2018. január 23. kedd
Zelma, Rajmund
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
A csimpánzok is gyászt viselnek, ha elvesztenek valakit - 2010-05-05 00:16:25 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 0 hozzászólás 

A csimpánzok is gyászt viselnek, ha elvesztenek valakit


Jól ismert tény, hogy az ember és a csimpánz genetikai állománya közel 100%-ban megegyezik, ám mégis számos olyan képességünk van, amely nagymértékben megkülönböztet minket kedves rokonainktól. Ezek azok a dolgok, amelyek emberré tesznek minket-ahogyan mondani szokták. Ám magyar kutatók nemrég rávilágítottak, hogy talán ez a határmezsgye nem is olyan éles, mint azt elsőre gondolnánk.

A Current Biology nevű szaklapban nemrég megjelent tanulmány arról számolt be, hogy hogyan képesek a csimpánzok megküzdeni egy-egy társuk elvesztésével. Ehhez folyamatos, mintegy 30 éves megfigyelés alatt tartottak egy, a Guineai Köztársaság esőerdeiben élő csimpánzkolóniát, s ez alatt a Dr. Bíró Dóra által vezetett kutatócsoport egészen megható és rendkívül érdekes képsorokat rögzített.

A csimpánzcsoportban fiatalok is éltek, akik közül ketten meghaltak a kutatás alatt. Anyjuk láthatóan hosszú ideig nem volt képes feldolgozni elvesztésüket, a halottakat hetekig, illetve hónapokig mindenhová magukkal cipelték a hátukon. Ezalatt az idő alatt a gyászoló anyák igényelték, hogy a csapat többi tagja többet törődjön velük, valamint elvárták a többiek megértését, amiért időnként elszeparálódnak a holttestekkel. Erre vélhetően amiatt volt szükség, hogy más fiatalok ne játszhassanak a halott gyermekeik testével. Miután a testek már szinte teljesen mumifikálódtak, az anyák végül beletörődtek a veszteségbe, s ekkor „elengedték” gyermeküket.

A Bíró  doktornő által leírtakhoz hasonlóan James Anderson, a Stirlingi Egyetem kutatója is megfigyeléseket végzett a témában, s eredményeit a magyar kutatóval együtt publikálta. Ebben a tanulmányban egy brit vadasparkban élő csimpánzkolónia volt a vizsgálatok alanya. Több haláleset is történt a csoportban, s a szakember megfigyelte, hogy már a halál előtti napokon is változás következett be a kolónia tagjainak viselkedésében, feltűnően jóval többet törődtek azzal a taggal, aki néhány nappal később elhunyt. Ezen felül, a legközelebbi rokonok a holttest mellett maradtak még napokig, illetve a test eltávolítása után még egy jó darabig nem aludtak azon a helyen, ahol társukat a halál érte.

A kutatási eredményekből levonhatjuk azt a következtetést, hogy a csimpánzok valószínűleg még közelebb állnak hozzánk, mint azt eddig hittük, hiszen a genetikai állomány nagymértékű egyezésén kívül kognitív funkcióik is a mieinkre emlékeztetnek. Emellett náluk is hasonlóan erős az anya-gyermek kapcsolat, valamint a legközelebbi hozzátartozóik elvesztése feletti gyász, mint nálunk, embereknél. A forrásitt érhető el.


Tuboly Eszter

ScienceNow

Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Értékelések száma: 2, Cikk értéke (1-10):


Értékelje ezt a cikket! 


Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés