Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.

A szentjánosbogarak kommunikációja - 2010-07-10 22:25:49	0 hozzászólás
A szentjánosbogarak kommunikációja A kutatók évtizedek óta törték azon a fejüket, hogy egyes szentjánosbogarak vajon miért villognak szinkronban, miért van az, nagy csoportok ritmikus, ismétlődő villanásokat bocsátanak ki egymással összhangban, néha egy egész erdőt fénybe borítva. A jelenség funkciójának megértésére irányuló első kísérletek szerint a szinkron villogás segít a nőstény szentjánosbogaraknak párjuk felismerésében. „Számos igazán jó megfigyelés és hipotézis létezik a szentjánosbogarak szinkronizációjáról” mondta az első szerző, Andrew Moiseff, a University of Connecticut kutatója. „De mostanáig egyiket sem tesztelték kísérletesen, hogy vajon a szinkronizálódásnak van-e funkciója.” A szentjánosbogarak biolumineszcencia segítségével keresnek párt: a hímek fajspecifikus mintázatban felvillanó fényjeleket bocsátanak ki, miközben a levegőben cirkálnak, nőstényeket keresve. A mintázat egy vagy több felvillanásból áll, melyet jellegzetes szünet követ, mialatt a leveleken vagy ágakon ülő nőstények egyetlen válaszvillogást adnak, ha egy megfelelő hímet látnak. A világ durván 2000 szentjánosbogár fajának hozzávetőleg egy százaléka szinkronizálja villogó fényjeleit nagy területek fölött repülve. Társszerzőjével, Jonathan Copeland-del, a Georgia Southern University kutatójával végzett kísérletében Moiseff azt az elképzelést tesztelte, miszerint ezen fajok hímjei azért szinkronizálják jeleiket, hogy megkönnyítsék a nőstények számára, hogy felismerjék saját fajukra jellemző mintázatot. A kutatók a Tennessee állambeli Smoky Mountains National Parkból gyűjtöttek Photinus carolinus nőstényeket. Erre a fajra szintén jellemző a szinkronizálódás. A laboratóriumban LED-ekkel (fénykibocsátó diódákkal) imitálták a hímeket. Minden egyes LED a fajra specifikus mintázat szerint villogott. A kutatók azt változtatták, hogy melyik villogását melyik másikéval szinkronizálták. „Megvolt a technológiánk, hogy megszerkesszünk valamit, ami egy virtuális világot hoz létre ezeknek a nőstényeknek” mondta Moiseff. Eredményeik szerint a nőstények az eltelt idő több, mint 80 százalékában azokra a villogásokra válaszoltak, melyek tökéletes vagy közel tökéletes összhangban voltak. Ám amikor a villogások nem voltak szinkronban, a nőstények válaszadási aránya 10 százalék vagy annál kevesebb volt. Mivel a jeleiket szinkronizáló fajok egyedei gyakran nagy sűrűségben fordulnak elő egy területen, ezért Moiseff és Copeland arra a következtetésre jutottak, hogy eredményeik egy fiziológiai problémára utalnak a nőstények információ feldolgozásában. A hím szentjánosbogarak általában repülnek, mikor a nőstényeket keresik, felvillanásaik különböző helyeken tűnnek fel. Ezért a nőstényeknek a tér széles tartományában kell jelzéseket felismernie. De ez problémát jelent olyan területeken, melyek zsúfolásig tele vannak hímekkel. Ahelyett, hogy egyetlen repülő hímet látna, a nőstény egy felismerhetetlen villogásoktól nyüzsgő tájat lát. Moiseff szerint „mikor a hímek nagy tömegben villognak, akkor az, hogy a nőstény képtelen egyetlen hímre fókuszálni, nagyon megnehezíti számára, hogy a fajspecifikus mintázatot érzékelni tudja. Ezért ha a hímek szinkronizálódnak, az sok más hím jelenlétében is fenntarthatja a jel hitelességét.” Az még nem tisztázott, hogy a nőstény nem tudja vagy nem akarja elkülöníteni a mintázatokat. Moiseff tervezett kutatásai olyan kérdésekre keresik a választ, hogy fiziológiai kényszerek vagy viselkedési döntések irányítják a szinkronizáció evolúcióját.„Az állatok arra evolválódnak, hogy egyedülálló problémákat oldjanak különböző módon, és engem az érdekel, hogy teszik ezt. A szentjánosbogaraknak apró fejük és apró agyuk van, mégis képesek néhány bonyolult és elképesztő dologra.” Az eredményeket a Science folyóiratban közölték. Science Daily, 2010. július 10. Duleba Mónika
Cikk ajánlása » email:	Hozzászólás

Értékelések száma: 2, Cikk értéke (1-10):