2017. szeptember 20. szerda
Friderika
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
A korallok a bajban haltestőrért „kiáltanak” - 2012-11-12 13:33:46 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 0 hozzászólás 
A korallok a bajban haltestőrért „kiáltanak”

A korallzátonyok számos élőlénynek adnak otthont, ám az ezeket alkotó korallok nagyon sérülékenyek, viszont nem teljesen védtelenek. Egy új vizsgálat szerint, amikor egy mérgező alga megtámadja a korallokat, azt teszik, amit bárki tenne ilyen helyzetben: segítséget hívnak. Jelet küldenek hal „testőreiknek”, melyek perceken belül megjelennek, hogy megoldják korallgazdáik algaproblémáját.

Az Acropora nemzetség koralljai nagymértékben hozzájárulnak a korallzátonyok felépítéséhez, melyek réseiben kis halak találnak maguknak menedéket és táplálékot. Ilyen kis halak közé tartoznak egyes gébfélék (Gobiidae), melyek specifikusan bizonyos korallfajokkal mutualista kapcsolatban állnak. Ezek a korallok azonban igen sérülékenyek. A korallzátonyokon algákkal versengenek a helyért és a fényért. Ha a korallok meggyengülnek például szennyezés vagy túlhalászás miatt, az algák túlnövik őket, és ha semmi sem korlátozza őket, akár el is lephetik a korallokat, és gátolják azok növekedését és szaporodását.

Az már régebb óta ismert, hogy nagy növényevő halak kordában tudják tartani a korallokat károsító algák növekedését, ezért fontosak a korallzátonyok ökoszisztémájának  megőrzésében. De a Georgia Technológiai Intézet (Georgia Institute of Technology) posztdoktora, Danielle Dixson gyanította, hogy a gébek szerepe ennél összetettebb. Ezért kollégájával Mark Hayjel, az intézet professzorával egy sor kísérletet végeztek, hogy megtudják, hogy reagálnak halak, mikor gazda-koralljaikat veszély fenyegeti.

Az Acropora nasuta korallfajt vizsgálták, mely gyorsnövekedése és szerkezetalkotó szerepe miatt fontos a korall ökoszisztémákban. Néhány korallt elkerítettek, és némelyiküknél eltávolították, másoknál meghagyták a hasadékaikban található élőlényeket. Veszélyforrásként Chlorodesmis fastigiata algafonalakat tettek a korallok közelébe. Ez a zöldalgafaj mérgező vegyületet bocsát ki, ami elöli a korall szöveteit. A korallrésekben élő halak többsége két nappal az algatámadás után elhagyta a veszélyeztetett helyet. Egyes halak azonban egészen másképp viselkedtek. Néhány perccel az után, hogy az algák kapcsolatba léptek a korallokkal, két gébfaj, Gobiodon histrio és Paragobiodon enchinocephalus egyedei jelentek meg, a kapcsolat helye felé úsztak, és elkezdték szépen „visszanyesni” az algákat, amíg azok már nem tudtak a korallokhoz érni.

A gébek által védett korallokon a támadó algák mennyisége három nap alatt 30%-kal, a korallokban okozott kár 70-80%-kal csökkent. A kontroll korallok, melyeknek nem voltak gébtestőreik, nagymértékben károsodtak, mivel a rajtuk lévő algamennyiség nem változott.

Ezután a kutatók azt igyekeztek meghatározni, hogy mi vonzza a halakat. Három helyről vettek vízmintát: egyrészt az alga mellől, másrészt arról a területről, ahol az alga a korallhoz kapcsolódott, harmadrészt a megtámadott korallról, 20 perccel az után, hogy az algát eltávolították. A gébeknek védelmet adó korallok közelében engedték ki a mintákat. Az alga-korall kapcsolat területéről és sérült korallról származó minták vonzották és „alganyírásra” késztették a halakat, de magáról az algáról származók nem. Tehát a korallok valamilyen kémiai jelet bocsátanak ki, és a halak erre reagálnak, nem a korallt megtámadó algára.

Ugyanígy vízmintákat gyűjtöttek különböző korallfajok közeléből, melyeket kapcsolatba hoztak az algával, de ezek nem vonzották a halakat. Ez azt sugallja, hogy a halak csak abban érdekeltek, hogy saját gazda koralljukról távolítsák el az algát.

Végül a kutatók mesterséges, nejlon fonalakat terveztek, melyek utánozták az alga mechanikai hatásait. Algákból mérgező kémiai kivonatot nyertek ki, és ezekre a mesterséges fonalakra tették, de hagytak néhány fonalat üresen is. Majd a korallok közelébe helyezték a fonalakat. A halakat az a hely vonzotta, ahol a korall a mérget tartalmazó fonallal érintkezett, viszont az nem, ahol a vegyület nélkülivel volt kapcsolatban.

A kutatók megvizsgálták a halak béltartalmát. Kiderült, hogy csak az egyik halfaj, Gobiodon histrio fogyasztotta az ártalmas algát, míg a másik faj csak leharapta az algafonal végét anélkül, hogy lenyelte volna azt. Az elfogyasztott alga mérgezővé tette a halat is, így elvesztette vonzerejét a ragadozói szemében. A Gobiodon histrio bőre amúgy is termel némi toxint, viszont az alga elfogyasztása után a nyálka hatása sokkal erősebb lett. A gébeken kívül nem sok hal fogyasztja a Chlorodesmis fastigiata-t.

A korallok megvédésével a halak tulajdonképpen megvédik az otthonukat. A gébek nemcsak védelmet kapnak a koralloktól, hanem táplálékot is: nyálkát esznek a korallról, valamint algákat a korall alapjáról és zooplanktont a vízből. „A korall egy testőrt kap cserébe egy kis táplálékért,” mondta Hay.

Ez a vizsgálat egy hosszú távú kutatás része, melynek keretében a kutatók a Fidzsi-szigeteki korallzátonyok kémiai jelzéseit tanulmányozzák azért, hogy megértsék ezeket a veszélyeztetett ökoszisztémákat, és olyan vegyületeket fedezzenek fel, melyek gyógyszerként hasznosíthatók. Hay és Dixson a következőkben azt szeretné megtudni, hogyan jön létre a korallok és a gébek között kémiai jel és a szimbiotikus kapcsolat, valamint azt, hogy ilyen kapcsolat más korall- és halfajok között is fennáll-e.  Hay szerint az ilyen pozitív kapcsolatokat azért is érdemes jobban megérteni, mert azt is megmutatják, hogy a korallok evolúciójuk során milyen szelekciós nyomásoknak voltak kitéve. „Ha úgy evolválódtak, hogy jelezzenek ezeknek a gébeknek, amikor egy kompetítor megjelent, akkor a versengés fontos szerepet játszhatott az evolúciójukban.”

A korallok és gébek közti szimbiotikus kapcsolat, melyben egy faj kémiai úton jelez egy fogyasztó fajnak, hogy az eltávolítsa a versenytársait, hasonlít az akáciafák és hangyák közti kapcsolathoz. A hangyák táplálékot és menedéket kapnak, miközben megvédik a fákat a versenytársaiktól és a fogyasztóiktól.

A kutatás a
Science folyóiratban jelent meg.

Forrás:
PhysOrg, ScienceNews, Kép

2012. november 12.

Duleba Mónika

Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Értékelések száma: 2, Cikk értéke (1-10):


Értékelje ezt a cikket! 


Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés