2017. november 23. csütörtök
Kelemen, Klementina
Biotechnológia, molekuláris biológia és élettan az mRNS.hu-n

Az info@mrns.hu-ra küldhet linket vagy valamilyen anyagot, amit szeretne, ha hírként bemutatnánk.


Korábbi híreink  |   Keresés:

Kiválasztott hír:
Megosztás: Add az iWiW-hez Add a Facebook-hoz Add a Twitter-hez Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
A border collie terelő viselkedésének tudományos vizsgálata – a mérési módszer hatása a tenyésztői szelekció hasznosságár - 2013-01-28 12:38:32 Hozzászólás írása Hozzászólások száma 0 hozzászólás 
A border collie terelő viselkedésének tudományos vizsgálata – a mérési módszer hatása a tenyésztői szelekció hasznosságára


 
1989 és 2003 között Svédországban egy szabványmódszert használtak az egyedek terelő viselkedésének leírásárára, mintegy 2600 eb vett részt a mérésekben. A tesztnek kétféle változata létezett, amelyeket e tanulmány vizsgált meg. A célkitűzések a következők voltak: a heritabilitás (örökölhetőség) becslése a különböző tulajdonságokra, amelyeket a tesztekben használtak, ezáltal egyrészt megvizsgálni a tesztek minőségét tenyésztői szempontból, másrészt a kétféle változat közti heritabilitás-különbségek összehasonlítása, valamint egy általános áttekintést adni arról, hogy milyen módon lehet a legjobban mérni a temperamentumot a kutyákban tenyésztési céllal.

Bevezetés

A HTC tesztsorozat – a border collie tenyésztők eszköze


A svéd kutyapopuláció becslések szerint több mint 800.000 állatból áll, ám ennek csak elenyésző részét használják birkák terelésére. A terelőkutyák képessége, készségei nem csak a juhász, hanem (állatjóléti szempontból) a birkák számára is fontosak. Ezeknek a készségeknek kell, hogy legyen valamilyen genetikai alapja, hiszen a tenyésztés során befolyásolhatóak. A sikeres tenyésztés megkívánja, hogy a genetikailag legmegfelelőbb egyedeket azonosítani és szelektálni tudjuk. A svédeknél (és szinte mindenhol) a terelőversenyek nagyon fontos szerepet játszanak a tenyészkutyák kiválasztásában. Azonban nem magától értetődő, hogy a sikeresen versenyző kutyák lesznek a legjobbak a farmmunkában, sem fenotípusos (ez a látható tulajdonságok összességét jelenti), sem genetikai nézőpontból. Egyebek mellett ez vezette a Svéd Juhászkutya Társaságot (SSS-Swedish Sheepdog Society), a border collie fajta svéd tenyésztői klubját ahhoz, hogy az 1980-as évek végén elkezdje kifejleszteni az úgynevezett Herding Trait Characterization nevű módszert (HTC; kb.: a terelési tulajdonságok jellemzése, a továbbiakban az angol rövidítését használom – a fordító).

A temperamentumra való hatékony tenyésztés jó mérési módszereket követel

Egy adott jelleg örökölhetősége (heritabilitás, jele általában h2,ez egy 0-1, vagy 0-100% közé eső szám illetve százalékos érték) lényeges jellemzője a mérési módszer minőségének, amit az fejez ki, hogy a módszer mennyire jól „fogja meg” a genetikai különbségeket az egyedek között. A heritabilitás definíciója alapján, minél magasabb az örökölhetőség, annál nagyobb része genetikai alapú az egyedek közti különbségnek. Ebből következően, a heritabilitás fontos mérőeszköze annak, hogy egy temperamentum teszt menniyre jól képes a tenyésztési szelekció alapjául működni. A temperamentum mérése tipikusan alacsony örökölhetőséget mutat, összehasonlítva egyes morfológiai mérésekkel, mint például ostechondrosis, csípőízületi diszplázia, marmagasság, testsúly. Ennek egyik oka pontosan az, hogy a a temperamentumot nehéz mérni, így minél nagyobb a mérési hiba, a teljes fenotípusos variancia (vagyis a látható eltérések) annál kisebb részét alkotják a genetikai különbségek, és ez kevésbé hasznos tesztet eredményez. Éppen ezért, ha minden más körülmény azonos, nagyon fontos olyan mérési módszert választani, amely maximalizálja a heritabilitást, miközben egy tenyésztési célú tesztet állít elő.

A temperamentumra való hatékony tenyésztéshez az is kell, hogy a teszteket sokan használják

Nyilvávaló, és néhány tanulmányban állítják is, hogy a kutyák temperamentumára történő tenyésztés sokkal hatékonyabb lenne, ha a genetikai kiértékelés modern tesztjeit szélesebb körben használnák. Ez lehetővé tenné a becsült tenyészértékek (Estimated Breeding Values, EBVs) alapján való szelekciót, inkább, mint a fenotípusra alapozva azt, amint az napjainkban a legáltalánosabb. A gazdasági termelésben, a haszonállatoknál szokásos metódus is ezen alapul, és beleszámítják még az adott egyed rokonainak eredményeit is a tenyészértékbe (az úgynevezett BLUP-módszert szokták has
ználni, Best Linear Unbiased Prediction - Legjobb lineáris torzítatlan előrejelzés).

A tenyészértékbecslés nem csak azért előnyös, mert jó mérést nyújt az egyed potenciális genetikai hozzájárulásához az utódokat illetően, hanem azért is, mert a módszer egyszerű és lényegretörő, ezáltal könnyen érthető és elfogadható mind a tenyésztők, mind a kölyökvásárlók számára. Emellett a teszt lehetővé teszi a genetikai trend kiszámolását is, amely a genetikai változásokat sokkal pontosabban követi, mint a fenotípusos trend.

A HTC-t azért alkották meg, hogy szelekciós bázisként használják, de tenyészértéket nem becsültek, nem tettek elérhetővé a tenyésztők számára. Ugyanaz a helyzet, mint sok más temperamentumteszttel szerte a világon: a genetikai paramétereket ritkán becsülik, és csak kivételes esetekben használnak tenyészértéket a gyakorlati tenyésztésben.  

A HTC részletes leírása


A hagyományos terelőversenyekkel ellentétben, a HTC egy nem verseny-szempontú módszer annak jellemzésére, hogy az egyes kutyáknál hogyan nyilvánul meg jól felismerhetően egy bizonyos számú tulajdonság, amelyeket fontosnak tartanak a terelőképességben. Ennélfogva, még egyetlen győztest sem jelöltek meg a résztvevő kutyák között. A HTC-nek két egymást követő változata létezett. Az első verziót 1989-től 1995-ig használták, a másodikat 1996-tól 2003-ig. Az elsőben 17 tulajdonságot mértek, ebből 12 tekinthető tereléssel kapcsolatosnak; 1663 border collie-t teszteltek. A második teszt 19 jellemzőt mért, ebből 14 volt a tereléshez köthető, és 951 kutyán végezték el. A legtöbb tulajdonság egyezett a két tesztben, de az elsőhöz képest néhányat kicseréltek illetve hozzáadtak a másodikban. Mindkét változatnak ugyanaz volt a célja: minél jobb terelőkutyák kiválasztása.

Mindkét féle tesztben, minden tulajdonság esetén 0-5 pont közötti értéket lehetett adni, a skála két végpontja két ellentétes értelmű, tipikus viselkedést adott meg.

A fő különbség a kétféle teszt között az úgynevezett protokollok szerkezetében, vagyis az egyes tulajdonságok mérésének felvételének pontos felvételi előírásában volt. A tulajdonság-kategóriák nagyban hasonlítottak, de az előre meghatározott választási-pontozási lehetőségek/fokozatok szinte mind teljesen mások voltak a két tesztben. Az első változatnál nagy erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy az intenzitási skálákat pontosan meghatározzák, vagyis a cél az volt, hogy az adott jelleg kifejeződésének intenzitását vagy erősségét mérjék. A különböző fokozatokhoz olyan leírást használtak, amelyeket nem lehetett „rosszként” vagy „jóként” értelmezni, igyekeztek semleges választási lehetőségeket adni. Amikor 1996-ban megváltoztatták a protokollt, más módszert követtek: az adott skála közepére a tulajdonság legkívánatosabb változatát helyezték. A szándék emögött az volt, hogy az így mért kutyáknak a skála közepe körüli normál eloszlást kellene mutatniuk. Másik különbség volt, hogy a második verzióban a bírálóknak nagyobb szabadságot adtak a saját értelmezésük számára, így a skálák szubjektívebbek voltak, azzal együtt, hogy előfordulhatott, hogy a bírálók nem szívesen használták a negatívabb, nemkívánatos, szélsőséges viselkedésekhez tartozó pontokat.

A teszteket a terelőkutya-képzéssel összekapcsolva végezték el, általában a helyi SSS-klubok bevezető tréningjein. A személyek, akik végrehajtották, előre meghatározott skála szerint írták le a különböző tulajdonságokat. Az SSS javaslatára lehetőleg a terelőtréner végezte a pontozást, és a klub helyi tenyésztői tanácsadója is közreműködött, valamint a kutya tulajdonosa is. Elfogadták azonban azt is, ha csak a tenyésztő vagy csak a tréner (mindkettő a tulajdonossal együtt) végezte el. A trénernek természetesen sok esetben volt alkalma a kutyákat többször is megfigyelni a teszt előtt, így a mérés alkalmával sokkal pontosabb leírást tudott adni (a bevezető kurzus 7-10 alkalomból áll). Többnyire 3 év alatti, közel azonos számú, nem ivartalanított kan illetve szuka kutyát vizsgáltak, amelyek már rendelkeztek terelési alapismeretekkel, és képesek voltak együttműködni a gazdájukkal. Sok esetben egy adott kutyát többször is teszteltek az évek során.

(A tulajdonságok bemutatásánál a terelésben használt tradícionális angol szakkifejezések egy részét meghagytam, mivel nincs egyértelmű és hivatalos magyar megfelelőjük, és mert sokan így ismerik itthon is; a leírásokban a megértéshez javasolt kifejezés és magyarázat szerepel – a fordító.)


A HTC régebbi verziójának 17 vizsgált tulajdonsága

Tulajdonság
A tulajdonság leírása
Tipikus viselkedések
1.
Barátságosság (emberekkel)
Mennyire érdekli a kutyát idegennel való interakció
0: Elkerüli a kontaktust, elmegy, és/vagy morog vagy harap
5: Aktívan keresi a kontakust, például felugrik, és/vagy megnyalja az arcot
2.
Szociális magatartás (kutyákkal)
Mennyire hajlamos a kutya szembeszegülni más kutyákkal
0: Elmegy vagy hanyatt fekszik
5: Gyakran kihívó, támad
3.
Taníthatóság jószág nélkül
Mennyire könnyen tanul a kutya nem terelési helyzetben
0: Sok ismétlésre van szüksége, és hamar elfelejti, amit megtanult
5: Nagyon gyorsan tanul új dolgokat
4.
Taníthatóság a jószág mellett
Menynire jól működik együtt a gazdájával terelés közben, mennyire lelkesen akar megfelelni a gazdájának
0: Nagyon nehéz szófogadásra, reagálásra bírni
5: Könnyen szótfogad, figyel a gazdára
5.
Megnyugvás képessége
Képesség a nyugodt viselkedésre, amikor másik kutya dolgozik
0: Lefekszik és pihen
5: Nyüszít, ugat, húzza a pórázt
6.
Balance
A kutya képessége egyensúlyban dolgozni, azaz, mint egy iránytű, mindig a gazdával szemben elhelyezkedni a nyáj túloldalán, ezáltal a jószágot folyamatosan a gazdája felé mozgatni
0: A helyes pozíció megtalálásához a gazdának mindig irányítania kell a kutyát
5: A kutya igyekszik a balance pozíciót önállóan megtalálni, figyelmes, lelkiismeretes a gazda felé
7.
Természetes távolságtartás
Az a távolság a jószágtól, amelyet a kutya választ terelőmunka közben, ha a gazda nem befolyásolja
0: 0-1 m
5: >10 m
8.
Hatékony távolság
Az a távolság, amelynél a kutya éppen elkezd hatni a birkákra, amielyek ezáltal elmozdulnak
0: 0-1 m
5: >10 m
9.
Pace
Járásmód és sebesség, amelyet a kutya mutat, amikor mozgatja a jószágot, és hogy ezt hogyan változtatja a nyáj viselkedésétől függően
0: Mindig vágtázik
5: Sosem halad gyorsabban lépésnél
10.
Natural ability
A kutya természetes képessége előre látni, „olvasni”, miként fog viselkedni/mozogni a jószág, és ellensúlyozni azt, így együtt tartani a nyájat (ezt hívják sheep sense-nek is – birka-érzék- a fordító)
0: Gyakran elhagy egy-egy birkát, vagy az egész nyájat, még akkor is, ha a gazdája figyelmezteti előre
5: sohasem hagy el jószágot, mindig úgy helyezkedik, hogy időben korrekt pozícióban legyen ennek megelőzéséhez
11.
Focus
Mennyire koncentrál, fókuszál a kutya az adott feladatra, a terelésre
0: Nem érdeklődik, könnyen eltereli a figyelmét pl. egy másik kutya, vagy madarak
5: Megszakíthatatlanul koncentrál, tekintet nélkül arra, mi történik a közelében
12.
Power
A kutya képessége, erőssége mozgatni a jószágot
0: Nem tudja mozdítani a birkákat
5: Az ellenkező, szembeforduló jószágot is képes mozgatni, nagy távolságról, segítség nélkül
13.
Oszcilláló mozgás
A kutya mennyire mozog, ingázik felváltva jobbra-balra a jószág mögött, miközben dolgozik
0: Hevesen mozog ide-oda
5: Folyamatos egyenes vonalban oson előre
14.
Eye
Nézés: mennyire intenzíven figyeli, bámulja a jószágot
0: Soha nem nézi a nyájat mereven
5: Mozdulatlanul, folyamatosan merően bámulja a jószágot, amig meg nem mozdulnak
15.
Out-run
Kifutás: mennyire széles ívet ír le a kutya, miközben a körön mozog, a gazdától a balance pont felé – értékelés a körön félúton a gazda és a balance pont között
0: Nem körön mozog, egyenesen a jószág felé tart
5: Nagyon széles, akár 35 m sugarú körön halad
16.
Lift
Felvétel: hogy viselkedik a kutya abban a pillanatban, amikor közelítve hozzájuk, hatással lesz a jószágra, azaz megmozdulnak (hatékony távolság)
 
0: Nagyobb sebességgel kezd mozogni, egyenesen a jószág felé
5: Megáll, majd lassan mozog a jószág felé, vagy, nehezen mozdul meg újra
17.
Fogás
A kutya hajlama a jószág megharapására, hol harap, és hogyan
0: Soha nem harap, még akkor sem, ha provokálják
5: Gyakran odaharap, akkor is ha nem provokálták, és tartja a fogást


A második, újabb HTC-verzió 19 tulajdonsága

 
Tulajdonság
A tulajdonság leírása
Tipikus viselkedések
1.
Barátságosság (emberekkel)
Mennyire érdekli a kutyát idegennel való interakció
0: Elkerüli a kontaktust, elmegy, és/vagy morog vagy harap
5: Aktívan keresi a kontakust, például felugrik, és/vagy megnyalja az arcot
2.
Szociális magatartás (kutyákkal)
Mennyire hajlamos a kutya szembeszegülni más kutyákkal
0: Félelmében harap, nagyon alárendelt
5: Aggresszív mindkét nemmel szemben
3.
Kapcsolat a gazdával
Mennyire könnyen tanul a kutya, hangsúlyozva, hogy mennyire könnyű alárendelni (nem terelési helyzetben)
0: Nagyon ellenkezik a gazda akaratával
5: Mindig figyelmes és engedelmes
4.
Együttműködés
Mennyire jól működik együtt a gazdájával, mennyire lelkesen akar megfelelni neki, hangsúlyozva, hogy mennyire könnyű alárendelni (terelés közben)
0: Ritkán reagál arra, ha a gazda figyelmet kér
5: Mindig figyelmes és engedelmes
5.
Oszcilláló mozgás (sebesség)
A kutya mennyire mozog, ingázik felváltva jobbra-balra a jószág mögött, miközben dolgozik
0: Sok oszcilláló mozdulat
5: (Túl) lassan mozog, lefekszik, ha a jószág megáll
6.
Balance
A kutya képessége egyensúlyban dolgozni, azaz, mint egy iránytű, mindig a gazdával szemben elhelyezkedni a nyáj túloldalán, ezáltal a jószágot folyamatosan a gazdája felé mozgatni
0: A jószágot nem a gazda irányába mozgatja
5: Nehéz rávenni a kutyát arra, hogy a ne a balance pozícióban dolgozzon.
7.
Természetes távolságtartás
Az a távolság a jószágtól, amelyet a kutya választ terelőmunka közben, ha a gazda nem befolyásolja
0: Olyan közel dolgozik a jószághoz., hogy menekülnek előle
5: Túl messze dolgozik ahhoz, hogy megmozdítsa a juhokat
8.
Hatékony távolság
Az a távolság, amelynél a kutya éppen elkezd hatni a birkákra, amielyek ezáltal azok elmozdulnak, azzal a tulajdonsággal együtt, hogy mennyire tudja mozgatni a birkákat
0: Távolságtól függetlenül nem tudja a jószágot megmozdítani
5: Bármilyen birkát megmozdít, nagy távolságból is
9.
Oszcilláló mozgás
(finomság)
A kutya mennyire mozog, ingázik felváltva jobbra-balra a jószág mögött, miközben dolgozik
0: Hevesen mozog ide-oda
5: Nincs oszcilláló mozgás
10.
Natural ability
A kutya természetes képessége előre látni, „olvasni”, miként fog viselkedni/mozogni a jószág, és ellensúlyozni azt, így együtt tartani a nyájat (ezt hívják sheep sense-nek is – birka-érzék- a fordító)
0: Nincs előrelátási képessége, elveszít álatokat vagy az egész nyájat, még akkor is, ha erre előre figyelmeztetik
5: Rendkívül előrelátó, megtorpan és nem tudja tovább mozgatni a nyájat, abbéli igyekezetében, hogy megakadályozzzon bármiféle irányváltást
11.
Munkamorál
A kutya dolgozni akarása, hozzáállása
0: Gyakran kilép a feladatból, folyamatosan biztatni kell
5: Túlzott dolgozni akarás, feladatot keres akkor is, ha nincs mit csinálni
12.
Merészség
 
Mennyire bátor a kutya, amikor a jószágra hatnia kell
0: Félénk és gyáva, feladja a munkát, ha kihívásnak érzi, vagy támadást tapasztal, megharaphatja a veszélytelen állatokat a hátsó felükön
5: Nem védi magát, soha nem hátrál meg
13.
Stílus
Milyen a kutya testtartása, miközben dolgozik vagy figyeli a jószágot
0: Változatlan a testtartása (áll)
5: Lelapul, szinte a földön kúszik
14.
Eye
Nézés: mennyire intenzíven figyeli, bámulja a jószágot
0: Soha nem nézi merően a birkákat
5: Mintha hipnotizálva lenne, mozdulatlanul néz
15.
Out-run
Kifutás: mennyire széles ívet ír le a kutya, miközben a körön mozog, a gazdától a balance pont felé – értékelés a körön félúton a gazda és a balance pont között
0: Nem kört ír le, egyenesen a jószág felé tart
5: Túl széles körön mozog, elveszti a kapcsolatot a jószággal
16.
Lift
Felvétel: Hogy viselkedik a kutya abban a pillanatban, amikor közelítva hozzájuk, hatással lesz a jószágra, azaz megmozdulnak (hatékony távolság)
0: Nagyobb sebességgel kezd mozogni, egyenesen a jószág felé
5: Megáll, majd lassan mozog a jószág felé, vagy, nehezen mozdul meg újra
17.
Fogás
A kutya hajlama a jószág megharapására, hol harap, és hogyan
0: Nem lehet rábírni a harapásra
5: Provokálás nélkül harap, gyakran és/vagy durván
18.
Aktivitás
Mennyire nyugodt mindennapi helyzetekben
0: Nehezen nyugszik le, ideges
5: Mindig mindent könnyen vesz, közömbös
19.
Hajtásra való hajlam
Mennyire akarja mozgatni, hajtani a jószágot
0: Nem érdekli a birkák mozgatása
5: Túlságosan hajtja őket, mehéz befolyásolni a mozgatás irányát
 
 
Terelés közben


A vizsgálat eredményei

Különbségek a nemek között és az idő előrehaladtával

A kan kutyák sokkal konfliktuskeresőbbek voltak más kutyákkal szemben. A szukákat könnyebb volt tanítani, kooperatívabbak voltak, jobban tisztelték a gazdájukat. A kanok messzebbről tudtak hatással lenni a birkákra és dolgozni velük, valamint sokkal bátrabbak is voltak, és több oszcilláló mozgást használtak, ellenben a szukák többet nézték a jószágot. Az ismételt mérésekben, idővel mindkét nem egyedei egyre több nézést és egyre szélesebb kifutást mutattak, és egyre nagyobb távolságból tudták mozgatni a nyájat, emellett a kanoknál egyre nyugodtabb felvételt és egyre több birka-érzéket tapasztaltak.

Örökölhetőség-becslés

A régebbi HTC-verzióban magasabb örökölhetőségeket kaptak az újabb változathoz képest, szinte minden egyes tulajdonság esetén: az összes tulajdonságot tekintve a h2-ek átlaga az első illetve a második tesztben 0,30 illetve 0,16, a csak tereléssel kapcsolatos jellemzők körében 0,34 illetve 0,20 volt. Ez a különbség valószínűleg az objektívebb első tesztnek köszönhető.
Ez azt is jelzi, hogy az alkalmazott tenyésztésben nagy jelentősége van annak, hogy milyen tesztek alapján szelektálunk. Itt a genetikai előrehaladás másfélszer gyorsabb, ha inkább az első tesztre támaszkodunk a tenyészegyedek kiválasztása során. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a genetikai nyereség sokkal nagyobb (mintegy 50%-kal), ha az első verziót vesszük alapul a szelekcióban. (Természetesen a két tesztben az egymásnak megfeleltethető tulajdonságokat tekintve.)

A legnagyobb örökölhetőségeket (a h2 0,30 körüli vagy magasabb) az első tesztben a következő tulajdonságokra kapták: barátságosság emberekkel, taníthatóság (jószág nélkül), balance, természetes távolságtartás, hatékony távolság, birka-érzék, nézés, kifutás szélessége, fogási hajlam, power.
Meg kell jegyezni, hogy az örökölhetőségekben tapasztalt különbségeket okozhatta részben az is, hogy kisebb számú (és lehet, hogy jobban megválogatott) kutyát teszteltek a második verzióban, így kisebb volt a genetikai variancia, illetve hogy az évek során kissé érdektelenebbül pontozhattak a bírák (például, egyre több olyan border collie volt, amelyeknek nem minden tulajdonsága volt felvéve).

A néhány hasonló, terelő, illetve a funkcionálisan homológ (azonos evolúciós és így genetikai eredetű) vadászó viselkedést leíró teszthez képest magas heritabilitás-értékeket az egyes tulajdonságokra pedig azért kaphatták, mert hosszú távú volt a vizsgálat. Egy adott kutya többszöri értékelésének átlaga sokkal pontosabb lett, mintha csak egyszer pontoznának egy egyedet, ahogy általában szokás, és amit rengeteg véletlen faktor befolyásol – még akkor is így lehet ez, ha az átlagolás egy adott bíráló fejében születik meg.




Következtetések és kitekintés

A tenyésztés szempontjából az a legfontosabb, hogy minél objektívebb skálákat és kiértékelést használjunk egy tesztben a viselkedési jellemzők mérésekor.

Az első verzió magas-közepes örökölhetőség-becslései hatékony szelekciót ígérnek, ám ez nem biztos, hogy ez ilyen egyértelmű. Például, az érvényességet is érdemes lenne vizsgálni: lehet, hogy erősebb összefüggés van a mért tulajdonságok és a valódi tenyészcélok kiemelt tulajdonságai közt a második változatban, mint az elsőben. Azaz hiába könnyebb egy adott tulajdonságra szelektálni, ha nem arra szeretnénk (nem arra van szükség).

Érdemes lenne a border collie terelő viselkedésében is a pontosabb, rokonokat is figyelembe vevő (például a BLUP) módszert használni, ehhez viszont nem a fenotípusos tulajdonságokat kell vizsgálni, mint a fenti tesztekben, hanem jóval költségesebb módon, központi genetikai kiértékelést kell végezni.
Az pedig mindenképpen érvényes, hogy a genetikai előrehaladás előfeltételeinek (a nagyobb pontosság következtében) jelentős javulásához feltétlenül szükséges a tenyészérték-becslés rutinszerű alkalmazása.

Forrás: Journal of Veterinary Behavior

2013. január 16.

Kettinger Dóra


Cikk ajánlása » email:
Hozzászólás írása
Hozzászólás
 

Értékelések száma: 10, Cikk értéke (1-10):


Értékelje ezt a cikket! 


Hirdetés
Email cím:
Jelszó:

Regisztráció »
Elfelejtett jelszó »
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti
Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti
.
Oldal ajánlása (email):
Az ajánlót küldi (név):
Hirdetés