fénybe borítva. A jelenség funkciójának megértésére irányuló első kísérletek szerint a szinkron villogás segít a nőstény szentjánosbogaraknak párjuk felismerésében.

„Számos igazán jó megfigyelés és hipotézis létezik a szentjánosbogarak szinkronizációjáról” mondta az első szerző, Andrew Moiseff, a University of Connecticut kutatója. „De mostanáig egyiket sem tesztelték kísérletesen, hogy vajon a szinkronizálódásnak van-e funkciója.”

A szentjánosbogarak biolumineszcencia segítségével keresnek párt: a hímek fajspecifikus mintázatban felvillanó fényjeleket bocsátanak ki, miközben a levegőben cirkálnak, nőstényeket keresve. A mintázat egy vagy több felvillanásból áll, melyet jellegzetes szünet követ, mialatt a leveleken vagy ágakon ülő nőstények egyetlen válaszvillogást adnak, ha egy megfelelő hímet látnak.

A világ durván 2000 szentjánosbogár fajának hozzávetőleg egy százaléka szinkronizálja villogó fényjeleit nagy területek fölött repülve. Társszerzőjével, Jonathan Copeland-del, a Georgia Southern University kutatójával végzett kísérletében Moiseff azt az elképzelést tesztelte, miszerint ezen fajok hímjei azért szinkronizálják jeleiket, hogy megkönnyítsék a nőstények számára, hogy felismerjék saját fajukra jellemző mintázatot.

A kutatók a Tennessee állambeli Smoky Mountains National Parkból gyűjtöttek Photinus carolinus nőstényeket. Erre a fajra szintén jellemző a szinkronizálódás. A laboratóriumban LED-ekkel (fénykibocsátó diódákkal) imitálták a hímeket. Minden egyes LED a fajra specifikus mintázat szerint villogott. A kutatók azt változtatták, hogy melyik villogását melyik másikéval szinkronizálták. „Megvolt a technológiánk, hogy megszerkesszünk valamit, ami egy virtuális világot hoz létre ezeknek a nőstényeknek” mondta Moiseff.

Eredményeik szerint a nőstények az eltelt idő több, mint 80 százalékában azokra a villogásokra válaszoltak, melyek tökéletes vagy közel tökéletes összhangban voltak. Ám amikor a villogások nem voltak szinkronban, a nőstények válaszadási aránya 10 százalék vagy annál kevesebb volt.

Mivel a jeleiket szinkronizáló fajok egyedei gyakran nagy sűrűségben fordulnak elő egy területen, ezért Moiseff és Copeland arra a következtetésre jutottak, hogy eredményeik egy fiziológiai problémára utalnak a nőstények információ feldolgozásában. A hím szentjánosbogarak általában repülnek, mikor a nőstényeket keresik, felvillanásaik különböző helyeken tűnnek fel. Ezért a nőstényeknek a tér széles tartományában kell jelzéseket felismernie.

De ez problémát jelent olyan területeken, melyek zsúfolásig tele vannak hímekkel. Ahelyett, hogy egyetlen repülő hímet látna, a nőstény egy felismerhetetlen villogásoktól nyüzsgő tájat lát. Moiseff szerint „mikor a hímek nagy tömegben villognak, akkor az, hogy a nőstény képtelen egyetlen hímre fókuszálni, nagyon megnehezíti számára, hogy a fajspecifikus mintázatot érzékelni tudja. Ezért ha a hímek szinkronizálódnak, az sok más hím jelenlétében is fenntarthatja a jel hitelességét.” Az még nem tisztázott, hogy a nőstény nem tudja vagy nem akarja elkülöníteni a mintázatokat.

Moiseff tervezett kutatásai olyan kérdésekre keresik a választ, hogy fiziológiai kényszerek vagy viselkedési döntések irányítják a szinkronizáció evolúcióját.„Az állatok arra evolválódnak, hogy egyedülálló problémákat oldjanak különböző módon, és engem az érdekel, hogy teszik ezt. A szentjánosbogaraknak apró fejük és apró agyuk van, mégis képesek néhány bonyolult és elképesztő dologra.”

Az eredményeket a Science folyóiratban közölték.

Science Daily, 2010. július 10.

Duleba Mónika
Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Értékelések száma: 2, Cikk értéke (1-10):


Értékelje ezt a cikket! 


Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés