2017. szeptember 24. vasárnap
Gellért, Mercédesz
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
A dinoszauruszok és az üvegházhatás - 2012-05-13 12:38:20 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 1 hozzászólás 
A dinoszauruszok és az üvegházhatás

A dinoszauruszok régóta töretlen népszerűségnek örvendenek, sokan sokféle aspektusukat elemezték már tudományos közleményekben vagy az ismeretterjesztő irodalomban. Egy fontos életműködésüknek azonban nem szenteltek figyelmet – egészen mostanáig…

A Current Biology legújabb számában megjelent közleményben kutatók arra kérdésre keresték a választ, hogy a nagytestű, hosszúnyakú növényevő Sauropodák csordái miképp befolyásolták környezetüket – egészen pontosan az emésztésük során felszabaduló és testükből távozó metán hogyan befolyásolhatta a Mezozoikumban az üvegházhatást.

Ismeretes, hogy a nagytestű növényevő állatok – ezek közül is leginkább a kérődzők – emésztésük során rengeteg metánt juttatnak a levegőbe, mely a szén-dioxidnál jóval erősebben üvegházhatást keltő gáz. Az ilyen metánemisszió legnagyobb részéért ma a szarvasmarhák a felelősek, a jelenkori, kb. 560 gigatonna éves metántermelésből kb 50-100 gigatonnával veszik ki a részüket (összehasonlításképp: az ipari forradalom előtt mindössze évi 200 gigatonna lehetett a bolygón a teljes éves metántermelés). A kérődzők metántermeléséért tulajdonképpen a beleikben élő nagy mennyiségű, számtalan fajba tartozó mikroorganizmus felelős, melyek az állat számára emészthetővé teszik a növények anyagait és e közben metánt szabadítanak fel (ún. metanogén mikroorganizmusok).

Észszerű feltételezés, hogy a növényevő őshüllők beleiben is mikrobák segítették a növényi részek emésztését, és ugyan úgy jelentős mennyiségű metánt termeltek. A kérdés csak az, hogy vajon a globális felmelegedés szempontjából mennyire volt jelentős ez a mennyiség? A kutatók a kérdés megválaszolásához ökológiai és paleoökológiai statisztikákat hasonlítottak össze.

A nagytestű Sauropodák bizonyos életfolyamatairól ma is viták folynak, így például nem egyértelmű, állandó volt-e a testhőmérsékletük és metabolizmusuk vajon inkább a hüllőkére, vagy a testtömeg-kilogrammra lebontva naponta jóval több táplálékot fogyasztó emlősökére hasonlíthatott-e inkább – ezek a jellemzők nagyban befolyásolhatták azt, hogy egy-egy terület milyen létszámú nagytestű növényevőt volt képes eltartani a dinoszauruszok korában. Amennyiben a mai emlősökre inkább hasonlítottak ezek az állatok, úgy becslések szerint 11-15 példány élhetett belőlük egy négyzetkilométeren az akkori buja növényzetű területeken (másképp, biomasszában kifejezve, kb. 42 tonnányi dinoszaurusz/km2).

Hüllőszerű anyagcsere esetén 8-9-szer ennyi állatot is eltarthatott egy ekkora terület. Minden becslés egyetért azonban abban, hogy a Mezozoikumban a Föld nagy részén meleg, csapadékos trópusi-szubtrópusi klíma uralkodott, dús, erdős növényzettel (füves puszták akkoriban nem léteztek még), így egy-egy élőhely jóval nagyobb növényevő-biomasszát tartott el, mint manapság. Ehhez hozzájárult az is, hogy az akkori magasabb szén-dioxid koncentráció mellett a növények gyorsabban nőttek. Ráadásul a hosszú nyakú Sauropodák a dzsungelek magas fáiról is táplálkozhattak, így egységnyi területen több táplálékforrást tudtak kihasználni, mint a ma élő nagytestű növényevők.

A kutatók szerint egy húsz tonnás Apatosaurus majdnem 2700 liter metánt termelhetett naponta, ami kb. 2 kilogramm üvegházhatást növelő gázt jelent. A gondolatmenetet folytatva és a becsült populációsűrűséget alapul véve évi 6,9 tonna metántermelés juthatott a növényzettel dúsan borított területek minden egyes négyzetkilométerére – ami, ha a szárazföldek felét vesszük ilyen, növényevők számára optimális területnek, hatalmas metánkibocsátást jelent: az akkori érték 520 gigatonna metán lehetett évente, ami a mai 560 gigatonnás értékhez nagyon közel áll. Azonban a mocsarakból, erdőtüzekből és egyéb forrásokból is rengeteg metán került a levegőbe, így az akkori metánkoncentráció a levegőben a mainál sokkal magasabb lehetett.

Ezen becslések alapján tehát a nagytestű dinoszauruszok megjelenése és elterjedése jelentős hatással lehetett a környezetre illetve a klímára, minden bizonnyal hozzájárult a meleg éghajlat fenntartásához, és talán részben ahhoz is, hogy a dínók egyre nagyobbra és nagyobbra nőhettek.

Current Biology
, 2012.05.12

Kép forrása


Kapcsolódo anyag:
Jack Horner: Alakváltó dinoszauruszok

Walter P. Pfliegler



Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Értékelések száma: 5, Cikk értéke (1-10):


Értékelje ezt a cikket! 

Küldő: szenczip2012-06-06 09:52:21 
teszt
 

Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés