2017. szeptember 20. szerda
Friderika
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
A Hanságtól az ausztrál sivatagig - Interjú Ferenczi Mártával - 2. rész - 2015-06-05 17:31:36 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 0 hozzászólás 
A Hanságtól az ausztrál sivatagig - Interjú Ferenczi Mártával - 2. rész

Ferenczi Márta – ökológus, ornitológus

Születési év: 1983.

2009. – ELTE, Budapest, Természettudományi Kar, biológus
2011. – Debreceni Egyetem, Természettudomány és Technológia Kar, ökológus

2009–2011. Nyugat-Magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet
2011– Deakin University, Centre for Integrative Ecology, Ausztrália




Ösztöndíjat nyertél Ausztráliába. Melyek a fő kutatási területeid?

A Deakin University 3 éves doktori ösztöndíját nyertem el. Az egyetem Geelong-i kampuszán vagyok, ahol az ökológiai kutatócsoportban madárinfluenzával foglalkozom. (Centre for Integrative Ecology)
Annak idején a munkám során madárinfluenza vizsgálathoz gyűjtöttem mintákat, tehát valamilyen szinten már járatos voltam a témában. Mindent, amit a madarak között átadódó vírusokról meg akarunk tudni, ahhoz behatóan kell őket is tanulmányozni. Számomra ez teszi igazán érdekessé a munkát. A vadon élő ausztrál récefajok vonulását, egymás közötti kapcsolatrendszerét vizsgálom és azt, hogy mindez, hogyan kapcsolódik a bennük előforduló vírusok terjedéséhez.


Kérlek, mutass be egy ausztráliai expedíciót!

Az elmúlt egy évben, három nagy expedíción vettem részt az ausztrál outbackben. Amikor mesélem, hogy a sivatagban vízimadarakat kutatunk, az emberek meghökkennek mondván, hogy ott nincs is víz. Hihetetlen, de az ausztrál sivatagban van.  



Az ausztrál sivatag.

 
Az itt előforduló időszakos tavak a Queensland-i esős időszak után a folyókon keresztül töltődnek fel. A vörös homokos kietlen tájakon üdítő ezeknek a területeknek a látványa, ahol több tízezer vízimadár gyűlik össze.
Ilyen a Strzelecki sivatag is, ahová első expedíciónkat indítottuk. Mindig 4 fő az expedíció maximalizált létszáma, mert 3-4 hét ott tartózkodásra ennyi fő felszerelését és ellátását lehet biztosítani. Két jól felszerelt terepjáróval indulunk útnak, amikkel 200 liter vizet is szállítunk, hiszen bármilyen civilizáció több száz kilométerre van a táborhelytől és a tavak vizéből nem ajánlatos inni. A felszerelés része a napelem is, hogy az elektromos eszközök használhatóak legyenek.



Strzelecki sivatag.

 
Kiválasztjuk a táborhelyet, közel a megfelelő madárfogó területekhez. Az első expedíció volt talán a legextrémebb. Két héten át tartó 46 °C, hangyaözön a sátramban, hátam mögé lopakodó dingó, halálos marású mérgeskígyók jöttek-mentek a sátrak körül, sivatagi porvihar és egyéb kalandok.
Mivel nagyon meleg volt, éjszaka kellett dolgoznunk. Naplemente környékén felállítottuk a hálókat és egészen hajnalig fogtuk a madarakat. Napközben próbáltuk túlélni a meleget, mert aludni azt nem igazán lehetett.



Az ausztrál sivatag.

 
Befogáskor vér és nyálka mintát veszünk a madaraktól és felvesszük a különböző biometriai adatokat illetve meghatározzuk a fajt, kort és a nemet valamint meggyűrűzzük őket.
A vízimadarak közül az ausztrál récefajokra koncentrálunk, mint például a lapátcsőrű réce (Malacorhynchus membranaceus).



Lapátcsőrű réce (Malacorhynchus membranaceus).

Ausztrália sok szempontból más képet mutat, mint Európa. Itt sok fajnál nincs általános vonulási mintázat, hanem a csapadékos és száraz időszakok valamint a táplálék mennyisége befolyásolja a madarak mozgását. Éppen ezért ez egy összetettebb rendszer, amit nehezebb is vizsgálni. Nem könnyű kitalálni, hogy mikor hova vonulnak az általunk vizsgált récefajok, ráadásul egész évben költhetnek, tehát bármikor lehetnek fiatal madarak is.

Az expedíciók alakalmával nem csak vízimadarakat, hanem énekesmadarakat is szoktunk fogni például: zebrapintyeket, hullámos papagájokat és gyémántgerléket. Amikor az első hatalmas hullámos papagáj csapatot megláttam, nem hittem el, hogy ez a madár ilyen gyönyörű vadon, az igazi otthonában.


 
Zebrapinty  (Taeniopygia guttata).


Milyen eredmények születtek?

Épp a napokban sikerült kimutatni ausztrál récefajok véréből, hogy sivatagi vagy tengerparti területekről származnak-e, mindezt stabil izotópok segítségével.
A stabil izotópok, mint például a szén vagy a nitrogén beépülnek a különböző szövetekbe és azt a táplálékbázist tükrözik, amit az állat fogyasztott. Ausztráliában kevés ilyen jellegű vizsgálatot végeztek, de Európában és Amerikában már nagy sikerrel alkalmazzák ezt a módszert.


Mi jelenti számodra a legnagyobb kihívást?

A statisztika. Alapvetően én egy izgő-mozgó ember vagyok, állandóan szervezkedek, jövök-megyek. Szeretek mindig mozgásban lenni. A doktori munkának pedig a nagyobbik része abból áll, hogy számítógép előtt ülök, adatokat elemzek, statisztikát készítek és rengeteget olvasok. Mindig azt kell a fejemben tartani, hogy miért is csinálom ezt, tudatosítom magamban, hogy a kitartásnak meglesz az eredménye is.
Külföldön helyt állni semmiképpen sem könnyű feladat. Mindig német nyelvet tanultam, és bár beszéltem angolul, amikor kijöttem Ausztráliába, az elején voltak nyelvi nehézségeim. Mindennel együtt, ez egy igen intenzív tanulási folyamat.


A világon hatodikként gyűrűzött guvatszalonka (Rostratula benghalensis australis).


Mi volt a legmeghökkentőbb élményed?   

Az első expedíció alkalmával történt, hogy a dingók éjjelente körbejárták a sátrainkat.
Egyik reggel éppen fogat mostam a sátor mögött, amikor a tábori konyhában ülő társaim odakiáltottak, hogy egy dingó áll a hátam mögött! Valószínűleg a szélirány miatt nem vett észre engem, miközben a társaim felé lopakodott, és persze én sem láttam őt. A figyelmeztető kiáltás után hátranéztem a tőlem pár méterre álló dingóra. Mindketten meglepődött arccal néztünk egymásra egy darabig, majd a dingó sarkon fordult és elügetett. Egy homokdűne tetejéről még egyszer visszanézett, majd eltűnt.



Dingó  (Canis lupus dingo)

Mik a céljaid? Milyen terveket szeretnél megvalósítani?

Jelenleg a legfontosabb, hogy az ausztrál ösztöndíjat teljesítsem.

Valamint meghívást kaptam Alaszkába, hogy egy közös projekten dolgozzak az ottani vadludakkal és madárinfluenzával foglalkozó kutatócsoporttal. Ha minden igaz, ezen a nyáron egy hónapra odautazom.

Ezen kívül konferenciákra készülök, 2013–ban Új–Zélandra, 2014–ben a vadludas konferencia (Goose Specialist Group) folytatására Kínába, majd pedig az ornitológiai világkongresszusra, Japánba, Tokióba.

Hosszú távú terveim között szerepel – ha lehetőségem lesz rá –, visszamenni a Nyugat-magyarországi Egyetemre, vadlúdkutatási témában letenni az otthoni doktorimat.


Vöröshasú halción (Todiramphus pyrrhopygius)


Tudnál valamilyen tanáccsal szolgálni a pályakezdő fiatalok számára?

Ha bármilyen őrültnek vagy lehetetlennek tűnő ötletünk van, én mindig azt mondom, hogy megvalósítható. Sokszor könnyebb az egyszerűbb utat választani, mint vállalni a nehézségeket, azonban a kitartás hosszú távon meghozza az eredményeket.
Szokták mondani nekem, hogy: jaj, de jó, hogy te már gyerekkorod óta tudod, hogy mit szeretnél csinálni! Ha tudnák, hogy mi zajlik bennem, akkor lehet, hogy nem mondanák. Mindig azt érzem, hogy még lehetne jobban, lehetne mást, lehetne több mindennel foglalkozni.
Amikor egy kicsit kitárul a világ az embernek, azt veszi észre, hogy még nagyon sok mindent nem tanult meg.

Nagyon fontosak az emberi kapcsolatok. Amerre csak jártam, mindig találkoztam olyan jó emberekkel, akik felkaroltak és tovább lendítettek a pályán akár Magyarországon akár külföldön.

Hozzáteszem, nem volt mindig könnyű azt az utat választani, amit jártam. Mindenkinek magának kell megválasztania azt, és élnie kell a lehetőségekkel.


 
Úton...


Mi a véleményed az mRNS.hu-ról?

Nagyon fontosnak tartom, hogy a kutatók életét és munkásságát megismertessük másokkal. Mindig szívesen olvasom mások életútját, a fiatalokéval sokszor hasonlóságot vélek felfedezni, a tapasztaltabbak pályájából pedig sokat tanulok. Szerintem ezzel nem vagyok egyedül.

Kapcsolódó cikkünk: A Hanságtól az ausztrál sivatagig-Interjú Ferenczi Mártával - 1. rész

2012. október 28.

Ferenczi Tímea
Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Értékelések száma: 16, Cikk értéke (1-10):


Értékelje ezt a cikket! 


Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés