2017. szeptember 20. szerda
Friderika
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
"A legfontosabb megismertetni az olvasókkal vagy a hallgatókkal, hogy a világ érdekes.” Interjú dr. Rózsa Lajos zoológussal - 2012-10-14 21:37:28 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 0 hozzászólás 
„A legfontosabb megismertetni az olvasókkal vagy a hallgatókkal, hogy a világ érdekes.” Interjú dr. Rózsa Lajos zoológussal

Dr. Rózsa Lajos zoológus, parazitológus

Tudományos tanácsadó
MTA- ELTE- MTM Ökológiai Kutatócsoport

Kutatási terület: gazda-parazita (-patogén) kapcsolatok evolúciós, ökológiai, és viselkedéstudományi elemzése

Születési év: 1961.

1996. – PhD
2006. – DSc – MTA, Budapest, biológiai tudományok

Honlap



Honnan ered ez a különös téma, a paraziták iránti érdeklődése?

Mindig teljesen véletlenül sodródtam témák és helyszínek között. Kis gyerekkoromtól fogva megveszekedett madarász voltam, nagy gyerekként már együtt madarásztam Büki Jóskával és Zsoldos Árpival (Interjú Zsoldos Árpád hangvadásszal I.rész - II. rész). Aztán belebolondultam a tudományba, el sem tudtam volna képzelni az életem a tudomány nélkül. Debrecenben voltam egyetemista, ahol már akkor is madarakkal, gerincesekkel, viselkedésökológiával akartam foglalkozni. A Kádár-rendszerben nagyon nehéz volt bejutni az egyetemre, de a felsőoktatás maga nagyon link volt. Órákra nem jártam be,  vizsgákon puskáztam és van olyan szerves kémia gyakorlat órám, amit a mai napig nem pótoltam. A diplomamunkámat számítógépes szimulációból írtam.
Amikor diplomát kaptam, sokkolt az, hogy semmi szükség nincs rám a tudományos életben.

Így egy darabig dolgoztam a Városépítési Tudományos Tervező Intézetben, később az AGROBER-ben, ami a szocialista mezőgazdasági termelés mamutintézménye volt. Az Állatorvos-tudományi Egyetemre véletlenül kerültem be. Egy barátomtól megtudtam, hogy a felsőoktatási álláshelyeket meg kell hirdetni a Felsőoktatási Közlönyben, erre én megvettem visszamenőleg néhány számot, és egyikben valóban benne is volt a Parazitológiai és Állattani Tanszék által hirdetett pályázat. Ez az egy hely volt meghirdetve és oda fel is vettek.  Beestem tanszékvezető Kassai professzorhoz, aki megkérdezte, hogy nem kellett volna-e előzetesen időpontot kérnem. Mire én ártatlanul mondtam, hogy eszembe sem jutott. Ennek ellenére felvett és én nagyon sokat köszönhetek neki. Kassai professzor azt mondta, hogy az állattan tantárgyat kell oktatnom, de ahhoz meg kellett szereznem az egyetemi doktori fokozatot. Én urbanizált és vidéki feketerigók parazitáltságát akartam vizsgálni, de sajnos a tanszéken csak házi állatokkal lehetett foglalkozni. Így a vadon élő házi galambok parazitáltságával kezdtem dolgozni, amit engedélyeztek, mert az állat nevében benne van a házi szó. Megpróbáltam a galambok bélférgeivel foglalkozni, gyűltek a kivágott galamb belek a hűtőben, de rájöttem, hogy a tetvekkel könnyebb dolgozni, mert meg lehet például számolni őket és statisztikai elemzéseket lehet végezni. Meglátogattam az egyetem ifjú matematikusát, Reiczigel Jenőt, hogy segítsen az elemzésekben és ez a kapcsolat a mai napig meg is maradt. Azok a legsikeresebb munkáim, amit Jenő barátommal együtt írhatok.

Eszem ágában sem volt parazitákkal foglalkozni, de a tanszéken engem irritált, hogy minden parazitát ki akarnak irtani. Olyannyira, hogy írtam egy cikket a paraziták biológiai jelentőségéről, hiszen velük kapcsolatban is felmerül a biodiverzitás, rájuk is vonatkozik a Riói Egyezmény. Tehát volt ott egy ellentmondás, amit én megláttam, de mások nem. Előttem volt már e témában egy 1-2 mondatos cikk, én írtam egy kicsit hosszabb okfejtést. Kassai professzornak azért is köszönhetek nagyon sokat, mert elnézte az én allűrjeimet. Például addig bevett gyakorlat volt, hogy csak úgy mehetett ki cikk a tanszékről, hogy a tanszékvezető ellenőrizte. Amikor én ezt a cikket megírtam, ott volt egy brit professzor, aki megnézte és tetszett neki és én lettem az első ember a tanszéken, akinek nem ellenőrizte a kéziratát. Aztán Kassai professzor nyugdíjba ment. Utódja már nem tartotta tudománynak, amit csinálok, el kellett jönnöm az egyetemről. Ezután Veszprémbe kerültem, ahol a zoológiai tanszéken tanítottam 4 és fél évig. A kezdet nehéz volt, és azóta nagyon sok minden változott, de Veszprém volt az a hely, ahol én mondtam fel, mert Papp László akadémikus elhatározta, hogy felvesz a kutatócsoportba. Azóta itt vagyok. Azt szoktam mondani, hogy nem dolgozni, hanem szórakozni járok ide, mert a kettő itt azonos.


Hogyan „lépett elő” tudománnyá a parazita ökológia, a parazita evolúció?

Amikor én minden ellenérzésemet félretéve beléptem a parazitológia tanszékre, elhatároztam, hogy evolúciót és ökológiát fogok kutatni, de ha kell, akkor parazitákon. És szerencsére ugyanerre a következtetésre jutott a világon néhány másik hasonló gondolkodású ember is, akkoriban indult el ez az új ág a tudományban, a parazita ökológia, a parazita evolúció. Akkoriban jelentek meg az első alapművek, és azok az emberek, akik jelenleg a világban ennek a tudományágnak a legnagyobb művelői. Ezt a tudományágat nagyon nem tartották ígéretesnek, olyannyira, hogy Kanadában egyik kutatótársamnak emigrálnia kellett Új-Zélandra. Addig ugyanis ökológiája főként csak a növényeknek, a madaraknak és lepkéknek volt.

Kialakult akkoriban az orvostudományban is egy új tudományterület, a Darwini orvoslás. Evolúciós elméleteket használnak a betegségek történetének megismerésében. Ez segíthet olykor a kezelésében is, egyes tünetek például előnyösek is lehetnek a páciensnek.

Valami ilyesmi van a parazitológiánál is, ez azért is hasznos, mert járványtani jelenségeket is megmagyarázhat. Az idei év legnagyobb dobása, az az elmélet, hogy a fejtetű szimbionta életmódot folytathat az emberrel. A fejtetű ugyanis főként akkor terjed, mikor a barátok vagy rokonok összeszorítják a fejeiket. Fajunkban a fejek összeérintése a szeretet jele. Tehát lehet, hogy a fejtetveket „direkt” terjesztjük a szeretteinknek. Amikor ide eljutottam gondolatban, megkérdeztem, egy nagyon tehetséges és kreatív gondolkodású hallgatómat, Apari Pétert, hogy hogyan lehetséges ez? Mire ő azt mondta, hogy nyilván a fertőzöttség megelőz valami más, sokkal súlyosabb fertőzést. És valóban, a fejtetvek nem terjesztenek mikrobiális fertőzéseket, a ruhatetvek viszont átadhatják a kiütéses tífuszt, lövészárok lázat, visszatérő lázat és a pestist. Talán előnyös lehet már gyerekkorban a fejtetvekkel megszerezni a tetvek elleni immunitást, hogy életünk során a ruhatetvek kevésbé veszélyeztessenek. A harmadik világban nem is gondolják olyan szörnyű dolognak a fejtetvességet.


Könyvének címe: Élősködés - Az állati és emberi fejlődés motorja. Beszéljen, kérem a könyv hátteréről!

A könyv megírása a veszprémi időkben kezdődött. Nem költöztem oda, mert nem kellett annyi időt ott töltenem. Először heti három, aztán már csak heti 1 napot. Nem volt jó érzés otthon tengeni-lengeni, mindenkinek azt mondtam, hogy én a könyvemet írom. Egyszerre két könyvet is elkezdtem írni és végül miután már mindenkinek ezt mondtam, kénytelen voltam be is fejezni az egyiket. Nem én adtam neki ezt a címet. A könyvet a Medicina Könyvkiadó adta ki, beszéltem az igazgatóasszonnyal, aki javasolt egy szerkesztőt, akiről azt állította, hogy értően tudja gondozni a kéziratot. Ez az ember Würth Attila állatorvos volt, akit tanítottam is, és már hallgató korában becsültem. Az ő ötlete volt az alcím, mivel szerinte ez figyelemfelkeltő és az egész könyv azt sugallja, hogy a fejlődésünket és környezetünket nagyban befolyásolják a kórokozók. Végül is egyet kellett vele értenem. A könyv az egyetemi előadásaim óravázlata és igyekeztem is úgy felépíteni, ahogy azokat. Egy érdeklődő olvasó elolvas két oldalt, majd a lábjegyzet biztosít neki egy kis kitérőt. A komoly fókuszálást kell ötvözni a csapongással. Persze ezt is el lehet rontani, arányok kérdése az egész. De a legfontosabb megismertetni az olvasókkal vagy a hallgatókkal, hogy a világ érdekes. És valóban az, ha az ember rá tud csodálkozni és nem csak a régi poros sablonokat látja.


Ezt a szemléletet közvetíti a hallgatóinak is?

A legtöbb felsőoktatási intézményben nem tanítanak gondolkodni, nem tanítják meg a tudomány élményszerűségét. Nyugaton töredék bemagolnivaló van és állandóan provokálják a hallgatót, miről mit gondol, hogyan látja, milyen kérdések merülnek fel az adott problémával kapcsolatban. Megtanítják őket kérdést feltenni, kihozzák belőlük a kreativitást. Én tartottam olyan órát, ami kétszer 45 perc volt, az első felében arról beszéltem, hogy a csigák – bár ez már nem látszik – szelvényezett ősöktől származnak, a második 45 percben pedig arról, hogy nem. A végén persze megkérdezték a hallgatók, hogy mi az igazság, de én ezt nem tudom, nem ez volt a lényeg, hanem, hogy megtanuljanak érvelni.

Azért is jó egyetemen oktatni, mert az ember szereti megtartani ezzel a kreatív és törekvő korosztállyal a beszélő viszonyt. Az is jó az oktatásban, hogy az ember láthatja egy-egy hallgatón a jellemfejlődést, a szakmai fejlődést. Nagyon könnyű és potya munka tehetséges embereket terelgetni, de egy nagyon gyenge hallgatót közepes szintre felhozni, az olyan valami, ami nagyon kicsi gesztusokon is múlhat. Egyszer egy hallgató kedvéért, aki pénteken megbukott, vasárnap éjjel 11-re bementem a tanszékre vizsgáztatni, mert hivatalosan éjfélig tartott a vizsgaidőszak. Addigra hármasra megtanulta az anyagot.

Anyukám adjunktus volt a műszaki egyetemen. Én a szemben lévő iskolába jártam és ha valamiért nem volt napközi, akkor átmentem az egyetemre, beültetettek a leghátsó sorba és néztem, ahogy a fiatal férfiak táguló szemekkel bámulják anyukámat és izzadtan jegyzetelnek. Valószínűleg ott szerettem meg az egyetemi oktatást. Elismerésnek érzem, hogy az Állatorvosin egymás után háromszor választottak meg az évfolyam legjobb oktatójának.


Mi a munkafilozófiája?

A tudományban az eredményesség kulcsa a becsvágy. Szerintem úgy nem megy, ha valaki a rangért, a pénzért, vagy a nőkért csinálja. A sikerélményért kell csinálni, a tudományban ez a fizetőeszköz. A tudományban a legeredményesebb korcsoport a 30-35 év közötti férfiak. A bankrablók, bűnözők karrierjében is. Ez a legtermékenyebb korszak. A férfiak agyát ilyenkor elborítja a tesztoszteron. Ez az a korosztály, melynek tagjai meg akarják mutatni, hogy ők a legjobbak. Én már ugyan 50 is elmúltam, de még engem is szokott a becsvágy hajtani.

Amikor egyetemre jártam, mindenhonnan azt hallottam, hogy csak a biológusok a legjobbak. Aztán az állatorvosok között azt hallottam, hogy csak az állatorvosok látják jól az életet. Mikor Veszprémbe kerültem, megtudtam, hogy csak a vegyészek értenek mindenhez. A tudományban az emberek szakmai klánokba rendeződnek, ahol mindenki a saját szakmáját helyezi a hierarchiai csúcsára. Ezek engem roppantul irritálnak. Ezért örülök, hogy nem csak biológusokkal dolgozom, hanem történészekkel, matematikusokkal. Mert jó nyitni, jó rácsodálkozni, hogy mások is milyen okosak. Van a világnak egy tetvésztársadalma, ahonnan szintén kilógok, mert én ilyen elméleties vagyok. Kicsit mindennel szeretek foglalkozni. De elismerésnek tartom, hogy elneveztek rólam egy tetűfajt. Igaz, évente sok tetűfajt leírnak, amire nagyon kevés tetvész jut és így az elnevezésekből jut mindenkinek. De szép elismerés, hálás vagyok érte. És ráadásul egy nagyon szép kis színes madár a hordozója.


Hogyan viszonyul a családja ehhez a nem mindennapi hivatáshoz?

A feleségem is biológus, jól tudja, hogy miről van szó. Megértő. A gyerekeim meg ebben nőttek fel. Van 3 gyerekem. A lányom angol-földrajz tanár, fiam villamosmérnök, a kisfiam pedig még messze van a pályaválasztástól. A nagyfiam egyszer kifakadt, hogy más rendes apukáknak bezzeg a Boney M vagy a Dallas csengőhang szól a mobiljukon, neki meg úgy kellett felnőnie, hogy a „fekete harkály téli territórium védő hangja” szól az apja mobilján. Nevettünk ezen.

Igyekszem a gyerekeimre figyelni, hallgatni. Ha ez nem sikerül, szégyellem magam. Egyenrangúan kell őket kezelni, figyelni kell rájuk, mert sokszor ők tudják jobban. Amíg kicsik, addig arra kell ügyelni, hogy komolyan kell venni a problémáikat és nem szabad elviccelni. Tinédzserként pedig már olyanokat tudnak mondani, hogy az ember tanulhat tőlük és tudni kell belátni, hogy tévedtünk.


 


Mi a véleménye a magyarországi felsőoktatásról és tud-e valamilyen tanáccsal szolgálni a pályakezdő fiataloknak?

A magyar felsőoktatás nagyon tekintélyelvű. A beosztott hálás a helyért, amit a főnöke biztosít neki, a vezető pedig akkor érzi magát biztonságban, ha érzi a beosztott lojalitását. Így sok ember kerül olyan pozícióba, amiben nem érzi jól magát, nem érzi magát alkalmasnak rá, de hálás. Így lojalitási hierarchiai alakul ki. Ha az embernek eredményei vannak, akkor úgy érzi, hogy van helye az adott státuszban, mert megérdemli azt, megdolgozott érte. De ezt a vezető úgy élheti meg, hogy már nincs lojalitás, ami ugye kész rebellió.

Másik nagy probléma, hogy az emberek nagyon röghözkötöttek. Ez nagyon ártalmas, mert ha az emberek mozognának a városok és az egyetemek között, nem lennének ilyen szűk látókörűek. Ma a szűk látókör szinte már szakmai elvárás, ezt szokták pl. „a kari érdekek szolgálata”, a „szakmai dinasztiák” és más effélék kapcsán nyilvánosan magasztalni. De ez a gyakorlatban sokszor csak azt jelenti, hogy más karok – más tudományterületek – képviselőivel nem állunk szóba.

Magyarországon jelenleg annyira kevés az álláslehetőség, hogy meg kell ragadni azt a keveset, ami van. Nyitott szemmel kell járni, mert véletlen esélyek mindig adódnak. Minden ember szerencsés, de nem mindenki veszi észre. Aki azt gondolja, hogy nincs szerencséje, az egyszerűen nem ismeri fel a szerencséjét.


Mi a véleménye az mRNS.hu-ról?

Úgy láttam, hogy elsősorban biológusoknak szól, nekem nagyon tetszik, érdekel a tudományos ismeretterjesztés. Meglepett a puszta létezése is, mert nem hittem, hogy ez a téma ennyi embert érdekelhet. 

2012. október 13.

Bárány Annamária


Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Értékelések száma: 12, Cikk értéke (1-10):


Értékelje ezt a cikket! 


Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés