2017. november 25. szombat
Katalin, Katinka
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
A remeterákok mégsem olyan remeték, ha új otthonról van szó - 2012-11-05 11:32:54 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 0 hozzászólás 
A remeterákok mégsem olyan remeték, ha új otthonról van szó

Számos előnye van a csoportosulásnak. A csoport védelmet nyújt a ragadozók ellen, biztosítja a párok egymásra találását, vagy segít a nagy zsákmány leterítésében. A szárazföldi remeterákok egy sokkal önzőbb cél érdekében társulnak: kilakoltatják házából egyik fajtársukat, és így tesznek szert nagyobb házra.

Több mint 800 remeterák faj él a világon. Legtöbbjük elhagyott csigaházakban lakik. A szárazföldi remeterák fajok (mindössze tizenkét faj) nem elégednek meg az elfoglalt csigaházzal, fizikai és kémiai eszközt is igénybe véve belülről kimélyítik és átalakítják a házukat, amivel néha megkétszerezik annak belső térfogatát. Így több helyük van növekedni, több hely jut a petéknek (melyek száma néha 1000-nél is több) is és a ház is világosabb lesz. A vékonyabb fal azonban nem olyan törésálló. Nemrég egy vizsgálat1 azt mutatta, hogy csak annyira tágítják ki a házat, hogy az még képes legyen ellenállni a ragadozóknak. Ám az üres csigaház ritka kincs a szárazföldön. Ráadásul egy csigaház lakájossá tétele idő- és energiaigényes. Így, ha a rákok kinövik régi házukat, akkor úgy tudnak leghamarabb új otthonba költözni, ha már átalakított házat szereznek egy másik remeteráktól. Ezt azonban nem egyedül hajtják végre. Mark Laidre, a Berkeley Egyetem (University of California, Berkeley, Department of Integrative Biology) posztdoktora néhány éve tanulmányozza a Costa Rica partján élő Coenobita compressus remeterákokat.

Megfigyelte, hogy a remeterákok csoportosulnak táplálék (például füge vagy teknőstojás), vagy egy újonnan felfedezett üres ház vagy olyan ház körül, melynek lakóját nemrég költöztették ki. Ez utóbbi esetben a ház nélkül maradt, „meztelen” rák is ott maradt a csoportban. Laidre ezután azt vizsgálta, hogy mi vonzza egymáshoz a remeterákokat. Damillal egymás közelében kötött ki néhány rákot. Ezek az állatok néhány órán belül rengeteg fajtársat vonzottak magukhoz. Mikor a kutató, ház nélküli rákokat illetve üres házakat kötött ki, kiderült, hogy bár az üres házak is vonzóak a rákok számára, de a meztelen fajtársak még inkább azok. További kísérletek azt mutatták, hogy a magányos rákokat elsősorban a csoportosuló rákok látványa vonzza és nem kémiai jeleket követnek. Az ezeket a kísérleteket és eredményeiket leíró cikket a Proceedings of the Royal Society B folyóirat közölte 2010-ben2.

Mikor a remeterákok összegyűlnek, egy láncot alkotnak, melyben méretük szerint állnak sorba. Az élen álló legnagyobb rákot kilakoltatják a házából, majd mindegyik rák egyszerre megindul, hogy átköltözzön egy nagyobb házba. „Azt az egyedet, amelyet kirángatnak a házából, gyakran a legkisebb házzal hagyják magára, amivel nem igazán tudja megvédeni magát a ragadozóktól,” mondta Laidre. Tehát a remeterákok szocializációja hatással van predációjukra.

Az amúgy magányos remeterákok szociális viselkedése annak következtében alakulhatott ki, hogy a rákok megváltozatták a környezetüket, ami visszahatott rájuk. Laidre mostani kísérletei (melyek eredményei a Current Biology folyóiratban jelentek meg3) arra irányultak, hogy kiderítse, vajon a remeterákok túlélnek-e át nem alakított, vagyis közvetlenül csigáktól származó házakban, vagy mindenképpen átalakításra van szükségük. Először laboratóriumban kiszedte a rákokat a házukból és csészékbe tette őket. Majd külső átmérőben az eredeti házukhoz illeszkedő héjat tett melléjük, melyeket még nem alakítottak át. Azt figyelte, hogy beleférnek-e ebbe, megfelelően el tudnak-e helyezkedni benne. A remeterákok saját házukba be tudnak annyira húzódni, hogy megnagyobbodott és ellaposodott bal ollójukat a héj nyílásával szemben tudják tartani, ami megvédi őket a kiszáradástól, és az ellenségektől. A kísérletben a közvetlenül a csigáktól származó házakba nem tudtak így visszahúzódni a rákok. Ezután a kutató átalakított házat is adott az állatoknak. A rákok ez utóbbit választották az át nem alakított helyett. A kísérletek után Laidre megmérte az állatokat is, és a házak belső térfogatát is. Az át nem alakított házak bejárata sokkal kisebb volt, mint az átalakítottaké, és a rákok nem tudtak elhelyezkedni benne, mert potrohuk túl nagy volt.

A harmadik kísérletben Laidre azt vizsgálta, hogy a rákok természetes élőhelyükön melyik házban tudnak életben maradni. Az első két kísérlettel ellentétben nem a laborban, hanem a terepen végezte ezt a kísérletet azért, hogy az állatok ki legyenek téve természetes élőhelyükön előforduló abiotikus és biotikus körülményeknek, például olyan hőmérsékletnek, ami kiszáríthatja őket, vagy emlős ragadozóknak, melyek megeszik őket, hangyáknak, melyek megtámadják a potrohukat. Vödrökben tette ki a rákokat, majd tíz rák mellé átalakított, tíz mellé át nem alakított házat tett. Azok a rákok élték túl a kísérletet melyek átalakított házakban laktak.

Az óceánban az üres csigaházak gyakoriak, mivel sok a csigákat fogyasztó ragadozó, például sáskarákok és gömbhalak. A vízi remeterákok az elpusztult csigák kémiai nyomait követve találnak maguknak házat. A szárazföldön azonban csak azok a csigaházak elérhetők, melyeket a hullámok sodornak partra a tengerből. Ritkaságuk és az, hogy kevés szárazföldi ragadozó képes feltörni ezeket a héjakat odavezethet, hogy a rákok úgy alakítják át a házat, hogy könnyebbé és tágasabbá tegyék. Viszont átalakított házat egymástól kell szerezniük, és ez szociális függőséget alakít ki a nem rokon fajtársak közt. A populáció legkisebb, gyakran még éretlen tagjai el tudják foglalni, és át tudják alakítani a csigáktól származó házakat, ha rákényszerülnek, így a populáció nem fogy ki átalakított házakból. Sőt néha felnőtt rákok is elfoglalhatnak nagyobb, át nem alakított házakat is, és átalakíthatják azt.

A rákok a házuk átalakításával megváltoztatják a környezetüket. Fosszíliák azt jelzik, hogy a házátalakító viselkedés több millió éves. Vagyis volt elég ideje ezeknek a rákok viselkedése által indukált ökológiai változásoknak, hogy visszahassanak az állatokra, megváltoztassák a rájuk ható szelekciós nyomást, és befolyásolják az evolúciójukat (ez az ún. niche konstrukció). Valószínűleg a rákok alacsony túlélése a nem átalakított házakban kedvezett a rákok társas viselkedésének. A niche konstrukció tehát fontos erő lehet a szocializáció kialakításában, még akár az amúgy nem szociális fajoknál is, mint amilyenek a remeterákok.

2012. október 26.

Forrás:
PhysOrg, Kép

1Laidre, M.E., Patten, E., Pruitt, L. (2012). Costs of a more spacious home after remodelling by hermit crabs. Journal of the Royal Society Interface. DOI:10.1098/rsif.2012.0501
2Laidre, M. E. (2010): How rugged individualists enable one another to find food and shelter: field experiments with tropical hermit crabs. Proceedings of the Royal Society B 277: 1361-1369. DOI: 10.1098/rspb.2009.1580
3Laidre, M. E. (2012): Niche construction drives social dependence in hermit crabs. Current Biology, 22 (20): R861 DOI: 10.1016/j.cub.2012.08.056

Duleba Mónika

Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Értékelések száma: 2, Cikk értéke (1-10):


Értékelje ezt a cikket! 


Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés