2018. április 21. szombat
Konrád, Zsombor
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
A delfinek hetedik érzéke - 2011-08-03 18:54:32 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 0 hozzászólás 
A delfinek hetedik érzéke

Közismert, hogy a cetek ultrahangok segítségével tájékozódnak és vadásznak. Azonban egy dél-amerikai partok mentén élő delfinnek ez az egy extra érzék már nem is elég. Az echolokáció mellett képes érzékelni a prédái elektromos mezejét, sőt ez a faj az első méhlepényes emlős, amelyiknél ezt a jelenséget megfigyelték.

A Costero vagy guyanai delfin (Sotalia guianensis) Dél-Amerika keleti és északi partjai mentén él, védett sekély vizek, öblök és folyótorkolatok lakója. Korábban a parti delfin egy változatának tartották, de azóta kiderült, hogy két külön fajról van szó. Valószínűleg nagyfokú szociális szervezettségű kis csoportokban él. Halakkal és rákokkal táplálkozik, zsákmányát más delfinekhez hasonlóan ultrahangok segítségével találja meg.

Egy új kutatás azonban kiderítette, hogy az eddig csak halaknál, kétéltűeknél és tojásrakó emlősöknél megfigyelt passzív elektrorecepció képességét is segítségül hívja a vadászathoz, vagyis képes az elektromos mező érzékelésére, de saját maga nem bocsát ki ilyet.

Wolf Hanke, a németországi Rostocki Egyetem kutatója és kollégái hőkamerával készült felvételekre figyeltek fel, melyek intenzív fiziológiai aktivitást mutattak a delfinek megnyúlt felső állcsontjának (rostrumának) kis mélyedéseiben.

A halak, néhány kétéltű és a kloákások (Monotremata), mint például a kacsacsőrű emlős is hasonló mélyedésekkel érzékelik közeli állatok által keltett elektromos mezőket. Míg a halak és a kétéltűek elektroreceptorai a mechanoszenzoros oldalvonal-szervekből fejlődtek ki, addig a monotremáták ilyen struktúrái a bőr mirigyeiből. Azonban mindezidáig ismeretlenek voltak olyan elektroreceptorok, melyek más struktúrákból fejlődtek volna.

Hanke és munkatársai elpusztult delfinek szöveteit és egy élő állat viselkedését vizsgálták, hogy kiderítsék, hogy a delfinek rostrumának bemélyedései valóban elektroreceptorok-e.

A szövetmintákat, melyeket a Münsteri Delfinárium egy természetes okokból elpusztult egyedéből vettek, immunhisztokémiai módszerrel festették. Ez a vizsgálat azt mutatta, hogy a mélyedések a hám betűrődései, melyek gazdag beidegzéssel és vérellátással rendelkeznek, felépítésükben más fajok elektroreceptoraira emlékeztetnek.

A viselkedési kísérletben a delfinárium egy 28 éves, hím lakóját figyelték meg. Egy állomást alakítottak ki, ahol a delfin megfelelő módon elhelyezkedve tartózkodott a kísérlet alatt. A delfin rostrumától 10 cm-re lévő elektródok elektromos jeleket bocsátottak ki. Az állatot jutalomhal segítségével arra tanították, hogy ha ilyen jelet észlel, hagyja el az állomást, míg ha nem érez ilyet, akkor maradjon ott. Ez a kísérlet azt mutatta, hogy a delfinek már gyenge elektromos mezőt is érzékelnek, elektroreceptoraik érzékelési küszöbe 4,6 μV/cm, melyek a kacsacsőrű emlőséinél érzékenyebb, viszont a porcos halakéinál nem.

„Az elektrorecepció alkalmas olyan zsákmány érzékelésére, mely kis távolságban van, ahol az echolokáció nem túl hatékony,” mondta Hanke. Mint mondta más delfinfajok, sőt még bálnák is rendelkezhetnek hasonló képességgel. A cetek az óceán mélyén is táplálkoznak, a rejtőzködő halakat is kiragadják az iszapból. A nagy mélységben a sötétség miatt az elektromos mező érzékelése jól jöhet, de a partközeli sekély vizekben is hasznos, ahol a lebegő szemcsék csökkentik a látótávolságot.

Az eredmények azt mutatják, hogy a delfinek elektroreceptorai egy mechanoszenzoros szervből (mint amilyen például a fókák bajsza) fejlődtek, mely majdnem az összes emlősnél megvan, és feltehetően ez viszonylag könnyen alakul át elektromos érzékszervvé. Ez a fajta elektrorecepció valószínűleg több emlősfajnál is felfedezhető, különösen azoknál, melyek vízi vagy félig vízi életmódot folytatnak. Legalábbis minden emlősnek megvan a lehetősége, hogy kifejlessze ezen érzékelés képességét.

Az eredményeket a Proceedings of the Royal Society B folyóiratban közölték (DOI: 10.1098/rspb.2011.1127).
http://rspb.royalsocietypublishing.org/content/early/2011/07/21/rspb.2011.1127

New Scientist, 2011. július 27.

Duleba Mónika

Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Értékelések száma: 3, Cikk értéke (1-10):


Értékelje ezt a cikket! 


Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés