2018. április 23. hétfő
Béla, Egon
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
A napozás miatti bőrrák kialakulását az immunrendszerünk segíti - 2011-02-07 09:31:21 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 0 hozzászólás 
A napozás miatti bőrrák kialakulását az immunrendszerünk segíti

A napozásról az utóbbi időben közismertté vált, hogy ha túlzásba visszük, igen sok károsító hatása lehet: a fájdalmas leégésen túl hosszú távon a napfürdőzés bőrrák kialakulásához vezethet. Egy washingtoni kutatócsoport hosszú kutatássorozatának eredményeképp lerántotta a leplet a jelenség hátterében húzódó okokról. Felfedezésük nyomán elképzelhető, hogy akár olyan hatóanyag is kifejleszthető, amely gátolhatja a bőrrák kialakulását.

Szinte nincs ember a Földön, aki ne szeretné a napfényt, a napsütést. A Föld ózonrétegének jelentős mértékű vékonyodásának köszönhetően azonban egyre több szabályt kell betartani, hogy a napozás biztonságos, kellemes és ne életveszélyes időtöltés legyen.

A fehér fény – ilyen a napfény is – kevert fény, ami annyit jelent, hogy különböző hullámhosszú fények keveréke. Megtalálható benne a vörös, a kék, a zöld és ezek átmenetei. A fehér fény összetételét leginkább a szivárvány-jelenség bizonyítja: a szivárvány színeit a fehér fény szétszóródása okozza, amint az áthalad az esőcseppeken. A fény először az esőcsepp felületén törik meg, az esőcsepp túloldalán visszaverődik, majd kilépéskor ismét törést szenved. Ezt azt eredményezi, hogy igen változatos szögben léphet ki a fény, és a más-más szögben a vízcseppből kilépő fények más-más színeket eredményeznek.

Közhely ugyan, de ahogy az életben gyakran előfordul, a fény esetében sem a szemet gyönyörködtető szivárványt okozó, látható spektrumoktól kell tartani, hanem a nem látható fénysugarakról. Ezek közül is a bőrrák kapcsolatában az ultraviola tarományba eső sugarak jelentik a legnagyobb veszélyforrást.


A fényeket hullámhosszuk szerint lehet csoportosítani, így az UV-sugarakat is: A bőrrák esetében az úgynevezett „közeli UV” fényekről érdemes beszélni. Ennek az alábbi komponensei ismertek:

- UV-A (400–315 nm), más néven hosszúhullámú
- UV-B (315–280 nm), más néven középhullámú
- UV-C (< 280 nm), más néven rövidhullámú
 
Az már ismert volt korábban is, hogy ezek közül az UV-A felelős az azonnali barnulásért, míg az UV-B sugárzás felelős a leégésért és a bőrrák kialakulásáért(1).

Az UV-B sugárzásról korábbi publikációk egész serege foglalkozott, különösen annak annak bőrrákot okozó tulajdonságáról. Mindegyik írás kiemeli, hogy az epidemiológiai adatok szerint a gyermekkorban elszenvedett többszöri leégés statisztikailag növeli a felnőttkori bőrrák kialakulását (2). Ezekből az írásokból az is kiderül, hogy az UV-B sugárzés hullámhossza és energiája éppen elég ahhoz, hogy a bőrben lévő immunsejteket elpusztítsa, kárt okozzon a hámsejtek DNS-ében, és ezeken keresztül gyulladást, rosszabb esetben alattomosan kifejlődő daganatot okozzon(3).

Dr. Edward de Fabo és kutatócsoportja annak vizsgálatát tűzte ki célul, hogy megmagyarázzák, pontosan milyen hatások miatt alakul ki a gyermekkori leégések hatására a felnőttkori bőrrák. Ennek a folyamatnak a hátteréről ugyanis mindmáig igen keveset lehet tudni.

Kutatásaikat egér modelleken végezték, és vizsgálataik nem várt felfedezést eredményeztek: a gyermekkori leégések hatására a leégés helyéről vett szövetmintákban meglepően magas, ráadásul perzisztens interferon-γ koncentrációt mutattak ki. Ezeket a fehérjéket az immunsejtek termelik, leégés esetén a leégés helyére vándorló makrofágokból szabadulnak fel, szerepük többek között az immunrendszer stimulálása és a bőr immunrendszerének védelme, továbbá más immunsejtek toborzása a napégés miatt sérült szövetekhez. Kutatásaik meglepő eredményét igazolták, hogy a gyermekkori leégéshez kapcsolható felnőttkori tumorokból vett minták 70%-ában kiugróan magas volt az interferon termelő makrofágok száma, és ezekben a szövetekben magas interferon-szintet állapítottak meg.

A vizsgálatok eredménye két fontos információt hordoz magában: egyrészt felfedezték, hogy interferonok ezen csoportjának van egy speciális szerepe, nevezetesen az, hogy az interferon blokád a korábbi ismeretekkel ellentétben nem védi a szervezetet a daganatok kialakulása ellen, hanem épp ellenkezőleg, megengedi azok kialakulását, miközben védi az immunrendszert. A másik fontos üzenet, hogy az interferon ellenes kezelés talán preventív hatású lehet a gyermekkori leégés miatti felnőttkori melanokarcinóma kialakulása szempontjából. Ha ez így van, akkor a bőrrákkal fenyegetett emberek egy részének hatásos terápiát lehetne kifejleszteni, és csökkenteni a ma egyik vezető halálokként számon tartott melanokarcinóma térhódítását.

A kutatás eredményeiről a Nature hasábjain olvashatnak részletesen.

ScienceDaily, 2010.02.07

Szlávik Attila
Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Értékelések száma: 4, Cikk értéke (1-10):


Értékelje ezt a cikket! 


Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés