2018. január 22. hétfő
Vince, Artúr
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
A HIV vírus elleni vakcina új lehetőségei - 2011-04-04 17:22:14 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 0 hozzászólás 
A HIV vírus elleni vakcina új lehetőségei

A HIV vírus elleni hatásos oltás kifejlesztésén évtizedek óta a világ számos pontján dolgoznak a szakemberek.  A  vírus gyors adaptációs képessége miatt azonban nehéz olyan pontot találni a kórokozón, ami hatásos célpontja lehetne a védőoltásoknak, vagy akár a gyógyszereknek. Bostoni kutatók nemrég újra vizsgálni kezdték a vírus egy jól ismert struktúráját és úgy vélik, hogy elképzelhető, hogy ez a szerkezet hatásosan támadható, annak ellenére, hogy korábban mások ezt az ötletet már elvetették.

A HIV egy olyan vírus, amely bár a gazdaszervezetén kívül rendkívül gyorsan elveszíti fertőzőképességét, igen könnyen képes emberről emberre terjedni. Nem meglepő ez a tulajdonsága, hiszen a vírus főleg szexuális úton terjed, és bár az utóbbi évtizedekben sok erőfeszítést történt a biztonságos szex népszerűsítése érdekében,  az epidemiológiai adatok szerint az emberek többsége mégsem képes józanul gondolkozni a légyottok közben, vagy azt megelőzően. Az egyre növekvő HIV fertőzöttek száma legalábbis erről tanúskodik.

Bár úgy tűnhet, hogy a vírus igen könnyen terjed emberről emberre, az a molekuláris masinéria, amely a fertőzés folyamatát mediálja – hihetetlennek tűnik ugyan – de igen sérülékeny, és egy kis hiba a működésben már gátat vethet a fertőzésnek.

Korábbi cikkünkben bemutattuk, hogy ahhoz, hogy a vírus megfertőzze a CD4+ T-sejteket, szüksége van a T-sejtek CD4 receptorára, illetve legalább egy koreceptorra.  A vírus gp120 nevű felszíni fehérjéje ugyanis a T-sejtek CD4 receptoraihoz köt, amely kötést a vírustól függően a CXCR4 vagy a CXCR5 nevű koreceptor stabilizálja. Ha mint a gp120-CD4 és gp120-CXCR4/CXCR5 kapcsolódás megtörtént, a vírus gp41 nevet viselő felszíni fehérjéje lehorgonyozza a vírust a T-sejtek membránjához, és egy szerkezeti változást követően olyan közelségbe hozza a vírust a T-sejttel, hogy a fertőzés – vagyis a vírus örökítő anyagának a sejtbe juttatása – gond nélkül végbe mehessen.

A Dana-Farber Cancer Institute kutatói élükön Ruth Ruprecht-tel a HIV vírus koreceptor kötő gp120-as felszíni struktúrájban helyet foglaló V3 loop-ról (third hypervariable loop) bizonyították, hogy az ellene termeltetett antitestek hatásosan képesek gátolni a vírusfertőzést.

A V3 loop a gp120 receptornak egy speciális régiója: korábbi vizsgálatok adatai szerint ez a domén szükséges ugyan a koreceptorok (CXCR4 és CXCR5) kötéséhez, ám a tapasztalatok szerint a gp120 ezen struktúrája igen nagyfokú változékonyságot mutat (a neve is ezt mutatja: hipervariábilis loop), ami miatt korábban elképzelhetetlennek látták, hogy a struktúra bármilyen módon is támadható legyen immunológiai módszerekkel.  A bostoni kutatóknak viszont sikerült bebizonyítaniuk, hogy a V3 loop tartalmaz olyan, konzervált régiókat (1), melyek a szerkezeti motívum gyors mutálódása ellenére sem változtatják meg struktúrájukat: a V3 loop ezen részei felelnek a CXCR kemokin receptorok megkötéséért. Biológiai szemmel nézve is logiku, hogy szükségszerű a konzervált, nem mutálódó motívumok jelenléte, hiszen a vírus bár mutálódhat, azok a részei, amelyek az emberi T-sejtek kötéséért felelősek, nem mutálódhatnak, hiszen akkor a vírus elvesztené fertőzőképességét.

Korábbi vizsgálatok már igazolták, hogy az immunrendszerünk képes ellenanyagokat termelni a V3 loop ellen. Ezek az ellenanyagok a mAbs (monoclonal Antibodies)  447-52D, 2219, 3014 és a HGN194 nevet viselik. Későbbi tanulmányok egy afrikai HIV fertőzött szervezetéből további, a gp120 variábilis régiói ellen termelődő ellenanyagok (PG9 és PG16) fontosságára is rávilágítottak (2). Az a tény, hogy a szervezetünk képes a HIV különböző struktúrái ellen ellenanyagot termelni régóta ismert jelenség, ahogy az is, hogy ezek többsége vagy az alacsony dózis miatt hatástalan, vagy azért, mert a szervezetnek nincs elegendő ideje arra, hogy a fertőzés előtt felismerje és előállítsa a specifikus ellenanyagokat.

A Bostoni kutatók a fenti antitestek közül HGN 194 (3)nevű monoklonális ellenanyag vizsgálatát tűzték ki célul, ez a fehérje ugyanis úgy tűnt, az összes HIV altörzs ellen képes védeni a V3 loop támadásán keresztül.  Meglepődve tapasztalták, hogy a vírus-T sejt interakció az antitest beadásának köszönhetően mind in vitro mind pedig in vivo elmaradt, és az antitesttel kezelt vírusfertőzött majmokból nem sikerült fertőzött T-sejteket izolálniuk.

A kutatók bár az in vivo vizsgálataikat Rhesus majmokon végezték mégis remélik, hogy kutatásuk eredményei nyomán hamar eljutnak az antitest humán klinikai teszteléséig is, az eredmények ugyanis roppant ígéretesek, és tökéletesen modellezik azt a jelenséget, amely az emberi szervezetbe jutott vírusok és T-limfociták között lejátszódnak.

A kutatásról és annak eredményeiről részletesen a PLoS One hasábjain olvashatnak.

ScienceDaily, 2011.04.01.

Szlávik Attila
Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Értékelések száma: 3, Cikk értéke (1-10):


Értékelje ezt a cikket! 


Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés