2017. november 21. kedd
Olivér
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
A növények tényleg kommunikálnak egymással, de jobban hallgatnak a rokonaikra  - 2013-02-25 09:07:19 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 0 hozzászólás 
A növények tényleg kommunikálnak egymással, de jobban hallgatnak a rokonaikra

Az állatok közti kommunikáció gyakran kutatott téma. Az is ismert, hogy számos állat fajtársai közt felismeri a közeli rokonait, így lehetőségük van arra, hogy inkább rokonaikat támogassák, mint idegeneket, amivel saját rátermettségüket is növelhetik. Hasonló viselkedés és általában a kommunikáció a növények esetében még kevésbé kutatott volt, egészen mostanáig. Az korábbi tanulmányokból kiderült, a növények illékony anyagok segítségével kommunikálnak, és a Kaliforniai Egyetem (University of California, Davis) kutatói most kimutatták, hogy a növények jobban „figyelnek” a közeli rokonaik jelzéseire.

A kommunikációt állatok között régóta vizsgálják, viszont növények között még kevésbé ismert. Richard Karban, a Kaliforniai Egyetem Entomológia Tanszékének ökológusa 1996 óta foglalkozik a kérdéssel, és megfigyeléseit általában egy fás szárú üröm (Artemisia tridentata) faj egyedein végzi, mely Észak-Amerika nyugati részén lévő Nagy Medence domináns növénye. Az egyik korai vizsgálatából1 kiderült, hogy a sérült üröm levegőben terjedő, illékony jeleket, többek között metil-jazmonátot bocsát ki, melyekkel figyelmezteti szomszédait. Ezt a jelzést azonban nemcsak a fajtársak, hanem más növények, például a dohány (Nicotiana attenuata) „hallják”. A kísérletek során azoknak a dohány növényeknek a leveleiben, melyek közeli (15 cm-es) szomszédságában megvágott szárú üröm volt, sokkal kisebb mértékű sérülést okoztak a dohány gyakori herbivórjai, a szöcskék és a bagolylepkék, szemben azokkal a növényekkel, melyek ép szomszédokkal rendelkeztek. Más kutatók2 kimutatták, hogy a dohánynövények az illékony jelek hatására csak felkészülnek a herbivórok támadására, a védekezésben részt vevő gének transzkripciójának megnövelésével. Viszont a védekezésben részt vevő fehérjék költséges termelését csak akkor kezdik el, mikor a támadás valóban megtörténik.

Karban feltette a kérdést, hogy miért bocsátanak ki ezek a növények ilyen illékony jeleket, melyek aztán nyilvános információvá válnak. Miért segítenének a növények idegeneknek? Vagy talán a jelek mégsem teljesen nyilvánosak? A kutató és munkatársai által végzett legújabb kísérletei szerint nem.

Ez a kutatás3 szintén az ürömre irányult. Három terepi szezonban végeztek kísérletet a kutatók az egyetem Sagehen creek-i Taylor Meadow állomásán. A növényevők okozta sérülés imitálására bizonyos növények szárát megnyírták, és azt tanulmányozták, hogyan reagál a faj többi tagja a megvágott egyedek által kibocsátott illékony jelekre.  Összehasonlították, hogy a vágott illetve vágatlan növények szomszédainak leveleiben milyen mértékű sérülést okoznak a növényevők. Emellett mikroszatelliták segítségével meghatározták, hogy az egyes növények milyen közeli rokonságban állnak egymással.

Azt találták, hogy azok a növények, melyek a közeli rokonaiktól kaptak illékony jeleket, kevesebb levélsérülést szenvedtek a növekedési időszakban, mint azok, melyek távolabbi rokonok jeleit fogadták. A kutatók szerint ez az eredmény valószínűleg nem abból származik, hogy az illékony anyagok elriasztják vagy megmérgezik a rovar herbivórokat, hanem abból, hogy a kommunikáció a közeli rokonok között hatékonyabb volt, a növények jobban „hallgattak” a közeli rokonaikra, mint a távoliakra. Az eredmények azt mutatják, hogy a növények meg tudják különböztetni a rokonaiktól kapott jeleket az idegenek által kiadottaktól, és a jelek kibocsátói inkább a közeli rokonaikat segítik, mint idegeneket.

A megsebzett növények által kibocsátott illékony jelek többféle vegyületből állnak, és Karban korábban megállapította a keverék az egyedek közt nagyfokú változatosságot mutat. Ezért most munkatársaival azt tervezik, hogy megvizsgálják a jelek kémiai természetét, azt, hogy mely vegyületek működnek jelként, és miért mutatnak olyan nagy változatosságot. Szeretnék megérteni, hogy a növények hogyan használják ezeket kommunikációra. Továbbá arra is kíváncsiak, hogy vajon ezek az ismeretek felhasználhatóak-e a mezőgazdasági gyakorlatban a növények rovarkártevők elleni rezisztenciája szabályozásában.

Források:
1 Karban, R, Baldwin, IT, Baxter, KJ, Laue, G, Felton, GW (2000): Communication between plants: induced resistance in wild tobacco plants following clipping of neighboring sagebrush. Oecologia 125:66-71.
2 Kessler, A, Halitschke, R, Diezel, C, Baldwin, IT (2006): Priming of plant defense responses in nature by airborne signaling between Artemisia tridentata and Nicotiana attenuata. Oecologia 148:280-292.
3 Karban, R, Shiojiri, K, Ishizaki, S, Wetzwl, WC, Evans, RY (2013): Kin recognition affects plant communication and defence. Proceedings of the Royal Society B
New Scientist, PhysOrg, Kép:
Artemisia tridentata

2013. február 25.

Duleba Mónika
Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Értékelések száma: 6, Cikk értéke (1-10):


Értékelje ezt a cikket! 


Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés